Gondoltatok a Házasság Hetében – „Ha házasságot kötsz, szüntelenül imádkozz”

Bárhova nézünk, szanaszét heverő köveket látunk. Gazdaságilag és lelkileg nemcsak az ország hever romokban, de általában az emberi kapcsolatok is. Sokszor látjuk vagy érezzük: már nem simul egymáshoz két kő, már nem illeszkedik két lélek. Valami elmozdult a helyéről. Mintha kiütöttek volna egy téglát. Vagy talán a kötőanyag, a malter volt kevés? Áll a családi ház, de a család romokban hever. Kész a nyaraló, de nincs, aki azt birtokba vegye. Tönkrement házasságok, válási árva gyermekek, romokban heverő családok, vakolathullástól sebhelyes nemzet. Kő kövön nem marad.  Különösen egy olyan világban, amely szinte minden a hűség, az önfeláldozás és a megbocsátás készsége ellen szól. Vagy ahogy Ady írja: „Szépség, tisztaság és igazság, lekacagott szavak.” Pedig ő reggelente még nem a bulvárlapokból tájékozódott, délutánonként pedig nem a kibeszélő-showkat nézte. Lekacagott szavak? Az embernek inkább sírnia kellene, amikor úton-útfélen azt tapasztalja, hogy az el-nem-köteleződés ma már szinte természetes, hogy a partnereiket gátlástalanul válogató celebek számítanak példaképnek, hogy a tisztaság inkább csak nevetség tárgya.

Hangerőben nem is próbálok e harsogó propagandával versenyre kelni, ezért csak halkan mondom: úgy érzem, a keresztyénségnek is van válasza korunk olyan égető kérdéseire, mint a házasság vagy a család válsága.

Először is már a Biblia legelején így szól Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni, szerzek neki segítőtársat” Vagyis a közösségre vágyó és támogatásra szoruló ember mintegy isteni ajándékként kapja a társát. Ennek nyomán valljuk, hogy a házasság egy férfi és egy nő életre szóló szövetsége. A bibliai idézet így folytatódik: „És teremtette Isten az embert férfivá és asszonnyá…” Nem férfivá vagy asszonnyá, hanem a férfivá és asszonnyá. Vagyis eleve összekapcsolta, egymásnak rendelte őket. Persze az „és” szócskánál is jobban összeköti őket Isten áldása, amellyel egymásnak ajándékozza őket. Az Újszövetségben Jézus ezt mondja: „Amit Isten egybeszerkesztett, ember az el ne válassza.” A fiatalok láthatnak jó példákat is a hűségre, a „holtomiglan – holtodiglan” jegyében vállalt élethosszig tartó kapcsolatra. Arra, hogy ereje van a házassági eskü szavainak: „sem egészségében, sem betegségében, sem örömében, sem bánatában el nem hagyom.” A Házasság Hete keretében több templomban lehetőség lesz ennek az ígéretnek a megerősítésére.  A házaspárok újra fogadhatják az áldást, hogy áldássá legyenek egymás és mások számára. Ám hívjuk azokat is az egyház közösségébe, akik úgy érzik, válságba került a házasságuk. Talán önmagában a közösségnek is gyógyító ereje lehet. Itt szakemberek segítségét is igénybe lehet venni, amíg nem késő.

Egy kapcsolat rendezése, vagy éppen a válság megelőzése, egészen apró dolgokkal kezdődhet. Rab Zsuzsa is ilyenről ír Vaspántok című versében: 

Ha így szólnék a kedves, fiatal kalauzhoz:
– Kalauz úr,
hogyha ma este hazamegy,
ölelje meg nagyon a feleségét,
dicsérje meg, ami épp rajta van,
akár az ócska pongyoláját-
Ha így szólnék –
ugye… bolondnak tartanának? 

Talán egy ilyen öleléssel – és az ölelés elfogadásával – kezdődik. És folytatódhat annak naponkénti megélésével, amiről Pál apostol a szeretet himnuszában ír: „A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.
A szeretet soha el nem múlik.”