I have a dream - Van egy álmom

Létrehozás: 2008. november 05., 22:29 Legutolsó módosítás: 2008. november 05., 22:30

A híres mondatot Martin Luther King, egy fekete tiszteletes mondta ki. Puskagolyó végzett vele, ugyanúgy, mint a Kennedy-család tagjaival, de talán ez is jelzi, hogy fontos dolgokról beszéltek. Álom és realitás távolodtak tehát. Hatalom és pénz egyre messzebbre került az emberektől. Bár nem illik az egyháznak aktuális politikai eseményekre reagálnia, mégis érdemes elgondolkozni, mit is jelent az amerikai új kezdet, a világnak és nekünk. Czenthe Miklós írása

I have a dream - Van egy álmom

Martin Luther King

Talán érdemes 1517-re gondolni, amire a múlt héten emlékeztünk: a hagyomány szerint a wormsi birodalmi gyűlésen egy marcona hadfi elismerte Luthernek, a szerény szerzetesnek, hogy sok csatában volt, de olyanban, amibe a szerzetes megy, még nem volt. Mit is jelent ez? Azt, hogy Luther nem a csatát nyerte meg, nem akart legyőzni, meghódítani. Csak meggyőzni és felismerni, hogy egészen máshol, belül van a probléma: hogy a lényeget nem értjük, ha az ember nem akar belülről és a hit által megújulni. Ez az egyszerű mondat olyan forradalmi volt, hogy a világtörténelem új fordulatáról beszélhetünk. Sok konfliktus következett, a régi hatalom felemelte szavát, kiátkozás, háborúk jöttek, a politika beavatkozott. De az egyszerű szerzetes és tanár valamit megindított, kiengedett egy szellemet a palackból, amit nem lehetett visszagyömöszölni. Egyszerre volt konzervatív és újító: a régiben a jóhoz visszatérni, de ehhez merészen újat gondolni.
500 évvel a wittenbergi történelmi tett után újra el kell gondolkozni: hol tévesztettünk utat, hogyan kell a mentét újragombolni. Az ígéretek és illúziók ellenére az emberiség valamit nagyon félreértett: az igazi boldogság belülről és nem kívülről jön, az anyagi javak hiábavaló hajszolásából. A bálvánnyá emelt termelés, pénz, börze eszköz és nem cél. Sokan az alternatív közgazdászok és józan emberek közül figyelmeztettek, az új globális rend alapjaiban elhibázott. A pénzügyi és gazdasági válság talán e betegségre figyelmeztető lázat jelenti, talán a gyógyulás iránti vágyat erősíti.
Az egyik legfontosabb, hogy a világ felismerje, hogy szüksége van az álomra - no éppen nem az amerikaira - hanem minden korok minden emberének álmára, a belülről való megújulásra. Az öncélúvá vált és ökológiailag fenntarthatatlan gazdasági fejlődés elve használhatatlanná vált a társadalom számára. Az utóbbi 40-50 év alatt felépített Bábel tornyok és piramisok impozánsak, de nem jelentenek megoldást, csak saját korlátainkra hívták fel a figyelmet. Az öncélúvá vált pénzhatalom által irányított médiamanipuláció elnyomta a társadalom, az emberek, a kultúra hangját. Ami a legszomorúbb: a gondolkodási és dialóguskészséggel együtt elvette a hitet és a reménységet (latinul fides és spes).
Ezt az emberi álmot és reménységet kell állhatatosan és szívósan visszavenni. Le kell számolni gyorsan és radikálisan azokkal az illúziókkal, hogy az ember mindent megtehet, hogy átléphet társadalmi és természeti törvényeket. Ha erre az ember nem hajlandó, egyre nagyobb válságok útján a saját sírját ássa meg. Új humanizmus, új reformáció kell: egy szóval új remény, ami emberszabású, emberarcú világ felé törekszik.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben