A szocializmustól a szekuláris társadalomig: Egyház a jelenben
Az egykori NDK-ban az egyházaknak meg kellett találniuk azokat a saját utakat arra, hogyan tudják a szocialista társadalomban feladatukat elhitetni az emberekkel. Az SED, az egykori szocialista párt politikája azonban Kelet-Németország egyháztalaításához vezetett. Az új szövetségi államokban a vallástalanok nagy száma új misszionáriusi kihívás elé állítja az egyházakat, amely aztán a Nyugat-Németországban élők számára is példaértékű lehet. Forrás: evangelisch.de / Johannes Berthold. Fordítás: Evangelikus.hu / Horváth-Bolla Zsuzsanna
A keleti részen lévő egyházaknak nem csak a nemzeti szocialistáktól kellett szenvedniük, hanem később a proletariátus diktatúrájától is, amely negyven éven át hirdette saját igazságát és totalitárius hatalmát. Még ha a nyílt konfrontáció korszakait fel is váltotta a diplomácia korszaka, az SED nyílt célja maradt, hogy az egyházakat a társadalom szélére szorítsák és az egyházaknak a társadalom életében való nyílt szerepe nem volt kívánatos.
Egyház a szocializmusban
1961-ben, a Fal felépítése a kelet-német egyházaknak az EKD-tól való izoláltságát is szolgálta, még akkor is, ha az NDK-ban a Protestáns Egyházak Szövetségének megalakulásáig még éveknek kellett eltelniük. (1969).
Beszélgetések közösségben
Ez az alapítás azonban nem csak szervezeti aktus volt, hanem tudatosan akarták az egyházi munkát a szocialista feltételeknek alávetni. Amíg a nyugati egyházaknak továbbra is stabil népegyházi kereteik voltak, addig az NDK egyházai diaszpóra helyzetbe kerültek. Mindenekelőtt egy olyan állammal álltak szemben, amely a vallás eltűnését történelmi szükségszerűségként tartotta számon. Továbbá Németország kettéosztottsága visszavonhatatlannak tűnt. Így egyre fontosabb lett, hogy az NDK-ban a társadalmi helyzetet tudatosan is elfogadják az egyének és e a szocializmus feltételei között keressék a profetikus igazságokat.
A szövetség zsinata így egyre többet foglalkozott az egyház identitásával és a szocialista államban való keresztényi léttel. Bár erről soha nem hoztak átfogó határozatot, ezeket az útmutató formulákat mégis tudatosan úgy fogalmazták meg, hogy azok különböző interpretációi legyenek lehetségesek. „Kritikus távolságtartás”, „kritikus szolidaritás”, „a szocialista társadalommal való együttmunkálkodás”, „elfogadni és szabadnak maradni”, vagy a „jobbítható szocializmus”.
A legismertebb az 1971-es szövetségi zsinati formula lett: „Nem akarjuk, hogy egyházunk a szocializmus mellett vagy azzal szemben legyen, hanem egyház akarunk lenni a szocializmusban.”
Ezt a mondatot is különbözőképpen lehet értelmezni, a helymeghatározás, a bizonyság igenlése és a konkrét szituációban való szolgálat szerint, de a szocializmus melletti hitvallásként is, amelyet akár helyénvaló társadalmi rendszerként is értelmezhet a szöveg. Ez a megfogalmazás volt bizonyos szempontból az a legkisebb nevező, amelyet a protestáns egyházakon belül, különböző helyzetekben alkalmaztak. A nyolcvanas években aztán ezt egyre többet kritizálták, de az NDK-s időkben ezt hivatalosan sosem vonták vissza.
Egyháztalanítás, egyházi szemfényvesztés
Az eredmény az NDK történelme folyamán szemfényvesztés volt az egyház számára, ahogyan azt a vallásszociológus Ehrhart Neubert megfogalmazta. Nem egészen két generáció alatt a társadalom egyháztalanítása is megtörtént, 94 százaléknyi keresztényből 30 százalék lett és a vallástalanok száma pedig megtízszereződött, hat százalékról hatvanhat százalékra nőtt. A kelet-német egykori vallástalanok kétharmada még mindig vallástalannak mondja magát. az Elveszett fiú példázatával élve: Nem maguk mentek el idegen vidékre, hanem maguk is idegenben születtek. Nem ismerik az Atyát, aki vár rájuk – és senki sem mesélt nekik róla. Nem csak Istent felejtették el, hanem elfelejtették azt is, hogy elfelejtették az Istent. Néhányan attól tartanak, hogy olyan válaszokat fogunk adni a kérdéseikre, amelyeket egyáltalán nem fognak már megérteni. Bár ezt az állítást sem lehet kizárni, mégis elmondható, hogy ez ma Németországban az első számú misszionáriusi kihívás.
