A Sareptában – Idősek között – KÉPRIPORT

Létrehozás: 2009. március 27., 11:21 Legutolsó módosítás: 2009. március 27., 11:22

Képriportunk első részében a Sarepta Budai Evangélikus Szeretetotthon fogyatékossággal élő lakói között készített képeket mutattuk be. Most pedig az itt élő idős emberek életéről szeretnénk beszámolni. Aktív idősek és haldoklók között jártunk. Az egyházunk közöttük is végzi Urunktól kapott feladatát, a diakóniai munkát. Szöveg és fotók: Bolla Zsuzsanna

A Sareptában – Idősek között – KÉPRIPORT

Az otthon igazgatónője, Jenei Zoltánné az egyik idős otthonlakóval beszélget

A fogyatékossággal élőkkel ellentétben, az idősek az intézmény egy másik szárnyában laknak. A szobákban, ahová betértünk, mindenütt kedvesen fogadtak az ott élők, és örültek, hogy nemsokára a világhálóra is felkerülnek a róluk készült képek.

Abban a pár percben, amit egy-egy idős embernél töltöttem, számos kis élettörténet darab rajzolódott ki.

Sztojanovics András, igazgató-lelkész édesanyjával is volt szerencsém megismerkedni, aki az egyik szoba lakója és beszámolója szerint nagyon szeret a Sareptában élni.

 

A következő szobában Erzsike néni arról beszélt, hogy amikor idekerült, bizonyos időnek el kellett telnie, mire megszokta a közösséget, de most már semmi pénzért nem válna meg új otthonától. Sőt, ha valaki újonnan bekerül, szívesen segít neki a beilleszkedésben. Imád beszélgetni, mert úgy gyorsabban telik az idő is. Szobatársával rendkívül jól kijönnek egymással, ami külön áldás a számára.

 

Egy másik szobában meglepő rend fogadott, az idős hölgy éppen akkor fejezte be a takarítást. Saját elmondása szerint ezt minden nap megcsinálja, nem hagyja, hogy nála a személyzet tegyen rendet.
„Ez az én tornám, testmozgásom" – vallja és mosolyogva mutatja meg régi képeit a falon.

 

 

Az intézmény egyik idős lakója, Kurt bácsi nemrégiben vehette át vasdiplomáját. A vízügyi mérnök munkásságáért már a Munka Érdemrend ezüst- és arany fokozatát is megkapta. Ötször volt Kiváló Dolgozó és az árvízvédelmi Emlékéremmel már négyszer tüntették ki.

 

 

Óhatatlanul is előkerültek sokuknál a különböző betegségek. Az egyik hölgy kezdődő náthájára panaszkodott nekünk. Volt olyan is, hogy az unokái fényképével tarkított falát mutatta meg nekünk.

Egy másik néni az intézménybe frissen felvett gyógytornász hölggyel szeretett volna megismerkedni, mert szeretné áttornáztatni izmait.

 

A folyosón a két botra támaszkodó Ádám bácsival futottunk össze, aki otthonlakóként is rendkívül aktív életet él. A mérnök végzettségű férfinek köszönheti a szeretetotthon többek között a napkollektorainak ötletét és kivitelezését is, amik a házak energiaellátását szolgálják.

 

Aztán egy tetőtéri szobába térünk be, amelynek lakója rendszeresen meglátogatja a városban élő nagynénjét, így a családi kapcsolatok nála sem szakadtak meg.

 

Egy csendes szobába is betérünk. Az idős hölgy már nagyon nehezen mozog. Az otthon igazgatónője csendre int: „A néni haldoklik – mondja Jenei Zoltánné. – Nekünk azonban a haldoklók kezét is fognunk kell, mellettük kell lennünk ezekben az órákban is."

 

Végül egy kedves képpel búcsúzunk. A folyosó egyik végén aranyos plüss állatkás gyűjteményre bukkantunk.


Képeink a KÉPTÁR rovatunkban nagyobb méretben és diavetítéssel is megtekinthetőek.
Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben