Hol volt Isten? – Beszéljünk Isten mindenhatóságáról!

Létrehozás: 2011. július 27., 10:26 Legutolsó módosítás: 2011. július 27., 13:27

Nagy Isten állj mellénk! – Ezt a szalagcímet több amerikai újság is írta, a New Yorkot és Washingtont ért terrotámadások után. Az emberek szívéből szóltak. Most a norvég merényletek után hasonló érzéseik támadnak az embereknek. Hol voltál, Istenem? – kérdezhetik továbbá a kétségbeesett emberek, akik isteni beavatkozást vártak volna a bajban. Beszélhetünk valóban Isten mindenhatóságáról? Forrás: evangelisch.de, evangelikus.hu / Horváth-Bolla Zsuzsanna

A gyász és a sokk ezekben a napokban Norvégiában mérhetetlen. De nem csak náluk: az egész világon tehetetlenség és megfoghatatlanság uralkodik a kettős merénylet (Oslo és Utøya-sziget).

Az oslói evangélikus dóm a gyász fontos helyszínévé vált. Ide jönnek az emberek, hogy virágaikat letegyék, imádkozzanak az áldozatokért és kicseréljék véleményüket a megfoghatatlanról. „Hogyan hagyhatja ezt az Isten?” – ez az egyik leggyakrabban feltett kérdésük.

Ezt teszik fel az emberek minden katasztrófakor. „Hol voltál szeretett isten Eschedénél?” Ezt a címet adta egy bulvár újság 1988 júniusában, miután a Wilhelm Conrad Röntgen ICE vonatai Eschedénél 101 embert ragadott magával a halálba. Az utasok, akik akkor az első kocsikban majdnem sérülésmentesen megúszták a balesetet, később a következőképpen nyilatkoztak az újságíróknak: „Isten mentett meg a haláltól.” Azok hozzátartozói, akik a kocsik roncsai között lelték halálukat, ezzel szemben kétségbeesve kérdezték: „Miért tette ezt velünk az Isten? Miért nem akadályozta meg a katasztrófát? Nem tudta volna az utolsó pillanatban valahogyan behúzni a vészféket?”

„Hol volt az isten – Isten mellettünk volt!” Ez két teljesen különböző állítás ugyanabban a katasztrófában. Egyik oldalon a gyötrő kérdés Isten mindenható hatalmáról, másfelől pedig bizalommal teli imádság. itt egy filozófiailag, logikailag megoldhatatlan probléma, amott pedig egy hitvallás.

Az Egyház és a nyilvánosság módokat keres a New York-i és washingtoni katasztrófára is. Margot Käßmann korábbi püspökasszony például ezt idézte akkor: „Minden könnyet le fogsz törölni a szemekről”.

Hit Istenben, az Atyában és a Mindenhatóban

Amikor láttuk a felhőkarcolókból kiugráló embereket, akkor Wolfgang Huber nyugalmazott püspök a következőket mondta: „nem eshetünk mélyebbre, mint Isten kezébe”.

Ezekben a hetekben mindig csend van a mindenhatóság teológiája körül. És mégis: minden keresztény hitvallás megfogalmazza azt, hogy Isten mindenható. Az Apostoli Hitvallásban is ez áll: „Hiszen egy Istenben, Mindenható Atyában, Mennynek és Földnek teremtőjében.”

Mégis ezt a nehéz teológiai kérdést újra és újra felvetik. Az 1999-es Németországi Protestáns Egyházi Napok óta nem nyugszik a mindenhatóságról folyó vita. Akkoriban a protestánsok ezt helyettesítve ezt imádkozták: „Hiszek Istenben, aki a szeretet...” De közben világos: A zsidók és muszlimok által is hangoztatott mindenhatóságról szóló hitvallást és Isten hatalmasságát nem lehet eltörölni.

Elviselhetetlen logikai ellentmondások

Minden bizonnyal ennek az antik korban azonban volt egyfajta történelmi jelentősége a más vallásokkal és gondolati áramlatokkal szemben. Ez támaszt jelentett a monoteizmus számára, az egyetlen igaz Istenbe vetett hit számára, a görög és római isteni mennyországok rendezetlen viszonyaiban, ahol maguk az istenek is, a magasabb életformák is harcoltak egymással. De a modern ember számára Isten mindenhatóságának fogalma túl sok elviselhetetlen logikai ellentmondást hordoz.

Azt ugyanis nem lehet logikailag kizárni, hogy Isten maga felelős az okozott szerencsétlenségért. Isten a bibliai alapok szerint szabad embereket teremtett. Miért és hogyan kellene őket mégis irányítania és saját felelősségüket kétségbe vonnia?

A logika tehát csődöt mond, ha az emberek válogatás nélkül és igazságtalanul válnak áldozatokká. „Miért éppen én” – ezt a kérdést azonban nem lehet megválaszolni, csak cselekedettel: Segítséggel, odafordulással és vígasszal.

