Ma tényleg vége lesz a világnak? – Kiszámítani nem lehet, de számolni kell vele – nincs végidői menetrend!

Az amerikaiak szemében mára már kissé kétséges a 90 éves oaklandi/Kalifornia rádiós prédikátor „jövendölése”. Öt hónappal ezelőtt egyszer ugyanis már tévedett Camping. Akkor az apokalipszis idejét május 21-re tette. Utalt bizonyos bibliai számokra, a haiti és a japán földrengésre, a keresztyénség erkölcsi meggyengülésére. Szavára voltak, akik ingó és ingatlan vagyonukat hirtelen eladták.

A „jehovista” prédikátor mentségére a Család Rádió (=Family Radio) online lehívható üzenetet tett közzé, amiben rámutat: májusban „még sok mindent nem lehetett tudni”. Ennek ellenére szerintük akkor elkezdődött a világ öthónapos végfázisa. Ezen idő alatt Isten megítéli az embereket. Lesz, akiknek a vég elragadtatás lesz, mások a világ maradékával együtt megsemmisülnek.

A világvége elméletek, számítgatások, illetve találgatások az USA protestantizmusának bizonyos irányzataiban, főként a Jehova Tanúinál és más, új keletű evangélikál csoportoknál már évtizedek óta ismert. De nem csak náluk vannak ilyen „elméletek”. Az amerikai közvélemény kutatás szerint az USA felnőtt polgárai között mintegy 30 % azoknak az aránya, akik még életükben számolnak a világ végével. A megkérdezetteknek 44 %-a az utóbbi időben tapasztalható éghajlatváltozás miatt gondolja, hogy hamarosan jön a vég. A legutóbbi „prófétálás” nyomán közel 100 millió dollár gyűlt össze annak érdekében, hogy Camping és követői megóvják, „megmentsék” az emberiséget(!). A National Public Radio jelentése szerint most az adakozók sokkal óvatosabbak.

Az evangélikál szerző, Hal Lindsey már 1970-ben írt könyvében („Az utolsó nagy planéta, a Föld”, ami 20 millió példányban kelt el) azt „jövendölte”, hogy a világ vége Izrael megalakulása (1948) után negyven évvel következik be. A 2007-ben elhunyt fundamentalista prédikátor, Jerry Falwell 1999-ben azt mondta, hogy Jézus egész biztosan visszajön  a következő évtizedben, legkésőbb 2009-ig. És újabban Roland Emmerich „2012” című katasztrófa filmje borzolja a kedélyeket világszerte, ami a maja naptár 2012 december 21-i végére alapozza „jóslatát”.

Nagyon érdekes viszont a történész Paul Boyer megállapítása, aki könyvében, aminek címe: „És idő nem lesz többé”, arról ír, sok emberre kifejezetten pozitívan hat annak tudata, s értelmet ad napjainak, sőt életének, hogy hisz a végidőben. Tehát van pozitív hatása is az apokaliptikus hangulatkeltésnek és tudatnak. De ez távol áll a bibliai igazságtól!

Miért hamisak az ilyen „próféciák”?

Egyszerű a válasz, talán ezért is olyan nehéz elfogadni. Márpedig nincs más válasz, mint Jézusé: „Nem  tudjátok, mikor jön el az idő” (Márk 13,33). De hozzáétette azt is, hogy „figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok”. Tehát lesz vég, de annak idejét még Jézus sem tudja, hanem egyedül az Atya, az idők és a világ Ura. A mi dolgunk nem a számolgatás, találgatás jó pénzért, vagy anélkül, hanem a készenlét: a vigyázás és az imádkozás. Nehogy úgy érjen minket, bárkit is a vég, hogy készületlenek vagyunk, s váratlanul, este, éjfélkor, kakasszóra vagy reggel. A Biblia kizárja a spekulációkat, a találgatásokat. A biztos tudás egyedül Istennél, az Atyánál van, senki másnál!

Rajongók mindig voltak és lesznek

Az egyháztörténelem különböző korszakaiban voltak mozgalmak, személyek, akik összefüggésbe hozták napjaik katasztrofális eseményeit (természeti katasztrófák, háborúk, járványok, válságok) a végidővel, Jézus Krisztus második eljövetelével, aminek meg kell lennie. Ezt az Újszövetségből tudjuk. Jézus intése azonban kijózanít, észhez térít, ha elragadtatná bárki is magát: „Nem tudjátok…!”. Óva int attól az általános emberi gyakorlattól és tévedéstől, hogy a mindenkori jelen eseményeit azonosítsuk a végidővel.

A reformáció korában is voltak próbálkozások, hogy a világvége találgatásokat felpörgessék. Az ilyen „prófétákat”, maguk csinálta végidő-jósokat a reformátorok rajongóknak nevezték. Olykor azonban, valljuk meg, a reformátorok is átestek a ló másik oldalára, mivel több rajongót üldöztek, kirekesztettek, sőt néha ki is végeztettek.

Kiszámítani nem lehet, de számolni kell a végidővel! – Én pénteken is meglocsolom virágaimat…

Kálvin János volt az a reformátorok között, aki igen határozottan szembeszállt azokkal és cáfolta tévtanításaikat, akik főként János apostol Jelenések könyve alapján próbáltak összeállítani végidői menetrendet. Azt hangsúlyozta, hogy a jelen eseményeiből nem lehet következtetéseket levonni a világ végére nézve. Az nem a jelenből következtethető ki, hanem a jövőtől, az előttünk álló időben Eljövő, visszatérő Krisztustól, illetve az Atyától függ kizárólag. Nincs hatalmunkban, itt aztán meg kell adnunk magunkat, fel kell adnunk mindenbe belekotnyeleskedő okoskodásunkat. Kálvin egykori intése ma is megállja a helyét: „Isten  felől nézve, de csak így tekintve, Krisztus visszajövetele az ajtó előtt áll. De csak azért, mert Isten előtt ezer esztendő annyi, mint egy nap elmúlása. Az Úr azt akarja, hogy időközben mi állandóan várjuk vissza Őt, s az állandó várás ébrentartása érdekében nem ad határidőt”. Bölcs és pásztori, biblikus és minden pánikot leszerelő ez a kálvini tanítás. A mi dolgunk nem a kalkuláció, a számítgatás, a spekuláció, majd pedig „mert tévedni emberi dolog”, az állandó revízió, fölülírás, hanem „csak” ennyi: „Figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok…” (Márk 13,33a).

A világvége prédikátorainak, legyenek Jehova Tanúi vagy mások, szóljanak szószékeken, rádióban vagy tv-ben, egyben igazuk van: ennek a  világnak az ideje egyszer lejár, esztendeink megavulnak, minden egy cél felé tart majd, ez pedig Jézus Krisztus visszajövetele, az az állapot, amikor Isten lesz majd minden mindenekben. Hogy mikor, ez az Úr titka, s nekünk jó ezt tudni, tudomásul venni, és az Ő titkaiból, titkainak szemléletébe merülve élni – figyelmesen, vigyázva, imádkozva, felelősen. Ez pedig nem kevés…Én ha nem is ültetek almafát, ahogyan Luther tanácsolta az utolsó napra, mert se kertem, se almafám. De meglocsolom ma, október 21-én reggel is a teraszon virágaimat…