Őrisziget (Őrvidék/Burgenland) és Marosvásárhely (Erdély) – Magyarajkú evangélikus gyülekezetek a határokon túl

Ez év májusában és júliusában lehetőségem volt meglátogatni egy burgenlandi és egy székelyföldi magyarajkú evangélikus gyülekezetet. A burgenlandi látogatásra egy nyelvjárásgyűjtés keretében került sor, amelyet a Károli Gáspár Református Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszéke szervezett, és amelyet a Szülőföld Alap is támogatott, míg a marosvásárhelyi gyülekezetet egy családi nyaralás során kerestem fel.

A Károli Egyetem által szervezett tanulmányi kirándulás elsődleges célja a burgenlandi (őrvidéki) magyar nyelvjárással/nyelvjárásokkal kapcsolatos adatgyűjtés volt, és az adatközlőkkel való kapcsolatfelvétel részben az UMIZ-on, azaz az Ungarisches Medien- und Informationszentrum, az alsóőri (Unterwart) Magyar Média- és Információsközponton és a Burgenlandi Magyarok Kulturális Szövetségén keresztül, részben pedig egyházi segítséggel történt. Jómagam a jórészt református Felsőőrön, a nagyrészt katolikus Alsóőrön, illetve a túlnyomórészt evangélikus Őriszigeten vettem részt a munkában, és itt az őriszigeti evangélikus gyülekezettel kapcsolatos tapasztalataimat szeretném az érdeklődőkkel megosztani.[1]

A Felsőőrtől (Oberwart) 6 kilométerre délkeletre fekvő Őriszigeten (Siget in der Wart) Teleky Gréte, az előző evangélikus lelkész felesége, egy rendkívül kedves, soproni származású, és Őriszigeten 1958 óta élő hölgy várt ránk és kalauzolt minket. A körülbelül 350 lakosú településen hozzávetőleg 220-an evangélikusok; a többiek katolikusok. A faluban evangélikus templom, evangélikus paplak, valamint egy önálló épületben egy evangélikus gyülekezeti terem található. A helyi nyelvjárással kapcsolatos adatgyűjtést a paplakban végeztük, majd utána egy kis agapéra hívtak minket a gyülekezeti terembe. A lelkészné elmondta, hogy az őriszigeti evangélikus gyülekezet a 17. század óta létezik, és ahogy sok más helyen is, a II. József türelmi rendelete alatt épült templomnak eredetileg nem lehetett tornya; a tornyot csak 1820-ban emelték. A szép templomot a 60-as években restaurálták, és 1968-ban új orgonát is kapott; 2004-ben pedig új harangot (http://orvidek.ewk.hu/oriszigeti-harang-2004.).

Jelenleg az őriszigeti az Osztrák Evangélikus-Lutheránus Egyház egyetlen magyar nyelvű gyülekezete a bécsi központú Ausztriai Magyar Evangélikus Gyülekezeten kívül. Teleky Gréte beszámolt a lakosság lassú elnémetesedéséről, amely részben a vegyes házasságoknak tudható be. Jórészt ez az oka annak is, hogy a korábban teljesen evangélikus faluban az elmúlt évtizedekben némileg csökkent az evangélikusok aránya. A 2001-es ausztriai népszámláláskor egyébként a falu lakosságának 81 százaléka vallotta magát magyarnak (http://hu.wikipedia.org/wiki/Burgenlandi_magyarok), és ezzel Őrisziget az egyik „legmagyarabb” település az Őrvidéken. A helyi iskolában nagyon kevés a gyermek, viszont a határon túlról hordanak át magyar gyermekeket az iskolába nyelvtanulás céljából, mivel az oktatás német nyelven folyik; a magyart mint idegen nyelvet tanulják a gyerekek. A hittanoktatás is német nyelven folyik, ám a gyülekezeti teremben egy kétnyelvű faliújság segíti a különböző egyházi kifejezésekben való eligazodást. Minden vasárnap van magyar nyelvű istentisztelet, és még havonta egyszer németnyelvű is. A temetések és házasságkötések két nyelven folynak. Meglepetéssel láttam, hogy a templomban még a régi énekeskönyvek vannak kirakva; a lelkészné kérdésemre azt válaszolta, hogy véleménye szerint nem lenne könnyű az újat bevezetni, hiszen egyáltalán a magyar nyelvű istentisztelet megőrzése is nagy szó.

