Az egyházak haszna – Olvassunk a sorok között és tegyük a dolgunkat

A kommunisták az egyházak által régebbi időkben elkövetett hibákra hivatkozva az ateizmust emelték „államvallássá”. Az embereket arra késztették, hogy lenézzék a hívőket, a hitet valamiféle babonás dolognak titulálva gyengítsék az egyházakat. A rendszerváltás után a ló másik oldalára esés következett: aki a vasárnap délelőtt nem ment a templomba, azt bizonyos körökben kinézhették maguk közül. Aztán megint jött egy fordulat, az emberek csalódtak a felhigult és felszínes közegben, és megint csak jött az egyházak elleni folyamatos támadás.

Ennek egyik lépése az, hogy napjainkban a sajtóban és médiában jóval nagyobb hangsúlyt kapnak az olyan hírek, melyek az egyházakat negatívan érintik. Többek között a történelmi egyházak támogatása kapcsán hergelik fel a tüzet. Az egyházak társadalmi hasznát feledve, csupán a pénzösszegekről esik szó.

Természetesen hazánkban jócskán vannak olyan családok, melyekben a gyermekeket egymás, a család, az ország, a világ megbecsülésére nevelik, és ahol a kulturális értékek hangsúlyosak, ámde nem hisznek Istenben. De látható egy tendencia, amely a fiatalok egy másik rétegét befolyásolva, őket a drogok, a züllés, a bandázás, a pletykalapok csámcsogásai, a bulvár, a sztárok világa, közben pedig áttételesen az erkölcstelenség, a becstelenség, a hazugság, a hűtlenség és mindenféle aberrációk felé terelik, amelyből nehéz a kitörés. Persze lehet valakire megmentő hatású egy lelkes iskolai tanár, egy kedves rokon és biztosan vannak más hasonló lehetőségek, de mégis csak az egyházak azok, amelyek üzenetüknél fogva képesek a segítségre szorulóknak kezet nyújtani, az örök értékek felé terelgetni és szellemi-lelki táplálékot adnak azoknak is, akik amúgy elsüllyednének az őket elárasztó szemétben.

Ha tehát egy országnak gazdasági gondjai vannak, akkor ennek pénzügyi következményeit nem a hasznos tevékenységet (akár állami támogatással) folytató egyházak számlájára kell írni, illetve arról a számláról levenni, mert ez csak tovább süllyeszti és zülleszti a társadalmat.

Attól még, hogy megjelenik egy cikk egy sikkasztó lelkészről, még nem lesz korrupt az összes lelkész, sőt az összes keresztény. Attól még, hogy milyen hazugságokat írtak össze az utóbbi húsz évben a Magyarországi Evangélikus Egyházról, annak gyülekezeteiről, intézményeiről, esetleg lelkészeiről, attól még az egyház tagjai értékes, és hasznos emberek, akiknek közük nincsen a felmerült vádakhoz, akik becsületesen, hittel és reménységgel élnek a világban. Jézus Krisztus váltsághalálára tekintve, szeretetben élik mindennapjaikat és betartják az isteni törvényeket.

Soraimmal a célom csupán annyi, hogy szeretném, ha az olvasóknak megnyílna szemük látása és újra tudnának olvasni a sorok között: Lássák meg a sanda szándékot az egyházakat érő támadások és az azokat összeugrasztó kísérletek mögött. Ezt az evilág ura folyamatosan munkálja Isten embereivel szemben – még a médiát felhasználva is. Mi azonban próbáljunk meg emelt fővel, úgy élni, hogy cselekedjük azt, amit Isten tanít nekünk, hogy minden nap bele tudjunk nézni a velünk együtt élők szemébe és egykoron majd Jézus szelíd szemébe is.