Húsvéti hagyományok – Továbbadni az igazságot?
Húsvét vasárnap rádiót hallgattunk, miközben autóval mentünk. Első körben értesültünk arról, hogy egyre kevesebben tartják a régi, magyar, húsvéti, locsolkodási hagyományt. A statisztikák szerint a korábban csokitojásra, majd pénzre hajtó kisfiúk száma lecsökkent, illetve inkább Magyarország vidéki régióiban jellemző a locsolkodás. A kereskedelmi rádió adásában, a továbbiakban aztán azt a kérdést feszegetik, honnan is alakulhatott ki ennek a hagyománya. Bolla Zsuzsanna írása.
Eljutottunk gyorsan a termékenységi rítusokhoz, rituális tisztító fürdőkhöz és a jó magyar vízzel való nyakba öntésig, modern kölnivízig, aztán megszólalt egy néprajzkutató is, aki elmondta, hogy a locsolkodás hagyománya honnan is ered. Figyelmesen hallgatom, hátha valami „új információval” gazdagodom. Hát bizony gazdagodom is: Szerinte az egész szokásnak bibliai eredete van.
Elmondta, hogy a Jézus sírjához harmadnap igyekvő asszonyok, amikor meglátták az üres sírt, sikítozni kezdtek, és hogy lehiggadjanak, az őrt álló katonák nyakon zúdították őket egy-egy vödör vízzel.
Igen, mondom, azt állította a híres néprajzos, hogy a Bibliában áll ennek alátámasztása. Csakhogy a Bibliában ez nem áll. Sehol. Nem tudom, és nem is értem az efféle nyilatkozatokat.
Miért kell butaságokat terjeszteni? Vagy miért nem olvassa el az evangéliumokban található történeteket, miért nem veszi a fáradtságot, hogy utánanézzen annak, amit állít.
Igen, erről a locsolkodós dologról szól egy legenda, egy mendemonda, de a Biblia kérem nem ír erről!
Úgyhogy a szokás konkrét eredetét ezúttal sem tudhatta meg a hallgató, csak egy újabb városi legendával lett gazdagabb, amit ha el is hisz, és igazságnak vél, akkor a továbbiakban akaratán kívül is úgy fog továbbadni, hogy másokat is félrevezet.
Arról nem is beszélve, hogy a Biblia első Húsvétjáról szóló Igéktől és a Húsvét lényegétől végképp távol fog kerülni.
