A várakozás ideje
A várakozást ma talán nem úgy értjük, ahogy kellene. Miért nem vagyunk elég türelmesek? Elfelejtettünk várakozni, elfelejtettünk felkészülni az újra, a jövendőre. Bolla Zsuzsanna írása.
Kép: Ryll Cecília
A fiam logopédusa többször is beteget jelentett az utóbbi hónapokban. Aztán láttam, hogy kicsit meg is volt duzzadva az arca, amolyan pufók lett. Mondtam a férjemnek, hogy női megérzésem azt mondja, Orsi néni terhes. És milyen igazam volt: Orsi néni januártól átadta a gyereket egy másik szakembernek és szülési szabadságra ment.
Aztán a napokban az iwiw-en ismerősnek jelölt egy régi ismerős, s látom, már meg is született a kisbabája, pedig amikor legutóbb láttam, még nem mondtam biztosra, hogy terhes.
Azóta is valahogy minden nap, lépten-nyomon beleakadok a várandósság témájának hálójába. Akár úgy, hogy a postaládámba bedobott szórólapon kifejezetten babáknak és mamáknak ajánlanak termékeket. Akár úgy, hogy valakiről megtudom, gyereket vár. Persze nem a nagy magyar baby boomnak vagyunk részesei, csak egyszerűen korosztályom, meg a korosztályom barátai most ebbe a korszakukba értek.
De mi is a terhesség, vagy inkább várandósság? Egy nagy misztérium. Föl sem tudom fogni, hogy lesz egy szerelmes együttlétből élő pici ember. És nem azért, mert biológiailag nem tudom, mint folyamat, hanem azért, mert azt például még az okos tudósok sem tudják megmondani, mikortól lesz lelke.
Persze az ultrahanggal ma már végig lehet követni azt, hogy az embrióból hogyan növekedik kisbabává, mint ahogyan tettük mi is azt mindkét gyerekünknél, de akkor is, felfoghatatlan, hogy odabent egy élet növekedik, aki már ott kuporogva is gondol, érez. És nem csak lát és hall, de ízlel is az anya hasában. De vajon tudja-e a magzat, hogy hol van? Miért van? Mi dolga? S mi vár rá? Vajon tudja-e, mekkora változás történik vele, ha elkezd majd lélegezni? Vajon tudja-e, hogy aztán egész életében ez a magzati lét mennyire meghatározó és befolyásoló lesz? Ki tudja…
A böjti időszak és a várandósság hasonlít egymáshoz. Valahol ugyanaz a tudatosság kell hozzá, ugyanaz az odafigyelés mind étkezésben, mind a lelki élet terén.
A várakozás idején, legyen az negyven nap, vagy negyven hét, meg kell erősíteni magunkat lélekben, meg kell tisztulnunk testünkben.
De ha csak a várakozás idején tisztulunk, elvész az, amire várunk. Egyszóval egész életünkben várakozásban kell élni. Egész életünkben azok szerint a keresztény intelmek szerint kell élni, melyek a böjti időszakra érvényesek. Akár Krisztus-szívünkbe költözése, hitünk erősítése a kitűzött cél, akár az emberkezdemény növekedésének elősegítése.
El kell fogadni az időt. Ki kell várnunk múlását. Az idő érleli azt a gyümölcsöt, amire várunk, amire vágyunk. Az idő az, ami alatt fejlődik akár a hitünk, akár a gyermekünk. Nem érdemes sürgetni a megvilágosodást, mert minél jobban akarunk valamit, annál inkább távolodunk tőle. A szülést sem szabad sürgetni.
Az újjászületést sem. Mindennek rendelt ideje van. Semmi sem véletlen.
