Mi evangélikus és mi katolikus? – A kereszt még közös!

Biblia: A Szentírás minden keresztény számára a hit centruma és forrása. Az evangélikus istentiszteleteken a legtöbbször újfordítású Bibliákat használnak, Magyarországon a Magyar Bibliatársulat (Németországban Lutherbibel modern német nyelven) által készítettet, a katolikus egyházban ezzel szemben katolikus fordításokat használnak, így az egységes fordítást, amelyet a Szent István Társulat adott ki (Egységes katolikus fordítás). Ezek mellett vannak olyan ökumenikus fordítások is, amelyekben katolikus és evangélikus teológusok is közreműködtek.

Templomok: Tradicionálisan a katolikus templomokban a szentek képei mellett van gyóntatószék és szenteltvíz tartó is. A legtöbb evangélikus templommal szemben sok katolikus templom nappal is nyitva áll az imádkozók előtt, ha másképp nem, hát a templom előterébe be lehet menni. De a protestánsok is egyre több helyen nyitják ki templomaikat, a csendes imádság és a meditáció számára. Az elmúlt években épített modern architektúrájú épületek egyre több hasonlóságot mutatnak.

Istentisztelet: A római-katolikus keresztények számára kötelező vasárnaponként szentmisére menni. De ezt nem minden katolikus tartja be, általában csak egyötödünk. Bár az evangélikusoktól is elvárják a vasárnapi istentiszteleteken való részvételt, csak kisebbségük megy el rendszeresen templomba. A kivételek az olyan ünnepnapok, mint karácsony vagy húsvét.

Szentségek: A keresztények Isten közelségének gyógyító jeleként értelmezik a szentségeket, amelyekben Istennel lehet kapcsolatba lépni. A katolikusok hét szentséget ismernek (hasonlóan az ortodoxokhoz): a keresztség, a bérmálás, az eucharisztia, a gyónási bűnbánat, a betegek kenete, a papszentelés és a házasság. Az evangélikus egyházakban két szentség van: a keresztség és az úrvacsora.

Úrvacsora és eucharisztia: A szabály szerint a katolikus eucharistzia megünneplésében csak katolikus keresztények vehetnek részt. A katolikusok számára tiltva van az evangélikus templomokban való úrvacsoravétel. A római tanítói hivatal szemszögéből nézve az evangélikus lelkészek felszentelése nem érvényes. ezért aztán a szentségeket nem szolgáltathatják ki teljes értékű módon – állítja a Vatikán. Az evangélikus templomokban ezzel szemben minden hívő keresztény ember vehet úrvacsorát.

Konfirmáció és bérmálás: Az evangélikus egyházban a megkeresztelt fiúk és lányok 12-14 éves korukban konfirmálnak. A legtöbb protestáns számára az evangélikus illetve református lét az együtt jár a konfirmációval. Az evangélikus konfirmáció a bérmálkozással azonos, amelyet szint ebben az életkorban tesznek meg a katolikusok. A katolikusoknál azonban már sokkal korábban, az első áldozáskor részesülhet valaki az eucharisztia szentségében, míg a protestánsoknál csak a konfirmáció után.

Szentek: A katolikusok tisztelik a szenteket, akik a hitben példaképek. Több mint 4 ezer szentet, bodlogot és névpatrónust tartanak számon az egyházuk 2000 éves történetéből, akik a katolikus kalendáriumban vannak.
Luther Márton (1483-1546) harcolt a túlzott szentségi kultusz ellen, amely az ő korában különösen is dívott az egyházban. Ezek mellett azonban méltatta a szentek életének leírásait, amelyeket a kereszténységről szóló hasznos könyvecskéknek nevezett.

Keresztvetés: A katolikus keresztények az istentisztelet előtt keresztet vetnek, de a mindennapokban is, például a sportolók verseny előtt, vagy ha katolikus templomnál mennek el. Ezzel nyilvánosan is elismerik a kereszténységüket.
Az evangélikus egyházban csak az istentiszteleten szoktunk keresztet vetni. Az Új liturgikus könyvben ez áll erről: „Luther Kiskáté-beli javaslata alapján szabad lehetőség van arra, hogy keresztet vessünk magunkra. A keresztvetés hitvallás mások és önmagam számára, amellyel megvallom: Krisztushoz tartozom, meg vagyok jelölve a kereszt jelével. Aki keresztet vet, ne ítélje el azt, aki nem vet keresztet; aki nem vet keresztet, ne ítélje el azt, aki keresztet vet! Ez a gyülekezetben megfelelő módon tanítható és gyakorolható.

Kolostor: A korai kereszténység során keletkezett kolostorokat a katolikus és az ortodox egyház ismegőrizte. Az evangélikus egyházban nincsenek szerzetesek és apácák. De a protestáns világban is van számos testvéri közösség, diakonissza rend, ahol a férfiak és nők cölibátusban élnek. Különösen fiatal keresztények számára lehet vonzó az olyan ökumenikus közösség, mint a francia Burgundiában lévő Taizé közösség.

Menny és pokol: A hagyományos katolikus tanítás még ma is ápolja a mennyről és a pokolról szóló képies nyelvet. A két felekezet modern teológusai ezt a két kifejezést ma már kevésbé érzik konkrét, reális helyeknek, inkább a különleges istenközelség állapotának illetve a fájdalmas, Istentől való elválasztottság állapotának írják ezeket le. A halál utáni életet inkább óvatosan egyfajta hazatérésként interpretálják.