Kölcsön karácsony

Mit nekünk óva intés, figyelmeztetés, a duhaj magyar virtuskodik még ha kivan a hátsója a gatyából, akkor is. A slágerajándékok az idén is a műszaki cikkek. Ezek több százezer forintba kerülnek, a becslések szerint minden ötödik részletből talál gazdára. Az emberek többsége nem elég körültekintő, ezért ha beetetik, rámozdul, bevásárlói hitelkártyát kér, mínuszba vezeti folyószámláját, még akkor is, ha ezért esetenként akár negyvenszázalékos kamatot kell fizetnie. Nem érdekli, mi lesz később. A tapasztalatok szerint tavasszal aztán újabb hiteldömping indul, amikor az emberek már azért vesznek fel gyorskölcsönöket, hogy fizetni tudják törlesztő részleteiket.
Nekem az a véleményem erről, hogy ha nem tudom megfizetni azt a terméket, amit szeretnék, akkor várok addig, míg össze nem gyűlik a pénzem. Engem úgy neveltek, hogy ne éljek kölcsönökből. Nem csak azért, mert aztán miből is fizetném vissza, hanem azért is, mert nekem ez lelkiismereti kérdés, hogy ne tartozzak senkinek, még egy banknak se. Igenis, ne menjen mínuszba a bankszámlám, mert az nem jó nekem. Igenis, ne legyen a hitelkártyám mínuszban, mert az nem jó nekem.
Ha nem tudom megvenni a gyerekeknek a többtízezer forintos játékot, akkor nem lesz. Valószínű jobban meg fogják becsülni, jobban fogják értékelni azt a keveset, amit majd kapnak és tudjak, hogy nem azért kapták, mert nyígtak érte, hanem azért kapták, mert szeretjük őket. Talán most még nem fogják ezt fel, de később minden bizonnyal.
Mert mi is a karácsony: sok ember számára a készülődés fáradsága, az ajándékok utáni futkosás, a tömeg az utcákon, a rengeteg elköltött pénz. S hogy egyvalami sok helyen elsikkad: a nagy hűhó mögötti eredeti jelentés.
Aki azonban ez utóbbit szem előtt tartja, annak a már az advent is a boldog várakozás néhány hete lesz. Mert az eredeti gondolat szerint karácsonykor maga Isten ölt testet. Mégpedig azért, hogy az emberi sorsot és szenvedést átélve megváltson bennünket bűneinktől, kaput nyitva az örök életre.
A betlehemi istálló a jászollal mára jelképpé vált. Istent nem úgy kell elképzelni, mint rajtunk kívül álló személyt. Krisztus mondja: „A mennyeknek országa bennetek van. A lehetőség tehát, hogy szeressünk és szeretve legyünk, a szívünkben élő valóság és nem ajándék meg hitelfüggő.
A 20. század nagy orosz filmrendezője, Andrej Tarkovszkij vallotta: „Hit nélkül az ember elveszti transzcendens mélységét, lelke meggémberedik, személyisége széthullik. (...) Hit nélkül nincs meg az emberi testvériség érzése, nincs erő az erkölcsi felháborodásra és tiltakozásra: nincsen történelem és nincsen szabadság. Ám a hit alapját nem kívül (....) találjuk meg, hanem önmagunkban, a személyiség belső világában”.
Mindezen érdemes elgondolkodni napjainkban, amikor karácsony látszólag a „fogyasztás ünnepévé” alacsonyodott, miközben az ajándékozás eredetileg nem is volt a karácsony része. De egyedül rajtunk múlik, milyen lesz, mivé válik a mi karácsonyunk, a mi karácsonyaink.