Gumidinók között – Teremtettségről lamentálva
Hihetetlen időutazásra csábít egy kiállítás a Hungexpon. Űrhajónkat beszippantja az időgép és 250 millió évvel előtti korba érkezünk, ahol az éjszaka sötétségében vérfagyasztó, horrorisztikus hörgések hallatszanak, dulakodás hangjai. Az ember legszívesebben kiszaladna, de ha már befizette a szintén horrorisztikus (felnőtt 2900 ft - hétvégén 3500 ft) belépőt, akkor inkább marad és bármiáron részese akar maradni a nagy kalandnak. S közben újra felmerül az evolúció és a teremtéstörténet dilemmája is. Bolla Zsuzsanna írása.
A Hungexpo G pavilonjába visz az utunk. Úgy hallottuk, hogy egy 51 dinóból álló kiállítás van ott, „Időutazás a dinoszauruszok világába” címmel. Aztán jön hirtelen ez az űrhajós dolog, amelyhez gondos kísérőt is kapunk, egy csillagharcos szeményében, aki miután landolunk a földtörténet ókorában, minden egyes installációt részletesen elmagyaráz nekünk.
Végigmegyünk a földtörténeti korokban, triász, jura és kréta egykor volt állatai sorakoznak előttünk. Kimondhatatlan nevűek, bevallom, nem vagyok egy dinószakértő, így sokkal most először találkozom. Ilyesmik, mint coelophysis és plateosaurus, meg scelidosaurus, huayangosaurus, oviraptor és eustreptospondylus. Egészen kiver tőlük a víz, nem csak azért, mert az év legmelegebb napjait, és 37 fokokat mérünk, hanem azért, meg egymást eszik, kiabálnak és tátogatják felénk a szájukat. Igaz, csak robotok és gumiból vannak, de akkoris. Közben vezetőnk lelkiismeretesen sorolja a róluk való tudnivalókat, melyik mekkora volt, mit evett, mennyi ideig élt, mikor pusztult ki, hol találták meg csontjait és effélék. A tudós kölykök meg bekérdeznek és olyan részleteket mondanak a vezetővel együtt, hogy az egyiknek kövek voltak a bendőjében és azzal emésztett, a másik meg rendkívül okos volt, a harmadik meg csak nyitvatermőket evett. Iszonyú sokat tanulok.
Amikor megtudjuk a kihalásukról szóló feltételezéseket, már majdnem sírunk a gyerekekkel együtt. A sok félelmet aztán le kell valahogy vezetnünk. Erre a szervezők is spendíroznak: van büfé, a gyerek dinó csontokat kereshet a homokban, lovagolhat a dinókon, sőt fotózhatják, de csak profifotós, anyuka nem veheti elő a gépét sem. Aztán vehetünk pár műanyag dinót és ha esetleg megéheztünk, sokezerért még dinó szendvicset nyelhetünk és dinó levet is kortyolhatunk. Zsebünkben már semmi pénz nem lötyög, de élmények azok lettek, egy rakással. Szóval megérte.
Én egyetlen egy helyen „kötekedtem” az idegenvezetővel. Azt fejtegette, hogy az ember nem fejlődhetett volna ki, ha a dinók nem haltak volna ki. Mert addig az ember elődei – a kicsi kis egerentyűk, vagy miféle emlőskék – földalatti járataikban éltek és csak a dinók kihalása után merészkedtek fel. Ez már csak azért is sántít, mert eddig állítólag a fáról másztunk le, ha lyukból másztak elő, nem hiszem, hogy azonnal a fát célozták volna meg. Az, hogy ott lett volna élelem, meg megint sátít: a dinók azért haltak ki, mert tönkre mentek a növények...
Szóval itt nevettem egy jót. Ez a bizonytalan evolúciós ide-oda bújkálás, meg ide-oda fejlődgetés még mindig nem meggyőző a számomra. Úgyhogy inkább maradnék a teremtéstörténetnél és nem a dinóknak adok hálát azért, hogy vagyok.:)
