Az LVSZ önkéntesei békítik a menekülttábor lakóit

Nem kell félni: a leírt szituáció nem komoly. A valóságban ez csak egy szerepjáték volt, amelyben a „Community Peace and Security Teams“ (CPST) önkéntesei azt gyakorolták, hogyan tudnak közbeavatkozni a Dadaabban lévő menekülttáborban egy ilyen szituáció létrejöttekor.

A Lutheránus Világszövetség által kifejlesztett koncepciót most szeretnék a gyakorlatban is megvalósítani és kiépíteni. Az ebben az évben érkezett mintegy százezer szomáliai menekült közül szeretnének sok önkéntest kiválasztani, akik az új csapat tagjává válnának. Egy egyhónapos tréning után, amelyet épp az elmúlt héten kezdtek el, a CPST tagjai a menekülttábor újabb részein képeznének biztonsági erőket, ezzel szélesítve az elsősegélyhelyeket és a biztonsági előírásokat arra az esetre, ha újabb menekültek érkeznének a táborba.

A csapat tagjainak feladata, hogy a szárazság és bizonytalanság miatt hazájukból menekülni kényszerült, traumatizált családok érdekében, gondoskodjanak azok biztonságáról.

Az önkéntesek kiképzésének első próbája már 2006-ban lezajlott, de csak akkor dolgozták ki a koncepciót, amikor az LVSZ egy évvel később átvette a Dagahaley-ben, Ifoban, és Hagaderában (Dadaab) lévő menekülttábor irányítását. Ennek következtében azonban a menekülttáborokat a CSPT tagjai felügyelhetik.

A munka legfelsőbb felelőse Samwel Cheruiyot, egy életvidám, egykori kenyai rendőr, aki az LVSZ-nél a táborok biztonsági igazgatója.

„A táborhely kialakításakor az úgynevezett ‚community policing’ jelentőségét hangsúlyoztam, amely egy társadalomban is alkalmas a biztonság megőrzésére” – magyarázza a 36 éves férfi.

„Ez nagyon jól működik, és minden más helyi segélyszervezet is részt vesz azóta ebben a munkában. Mindenek előtt, ami a közösséget illeti, mindenki segít nekünk.”

Betölteni egy nagy lukat

A központban csak két kenyai munkatársa van, de a menekülttáborokban 5-5 szomáliai menekült dogozik neki és ők ott az ő szemei és fülei. Összesen 269 önkéntes van, akik a CPST-ben dolgoznak. Ha a mostani önkéntesek kiképzése is lezárul, akkor már 350-en lesznek.

Ezeket a számokat kontrasztba állíthatjuk a régióban lévő alkalmazott rendőrök számával. Dadaabban jelenleg egyetlen rendőr jut 15 ezer emberre. A nemzeti átlagban pedig egyetlen rendőr jut 650 emberre. Nemzetközi szinten pedig általában egy rendőr jut 450 emberre.

„Világok húzódnak meg a számok között és a CPST önkéntesei megpróbálják a lukakat betömni. Nagyszerű teljesítményt nyújtanak” – mondja Cheruiyot.

Hogy mit is érnek el, az csak azon az estén válik világossá, amikor egy további nehéz nap után Cheruiyot picit pihenni akar. Aztán hirtelen előkapja a mobilját, mert az csörögni kezd és azzal foglalkozik, hogy hívásokat intéz. Miután izgatottan több beszélgetést is lefolytat, többször is eltűnik a sötétben. Amikor mindennek vége, elmagyarázza, hogy az egyik menekülttáborhoz közel  banditák éppen megtámadtak egy teherautót. A CPST önkéntesek gyors reakciójának hála azonban a rendőrség gyorsan közbe tudott lépni, és el tudták kapni a felfegyverzett rablókat.

A mindennapok persze általában persze kevésbé drámaiak, de azért a CPST tagoknak sok mindent át kell élniük, és ehhez feltétlenül szükség van az alapos tréningre.