Benyomásaim alapján ebben a faluban is érzékelhető a magyarajkú lakosság fokozatos asszimilációja, amely tendencia Burgenlandban mindig is erős volt. Természetesen ez bennünket, anyaországiakat általában szomorúsággal szokott eltölteni. Ugyanakkor az evangélikus hitélet rendkívül nagy szerepet játszik a falu magyarságának megőrzésében, és reménykedni lehet abban, hogy részben a globális kommunikációnak és az újabb kapcsolatteremtési és közösségépítési formáknak köszönhetően a kétnyelvűség megőrzése továbbra is fontos marad Őriszigeten. Mindenesetre érdekes lehet majd 20 év múlva ugyanide ellátogatni és tájékozódni.

A „nyugati” magyarajkú evangélikusokat hozzávetőleg 850-1000 km választja el a „keleti” magyarajkú evangélikusoktól a Székelyföldön. Amint írásom elején már említettem, a Marosvásárhelyi Evangélikus Gyülekezet templomát már nem tanulmányút, hanem egy székelyföldi családi nyaralás során sikerült felkeresnem. Sajnos, az istentiszteletről lemaradtunk, és a lelkésznőt sem találtuk otthon, ám szerencsére be tudtunk térni a templomba két lelkes gyülekezeti tagnak köszönhetően, akik nagyon kedvesen fogadtak minket, a nem várt látogatókat. Megtudtuk tőlük, hogy a Marosvásárhelyi Evangélikus Gyülekezet körülbelül 370 tagot számlál, amelyből a vasárnapi istentiszteleteken általában 70-90 fő, míg ünnepekkor 120-130 fő vesz részt. Mivel a gyülekezetnek vannak németajkú tagjai is (körülbelül tízen vannak, akik rendszeresen járnak istentiszteletre), ezért havonta egyszer kétnyelvű (magyar-német) istentiszteletet tartanak. A szószéket is magyar és német nyelvű ige díszíti. (A Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház honlapja szerint – http://www.evangluth.ro – egyébként a hozzávetőleg összesen 30.000 tagot számláló erdélyi evangélikus gyülekezetekre amúgy is jellemző a többnyelvűség; az igényektől függően az istentiszteletek magyarul, németül, szlovákul, románul és angolul is folynak. Az egyház honlapja is háromnyelvű – magyar, német, angol –, bár a német nyelvű rész tapasztalatom szerint még nem teljes.)

A gyülekezet már 80 felett járó pénztárosa mesélt a templom történetéről is: a főtéren álló régi templomot, amelynek a fényképét megmutatták nekünk, a Ceaucescu-rendszer idején lerombolták, és helyette kapta meg a gyülekezet a jelenlegi saroképületet, amely eredetileg lakóház volt. Az épületet 2000-2001-ben újították fel. A szép és barátságos templombelső igazán méltó helyet biztosít az istentiszteleti alkalmaknak. A Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház magyarajkú gyülekezetei saját kiadású énekeskönyvüket használják. Ajándékba kaptunk egy példányt az ottani egyház lapjából, amely az Evangélikus Harangszó címet viseli.

Természetesen az erdélyi magyarajkú evangélikusok gondjai mások, mint a burgenlandiaké; míg az előbbieknél inkább a „felekezeti kisebbség”, addig az utóbbiaknál inkább a nyelvi kisebbség problémáival kell megküzdeni. Mindenesetre jó érzés volt otthonomtól oly távol és a határokon túl olyan templomokba betérni, ahol az evangélikus liturgia szerint és anyanyelvemen dicsőítik az Úristent. A kisebbségi magyarajkú gyülekezetek számára felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül az egyházi és hitéleti kapcsolatok nagyon fontosak mind az anyaországgal, mind pedig a többi kisebbségben élő magyarral: a nyelvjárásgyűjtés során a felsőőri reformátusok például lelkesen számoltak be néhány évvel ezelőtti székelyföldi útjukról, ahol református gyülekezeteket látogattak meg. A kisebbségi magyarajkú evangélikus gyülekezetek számára pedig minden bizonnyal sokat jelent az anyaországi evangélikusokkal és evangélikus gyülekezetekkel való kapcsolattartás.  

[1] Az információkat az őriszigeti gyülekezetről az előző evangélikus lelkész felesége, Teleky Gréte, míg a marosvásárhelyi gyülekezetről a kincstárnok Zippenfénig Jenő, illetve Grosmann Ilona szolgáltatta. Az adatokat a szövegben feltüntetett internetes honlapok segítségével egészítettem ki. Természetesen az esetleges pontatlanságok az én figyelmetlenségem eredményei.