Hol csúszik el?

Egy országot kavart fel a hír, amikor tavaly májusban a többnapos koplalásba belehalt egy várandós asszony, 22 hónapos kislánya pedig hat kilóra fogyott. A “böjtölés” túlélőjét, az apát, aki egyébként egyetemen tanító kohómérnök, bírósági tárgyaláson hallgatták ki a napokban, ahol a férfi elmondta, megbánta a böjtölést, de nem tartja magát bűnösnek, mert ő családját kiválasztottnak hiszi. 

“Szenteknek vagyunk a reinkarnációi. Andrea Szent András apostol reinkarnációja. Petra Szent Péter reinkarnációja, én pedig Pál apostolnak vagyok a reinkarnációja” – mondta a köztudat által egyszerűen csak fényevőként emlegetett férfi.

A pár otthonában született meg a gyerekük, akit eltitkoltak a hatóságok elől. Nem anyakönyveztették, és oltásokat sem kapott, mert a férfi szerint az orvosok “feketemágusok”.
”Nem akartuk veszélyeztetni a gyerek életé, de Jézus mondta, hogy ne vigyük el fölöslegesen védőoltásokra. Ha Ő ezt nem mondja, akkor beadattuk volna nyilvánvalóan.”

Az Úr Jézus tényleg ilyet mondott volna? A szerető, embereket megmentő Megváltó? 

Eddig a “keresztény” elvek, de nézzük tovább, mi is jön még ehhez: Az apa 2004-ben két hetet töltött Indiában, ahol megismerkedett Sai Baba tanításaival és egy sajátos világnézetű rendszert, téveszmét alakított ki, amelyet buddhista elvekkel is ötvözött.

Ennek részét képezte a meditáció. A tanítás alapján az ego, az önzés leépítése, a szeretet hirdetése, a vágyak kiölése lett az életcéljuk.

És mégis, a szeretetet hirdető férfi és élettársa a magasabb energiaszint eléréséhez „az energiaelszívó” családtagokkal és barátokkal megszakította a kapcsolatot. Ez mintha így mégis a szeretet ellen lenne. 

Aztán fokozatosan csökkentették az élvezeti cikkek fogyasztását, sőt a főbb ételekről is lemondtak. A böjtölés tíz hétig tartott, ebből négy hétig leépítették az étkezést, csak hideg élelmet fogyasztottak, három hétig csak „energetizált” vízen és fényen éltek, további három hétig pedig visszaszoktatták magukat az étkezésre, ugyancsak hideg élelmekkel.

És állítólag ezt is Jézus parancsolta nekik, aki életében több ezer embert megvendégelt és úrvacsorában napról napra ma is testét és vérét adja értünk, az életünkért.

Hol csúszik el tehát a dolog? Hol van a határ az egészséges, mély istenhit és az őrület, a vallási skizofrénia között?
Még a tudomány is találgat, még a neurológusok, pszichiáterek sem tudnak rá magyarázatot, mi az a pont, hol fordul át egy ember élete a normálisból az őrültébe.

Van egy határ, amit érzünk és tudhatunk. Az emberi életet veszélyeztető dolgokat az Isten nem akarja. Ő, aki létrehozta az életet, nem az élet kiirtását szorgalmazza. Ilyen sugallatot soha nem mond. A böjtölés nem járhat az ételek teljes megvonásával. Csak a romboló, a világ destruktívja az, aki ilyet tanácsolhat nekünk.

Egy biztos: ha az ember elkezd szedegetni, és magának alkot egyfajta vallást, amely mindenféle tanításból táplálkozik, akkor az, nem az egy igaz Istentől való út. A rendszer öncélúvá válik és átcsap rombolóvá. Bár az ember megpróbál mindenből jót ötvözni, és igyekszik, de ez az ötvözet emberkéz alkotta lesz, és bár Bábeli toronyként az ég felé tör, a kiválasztottság, a nagyravágyás, az öncél vezérli, és hamar romba dől. Az ember nem így közelítheti meg az istenit.

Csak mi marad? Egy tönkretett család: egy halott anya, egy beteg, alultáplált gyerek, és egy pszichiátriai kezelés alatt álló férfi.