Viták és feszültségek

Az egyik egység vezetője elmeséli, hogy két telek szomszédja összeveszett egymással, mert az egyik a másik területére tolta a kerítést. A két család tagjai gyorsan a helyszínre mentek, a helyzet súlyossá vált és a késekkel és fadarabokkal felfegyverzett emberek éppen egymásnak akartak esni. A CPST tagjai a helyszínre érkeztek és végül tárgyalások útján sikerült megoldaniuk a vitát.

Egy másikuk elmesélte, hogy egy vízosztó helynél tört ki vita, amely az egész tábor vízellátásáért felel. Két fiú vitázott össze, mert egyikük tolakodni akart. Az anyukák is vitázni kezdtek, és ütni kezdték egymást. Húzták egymás haját, belemartak a másik arcába és a kannákkal verték egymást, mígnem a rokonok is közbeléptek. A CPST egyik tagja is a helyszínen volt és a csapat vezetőjének segítségét kérte. Együtt aztán a vitás helyzetet meg tudták oldani. Felkérték a családok idős tagjait és a lelki vezetőket is, hogy ügyeljenek arra, hogy ilyen helyzetek ne ismétlődhessenek meg.

Első pillanatban talán ártalmatlannak tűnnek ezek a helyzetek, de a szorosan lakott menekülttáborokban a feszültségek mindennaposak és gyorsan kirobbanhatnak. A közösség vízért való küzdelmei sajnos sok esettben súlyosan végződnek: volt már olyan is, hogy hat ember sérült meg és kórházba kerültek, mert késekkel szurkálták meg egymást.

„Figyelünk a háztartási erőszakra, a vitákra, és olyan személyekre is, akik nyugtalanságot okoznak, és azok az esetek is veszélyesek lehetnek, amelyekbe fiatal emberek keverednek” – magyarázza Abdi Moalim Mohammed, Dagahaley alelnöke. – Erőszak, rablás, gyerekek elleni erőszak és gyilkosság ügyeit alapvetően a rendőrség felügyeli.”

A CPST tagjainak egyetlen eszköze a megelőzésre az, ha az esetek tisztázását átengedik a rendőrségnek. A legtöbben megpróbálják az ügyeket az idősek és a lelkipásztorok bevonásával megoldani. Csak így lehetséges ilyen csekély számú önkéntessel a régió vitás ügyeit megoldani.

Erős nyomás alatt

Az újabb menekültek érkezése mindig újabb és újabb nyomás alá teszi a rendszert, hiszen sok új menekült már korábban érkezett rokonainál egy meglévő táborban keres menedéket.

„A földterületek jogtalan elvétele is megnövekedett, hiszen sok újonnan érkezett olyan területen telepedik le, amelyet a menekültek számára menekülttábornak rendeztek be. Olyan viták is elharapództak, amikor az egyik ember elveszi a másik földterületét. Ilyenkor sokszor tettlegességre is sor kerül” – meséli Amina Hassan Ahmed, a csapat egyik női tagja, aki egy egész blokk felelőse.

Ezek az okai annak, hogy miért kell újabb és újabb CPST tagokat toborozni – és persze minél hamarabb. De önkéntesekből nincsen hiány. Egyik délután Cheruiyot 21 újonnan toborzott CPST taggal beszélgetett, akik az Ifo menekülttábor egyes területeit vennék át. Bemutatta őket a CPST többi munkatársának, olyanoknak, akik már régebb óta a csapat tagjai és a tréning nagy részét vezetni fogják.

„Figyelnetek kell és meg kell ismernetek egymást. Ezek a CPST tagok már régóta végzik feladatukat és sokat tudnak. Kérdezzétek őket, mikor mit kell tenni. Mindent el fognak mesélni nektek” – magyarázza.

Az önkéntesek újonca Ibrahim Hussein Noor. Négy hónapja érkezett Dadaabba és története sokak életével egyezik: Családjával együtt hazája szárazságtól sújtott területéről menekült, a fegyveres konfliktusok elől. Ezért is szeretne a CPST csapat tagja lenni és segíteni, ahogyan a többi önkéntes is teszi.

„A víz és az élelem itt is kevés, de egy jobb: béke van” – mondja. – Béke nélkül semmi sem lehetséges. Szeretem a békét és szeretnék abban segíteni, hogy a közösségben ez a béke meg is maradhasson.”