Erőszak ellen imádsággal felfegyverkezve
A napokban olvasgattam a Luther Kiadó által kiadott könyvet, amely a Szabadulni az erőszaktól – Keresztény megközelítések címet viseli. Abban az egyik dolgozatot író, tanulmányokra hivatkozva elemzi, hogy azok a fiatalok, akik sok erőszakos filmet néznek, a filmek hatása alatt maguk is erőszakossá válnak, még akkor is, ha korábban nem voltak azok. Persze ennek tudatában már teljesen jogosan is ingatom a fejemet és a távirányítóért nyúlok, ha magam is erőszakos filmet látok, de ezzel nincsen megoldva az egész. Bolla Zsuzsanna írása
A következő csatornán újabb erőszakos filmet mutatnak be és a rajzfilmeket kedvelő gyerekem csatornáján is ugyanúgy az erőszak árad felém. Nincsen menekvés, még egy természetfilm is az állati erőszakról szól, a sportcsatornán is az ellenfelet csépelik kedvenc csapatom tagjai.
Aztán kimegyek a házunk előtti udvarra, kicsit kertészkedni, amikor is a közeli szomszédból ordítozás hangfoszlányai ütik meg fülemet. Igen, verik a gyereket, vezetik le az agressziót, a látott csihi-puhi most élesben megy.
Aztán másnap egy médiakonferenciára vagyok hivatalos, ahol az egyik tévécsatorna vezetője arról szól, hiába akarna ő művészfilmeket vetíteni a nap 24 órájában, az nem hoz nézettséget és ezzel együtt nyereséget, ami a tulajdonosi érdekek ellen van.
Egy rajzfilmkészítővel beszélgetve pedig megtudom: a mai magyar rajzfilmgyártásban még mindig alapvetően fontosnak tartják az alkotók, hogy a kis nézőnek legyen tanulsága, legyen a mesében igazságszolgáltatás, álljunk a jó oldalára.
De a hollywoodi rajzfilmes világ ezt másképp látja: a lövöldözős és harcos mesékben nem mindig a jó az, aki győz. Itt az erő és a hatalom az, ami dominál, az erőszak pártjára állnak. Így hát rosszul vannak kitalálva maguk a mesék, mert olyan szerepű figurákkal szembesül, akik ölnek, vért ontanak és kártékony hatásúak.
Komolyan kell tehát venni, mit néz a gyerek, mit nézünk mi magunk. A döntés minden esetben a mi kezünkben van. Mit adunk gyerekünk elé, vagy elfogadjuk-e azt, amit a tévében tálcán kínálnak nekünk, vagy esetleg szelektálunk. Mert egyfelől mi magunk is elszenvedői, de valahol kiszolgálói is vagyunk ennek a rendszernek, mert mi magunk is efféle erőszakos tartalmakat nézünk. Ha pedig nem szolgáljuk ki, akkor a saját életünkben mindenképpen változásokat indíthatunk el.
Használjuk ki a böjti időt, nézzünk magunkba.
A legfontosabb, a napi imádság, amely a lelki fejlődés legkézenfekvőbb formája, az emberek mégis inkább a legtávolabbi praktikákhoz nyúlnak. Az imádságban minden ember előtt nyitva áll az ajtó Istenhez, akinél ezek a dolgok is meghallgatásra lelnek és aki napról napra megerősíti szívünket és lelkünket a felék áradó ördögi gonoszsággal, többek között az erőszakkal szemben is.
Nem csak bizonyos ételektől és italoktól való tartózkodás által lehet böjtölni:
Tartózkodjunk a felesleges dühtől és gyűlölettől.
Tartózkodjunk a bántástól, még a bántó szótól is.
Tartózkodjunk mások megítélésétől, felesleges kritizálásától.
Adjunk családunknak, barátainknak, ismerőseinknek külön adag szeretetet minden nap.
