Eljutni a határig szimpózium – Határnyitás ’89 – lelkész szemmel

Létrehozás: 2009. június 10., 08:30 Legutolsó módosítás: 2009. június 10., 08:33

Talán sokakat meglep, hogy a 20 évvel ezelőtti határnyitás egyik jeles megemlékező esemé-nyét, a július 3-5-ig tartó konferenciát miért éppen egy egyház – pontosabban három: a bajor, az osztrák és a magyar evangélikus egyház közösen – szervezi. Egyáltalán, miért ünnepelnek meg az egyházak egy politikai eseményt? Fontos erre a kérdésre válaszolni. Hegedűs Attila, soproni lelkész írása (megjelenik a Helyi Témában).

HATÁRNYITÁS '89 SZIMPÓZIUM:

2009. július 3-5. között Sopronban szimpóziumot rendez a magyar, bajor és osztrák evangélikus egyház a vasfüggöny leomlásának 20 éves évfordulójára.

További információk itt olvashatóak.  

Először is a valamikori NDK-ban az egyház sokkal fontosabb szerepet játszott a diktatúrával szembeni ellenállásban, mint a magyarországi egyházak. Valljuk be őszintén, mi itt jobbára csak szemlélői voltunk az eseményeknek – tisztelet a kivételnek. Az evangélikus templomok Kelet-Németországban azonban az ellenállás és a szabad gondolat fészkei voltak. Természetes, hogy azt a folyamatot, aminek szerves része volt a határnyitás, és ami az Európa közepén húzódó fal és vasfüggöny lebontásába torkollott, ők is magukénak érzik.

Ugyanakkor meggyőződésem, hogy ami történt, nem politikai esemény volt. Épp ellenkezőleg: az emberek az ellen lázadtak föl, hogy felülről jött politikai akarat szabja meg nekik, kit tartsanak barátnak, rokonnak, kit ellenségnek. Épp azért történt a határáttörés, mert a kelet-németeknek elegük volt abban, hogy amikor a haza szót kimondják, szemük csak egy nagypolitika által felhúzott szögesdrótig láthat. Biztos, hogy a gazdasági helyzet is ott volt a motivációk között, de nem hiszem, hogy azt, aki nehezen összekuporgatott kis lakását és Trabantját hagyta hátra, és úgy indult kisgyermekkel a karján a bizonytalanba, csak a gazdagság vágya hajtotta volna. Az elemi szabadságvágy nagyobb, erősebb, mint a politikai és nagypolitikai szempontok.

Végül lelkészként sokat motoszkál agyamban Pilinszky János gondolata: „a tények mögül száműzött Isten időről időre átvérzi a történelem szövetét”. A mindennapokban ritkán látjuk meg az események mögött azt, Aki a sorsokat, életeket irányít. Egyik szép énekünk szerint az Úr csodásan működik, de útja rejtve van. Olykor-olykor mégis észrevesszük Isten keze munkáját életünkön, történelmünkön. Néha történnek dolgok, amelyeket csak nehézkesen lehet tudományos eszközökkel értelmezni, s amelyek a résztvevők számára is érthetetlen csodának tűnik. Ha visszaemlékszünk a húsz évvel ezelőtti eseményekre, a napról napra változó helyzetre, ami a határáttöréshez vezetett, hasonló érzésünk lehet: a történelem mögött rejtőzködő Isten egy pillanatra megmutatta, hogy mégiscsak ő az Úr a történelem felett. És erre jó figyelmeztetni magunkat és egymást is.

Hát ezért van, hogy egyházak ünneplik a határnyitást. Ezért van, hogy a július 3-5-i konferencia szombati napja az evangélikus templomban kezdődik áhítattal, és ott is fejeződik be egyházzenei koncerttel. És ezért van az, hogy az egész találkozó záró akkordja vasárnap délelőtt egy kétnyelvű istentisztelet lesz a határáttörés helyszínén. Emlékeztessük vele önmagunkat és másokat is: ami történt, azzal Isten is üzenni akar nekünk!

Linkek
Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben