Nincsen magyarázat – Gondolatok a norvégiai merényletek kapcsán

A tettes által elkövetett kettős merénylet sem politikai, sem társadalmi, sem vallási megközelítésből nem értelmezhető. Pedig sok korábbi merényletet próbáltak már hasonlóképpen magyarázni, mint ezt a mostanit.

Mert vegyük az Izraelben végrehajtott merényleteket vagy akár az oklahomai vérengzést, a New Yorki WTC ellen 2001-ben végrehajtott terrortámadást vagy épp a londoni és madridi robbantásokat – mind-mind egyedül az elkövetők számára tűnhettek ésszerűnek, a józan ész számára csak a tébollyal magyarázhatóak.

Amikor most egyfelől szélsőjobb, keresztény konzervatív, muszlim ellenes, majd pedig a másik oldalon filoszemita és cionista jelzőket aggatnak a merénylőre, az ember elgondolkodik: Mindenki az általa másik szellemi oldalnak vélt ellenféllel próbálja azonosítani a tettest. Vajon miért van ez? Mert ezt az őrületet nem lehet megmagyarázni egyszerűen politikai oldalról, mert azzal megint csak elodázunk valamit.

Az egész társadalom alap erkölcsi normáiból adódóan elfogadhatatlannak véli a pusztítást. A másik ember megölése sem politikai, sem vallási, sem társadalmi megközelítésből nem fogadható el.

A norvégiai merénylőnek pedig éppen hogy áldozatokra volt szüksége ahhoz, hogy véleménye olyan üzenetként hasson, amit senki nem hagyhat figyelmen kívül. Mindezt ezért rendkívül komolyan kell venni.

Itt lenne az idő arra, hogy minden erőfeszítést megtegyünk annak érdekében, hogy a hasonló merényletek a jövőben akadályozhatók legyenek. Még ha a sikerre nincs is garancia, az említett cél elérésére több út kínálkozik. Először is jobban kellene figyelnünk a mellettünk élőkre. Ez sokszor amolyan puffogásnak tűnik, de igaz. Nem ismerjük a másikat, nem látunk bele a fejébe. Még a barát sem a barátot. Másodsorban pedig az emberben megfogalmazódik az a kérés is, hogy a rendőrségi munkán, a közbiztonságon javítsanak. Ez az egész világon fontos lenne.