Időt adni

A karácsonyi piacok, amelyek a hangulatról gondoskodnának, már messze nem olyanok, mint régen és önellentmondásban vannak, hiszen csak tovább fokozzák az őrült vásárlási rohamot. Szentestéig már nem sok nap van hátra és ennek vitathatatlan jele az adventi kalendáriumon lévő, immáron néhányra fogyatkozott zárt ablakocska. De a még szükséges ajándékok listája is elég hosszú, hiszen a nagybácsinak, nagynéninek, keresztgyereknek és a legjobb barátnőnek még ötletünk sincsen, mit is kellene venni.
Sokat olvasó barátomnak újra csak egy könyvet adjak? Hiszen minden bizonnyal megveszi majd magának az újonnan megjelent könyveket, amelyek érdeklik. Vagy az unokahúginak tényleg CD-t kell ajándékoznom, annak ellenére, hogy zenei ízlésünk meglehetősen távol áll egymástól? Ha pedig csak ajándékutalványt adok, annak van egy mellékíze: mintha valóban semmi ötletem nem lett volna, vagy mintha nem fordítottam volna elég időt a keresgélésre. Advent mostanában inkább efféle kérdések megválaszolásával telik, ami tulajdonképpen a karácsonyra való készülésnek egy másik formája.
Mi lenne, ha idén más lenne, mint eddig?  Mindenki időhiányra panaszkodik, arra, hogy az egész élet nem szól másról, mint az időpontokkal teli naptárról és a sok-sok kötelezettségről. Megérne tehát egy próbálkozást, ha ebben az évben időt ajándékoznánk karácsonyra. Hogy hogyan lehetséges majd mindez, hogyan valósítható majd ez meg, ahhoz megint csak idő kell, gondolkodási idő, egy pohár forralt bor és egy kis karácsonyi hangulat, amit talán találunk a városban.
Az idős barátnőnek, aki nem szívesen hagyja már el a házát, rendszeres látogatást ajándékozzunk. De ezt akkor 2009-ben valóban tartsuk is be.
Aztán ott vannak a jó barátok, akik pár hónapja egy pár lettek. Ők a munkahelyükön ismerkedtek meg és a munkájuk eddig elég nagy hatással volt a kapcsolatukra. Most lesznek először együtt hosszabb időre: mi lenne, ha egy üdülést adnánk nekik?
Aztán ott van a kisgyerekes család, akiket sokszor fenyeget az a veszély, hogy elvesznek kötelezettségeik és a gyereknevelés zűrzavarában. Mi lenne, ha egy kis együtt eltölthető időt adnánk nekik? Vállaljuk el a gyerekekre való felügyeletet.
Gyakran nem tudják a családok, hogyan is szervezzék meg mindezt. Azok, akik másoknak örömöt akarnak okozni, csupán öt percet kell, hogy nap, mint nap áldozzanak a gondolatok összeszedésére.

(A hannoveri püspöknő, Margot Käßmann nemrégiben megjelent könyvében 365 ilyen javaslatot ad a családoknak. A püspöknőnek sokan segítettek a könyv létrehozásában tapasztalataikkal és így minden napra jutott egy olyan áhítat, ami segíthet a családoknak, hogy ezt az öt percet tényleg megfelelően alakítsák ki életükben.)