„Minden lehetséges Istennél”

Isten mindenhatósága az Újszövetségben (ellentétben az Ószövetséggel) nem központi fogalom. Vannak visszafogott formulák: „Istennél minden lehetséges” (Mk 10, 27). A keresztény hit fordulópontja nem az omnipotencia kérdése, ugyanis ez az Isten Fiában üldözötté vált, elítélték és meg is feszítették – és tette ezt maga az isten, az emberek iránt érzett szeretetből. A közelség az emberekhez, nem pedig a felettük lévő uralom: ez az ő dimenziója.

Hans Jonas, zsidó filozófus és szerző, akinek édesanyját a koncentrációs táborban ölték meg, 1984-ben kemény konzekvenciát vont le a holokauszt milliónyi zsidó áldozatának kapcsán. Egyszer s mindenkorra kihúzta Isten mindenhatóságát a gondolatai közül. Sok keresztény azonban hisz minden ellenére a mindenhatóságban. Mások azonban inkább a szeretet, a bizalom és a védettség fogalmait tartják fontosabbnak az életükben.

A cikket vitaindítónak szánjuk. Építő hozzászólásaikat szeretettel várjuk cikkünk alatt.

Linkek
Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben

Cél vagy eszköz?

Elküldte Selmeczi Lajos Péter idő 2011. július 28., 10:00
A fenti tragédiával kapcsolatban az elmúlt vasárnap arról beszéltem, hogy mennyire fontos a hit-értelmezés szempontjából az, hogy valamire célként, vagy eszközként tekintünk.

Ha Istenre és a vele való kapcsolatra eszközként tekint az ember, hogy boldog élete legyen a földön, akkor sok csalódás fogja érni, amikor a számításai "nem jönnek be".

Ha viszont céllá válik a vele való kapcsolat, akkor minden más, ami ennek formálásában, alakításában közrejátszik, eszközzé lesz.

Az igazi kérdés az, hogy hova akarunk eljutni, és az ehhez vezető úton hogyan formálódik életünk, személyiségünk?

Nehéz, de szükségszerű nézőpont-változtatásra van szükség ahhoz, hogy Isten mindenhatóságát ne megkérdőjelezzük, hanem megértsük.

Isten,mindenható

Elküldte Szabó-Pap Gabriella idő 2011. július 28., 14:51
Az ilyen tragédiák figyelmeztetnek minket arra, hogy Isten nem az emberi logika szerint cselekszik, szuverén Úr. Nem mindig tudjuk felfogni, mit miért tesz, de hiszünk Benne és bízunk irgalmában.
Intő jel volt ez a tragédia is - mint a terrortámadások más esetekben is - hogy jobban oda kell figyelnünk embertársainkra. A norvég tömeggyilkos éveken át zavartalanul készülhetett erre a szörnyűságre. Voltak kapcsolatai hasonló módon gondolkodókkal Európa-szerte. Hát senki nem beszélgetett vele, senki nem figyelt fel arra, hogy milyen szörnyű terv érlelődik a lelkében?!

A brit titkosszolgálat figyelmeztette a norvégokat, de ők nem hitték el, nem jártak utána. Ez egy konkrét eset, de lehet sok hasonló, ha nem figyelünk oda egymásra, nem beszéljük ki a frusztrációinkat, ha nincs ember és ember közt olyan kapcsolat és bizalom, amibe belefér a dialógus! Isten egymásra bízott bennünket. Nem szabad elfelejtenünk. Észre kell vennünk, ha a közelünkben valakit valami negatív gondolat gyötör, amiről esetleg nagyon hallgat, de senki nem foglalkozik vele - és egyszercsak váratlanul kirobban...

Norvégia (Magyarországhoz hasonlóan) évszázadokon át élt idegen uralom alatt, ezért a norvégok körében mintegy önvédelemként kifejlődött egy titkolt, de erős nacionalizmus, illetve ellenszenv az idegenekkel szemben. Norvégiában az "északi tiszta faj" náci mítoszának volt táptalaja a hitleri időkben, ezért nem mentették meg a norvégiai zsidókat úgy, mint a dánok az övéiket. Máig szégyellik, pedig tudni kell nemcsak arról, ami történt, hanem arról is, hogy miért.

A bevándorlás, különösen az Európán kívülről jövő bevándorlás, a nagyon idegen viselkedéskultúrájú emberek befogadása körül újra felmerül ez a nagy és nehéz probléma Norvégiában.

Mindehhez járul még az északi ember hagyományos távolságtartása, zárkózottsága - Ingmar Bergman filmjeiből ismerhetjük, mennyi emberi tragédia forrása ez.
Mégis, a norvégoknak maguknak kell egymás közt tisztázniuk a hogyan tovább-ot. A bizalom, az emberek összetartozása, összetartása az igazi nagy kérdés. Akér segítséget is felajánlhatnánk az ilyen tisztázó beszélgetésekhez...? Mindenesetre Isten adjon erőt a norvégoknak ahhoz, hogy szembe tudjanak nézni a kérdéssel!