Anne Frank szobájában minden látogató csöndben lesz

„Azok közül a könyvek közül, amelyeket olvastam, a leginkább Anne Frank naplója volt az, amely hatással volt rám” – mondja a 17 éves Krain, Bernből.

Anne Frank 1942. július 6-tól 1944. augusztus 4-ig hét másik zsidó üldözöttel együtt élt ezen a rejtekhelyen, állandó félelemben attól, hogy egyszer felfedezik őket és deportálják. Naplójában Anne leírta, mindennapjaik hogyan teltek a házban. Az Anne Frank Ház ma már az egész háztömböt átöleli, és egy nemzetközi információs centrum is van itt, amely a rasszizmus és idegengyűlölet ellen, a zsidóüldözés ellen alakult.

Minden évben majdnem egy millió ember keresi fel a házat. A világ minden tájáról jönnek a látogatók. „Annyira erős kislány volt – mondja a texasi 25 éves Tim. – Ha manapság problémákról szólunk, akkor arra gondolok, hogy ő hogyan tudta átélni azt, amit a sors rászabott.”

„Anne Frank arcot adott a II. Világháború tragédiájának – magyarázza a holland történész, Herman Pleijdie. –  Sőt még többet is adott a Frankfurt am Mainból származó kislány: világszerte az üldöztetés és az elnyomás szimbólumává vált.”

Lassan halad a sor előre az Anne Frank Ház előtt. Az amerikai Tim és a két svájci végül belépnek a múzeumba, amelyet jó tíz évvel ezelőtt egy modern üvegépítménnyé bővítettek ki. A nagy táblákon a zsidóüldözés történetét olvassák. Látják és meghallgatják azokat a felvételeket, amelyeken az üldözöttek segítői és Anne apja, Otto Frank szól.

Ő volt az egyetlen a családból, aki túlélte a holokausztot. Amikor a rejtekhelyen élő nyolc üldözöttet valaki elárulta, 1944. augusztusában a Gestapo megrohamozta a rejtekhelyet. Anne és testvére Margot 1945. márciusában a Bergen Belsen-i koncentrációs táborban haltak meg.

A naplót kiállító teremben a látogatók egy kis kockás könyvecske fölé hajolnak, amit Anne 13. születésnapjára kapott 1942. június 12-én. Ez volt az első naplója. Miep Gies, a rejtekhelyen élők 2010. elején meghalt segítője a ház nácik általi feldúlása után megmentette ezt a naplót.

Eddig az eredeti napló a holland II. Világháborús Dokumentációs Centrumban volt elhelyezve, de ma már újra az Anne Frank Házban látható.

„Anne Frank nem csak Hitler áldozata volt, hanem egy írónő is – mondja az Anne Frank Alapítvány igazgatója, Hans Westra. A naplónak, amelyet majdnem 70 nyelvre lefordítottak és 30 millió példányban fogyott el szerte a világon, hihetetlen ereje van. „A fiatalok láthatják, hogy milyen erős volt és mekkora reménység volt benne.”

Egy hosszú, keskeny folyosó köti össze az első és a hátsó házat egymással. Egy elfordítható könyvespolc mögött meredek lépcsősor vezet az üldözöttek menedékhelyére. Fent, a szűk szobácskákban homály van. A falon még egy normandiai térkép lóg, amelynek hátán a családok a szövetséges hadsereg megmozdulásait követték nyomon. A tapétán ceruzavonásokkal tartották számon, hogy a gyerekek melyik hónapban mennyit nőttek.

A belső udvaron egy nagy gesztenyefa áll, ami Anne-nak annyi vígasztalást nyújtott – ahogyan azt feljegyezte. A beteg fát nemrégiben egy komplikált telepítéssel sikerült megmenteni az utókor számára.

A német tulajdonosok a deportálás után a házat teljesen kiürítették és Otto Frank kérésére a bútorokat sosem hozták vissza. Az asztalok és székek nem is fontosak, hogy elképzeljük a szűkösséget és a félelmet, ami itt honolt.

„Inkább meghalnék, mintsem hogy egy ilyen szűk helyen ücsörögjek és ne tudjam, holnap mi történik velem” – mondta a 15 éves Katharina Unnából.

Anne egykori szobácskájában kedvenc sztárjai képei lógnak a falon, még ma is. Itt a látogatók csendben lesznek. Csak a lépéseket hallani a fapadlón, néha-néha suttogás foszlányai és a szomszédos régi  templom, a Westerkerk tornyának harangjátéka hallik.

A német tanuló, Jan számára a szoba a történelem helyszíne: „Csak két évvel volt fiatalabb, mint én, amikor ez történt...”