A megbocsátásról – Csoda a fényképezőgépben

Egyszer egy faluban két, rokonságban álló családot látogatott meg. Bodnár Elemérék a település központjában éltek, takaros házban. Bodnárné testvére, Réti Kálmánék viszont egyszerűbb körülmények között laktak, a falu szegényebb felében. Mindkét család evangélikus volt, jártak is rendszeresen templomba. Ám ott a lehető legtávolabb ültek egymástól.  

Keresztapám előbb Bodnárékat látogatta meg. A házigazdágból hamarosan vad indulatok törtek a felszínre. Az asszony meg volt róla győződve, hogy bátyja neki szándékosan rossz hírét költi. Ismeretei szerint Kálmán elterjesztette róla, hogy édesanyjukat csakis az örökség miatt édesgették magukhoz, valójában azonban rosszul bántak vele. Testvérét, rágalmazónak és gyalázatos hazudozónak nevezte. 

Keresztapám türelmesen végighallgatta őket, itt-ott azért közbekérdezett. Szólt a megbocsátás fontosságáról. Majd rövid imádság után elköszönt tőlük. Szívében sok aggodalom volt, de úgy érezte,, most nem tehet többet. A család kikísérte a kapuba. Marci bácsinak szokása volt akkortájt, hogy híveiről fotót készít. Keveseknek volt akkor még fényképezőgépe. Ezúttal is megkérte Bodnárékat, hadd készítsen róluk felvételt. Majd az evangélikusok „Erős vár a mi Istenünk!” köszöntésével elbúcsúztak egymástól.

Útja rögtön Rétiékhez vezetett. Ott a házigazdák egyfolytában Bodnárékat szidták. Az örökösödéssel kapcsolatban voltak sérelmeik. Kálmán, a házigazda sötét tekintettel ecsetelte húga ügyeskedéseit. Felesége pedig azzal vádolva sógornőjét, hogy hazugsággal vezette félre halálos beteg édesanyját, aki aztán a vagyon nagyobb részét őrá hagyta. A lelkész újra megbékélés fontosságáról próbált szólni – szemmel láthatóan nem sok sikerrel. A látogatás itt is rövid bibliaolvasással és imádsággal ért véget. Ez a család is kikísérte őt a kapuig, itt is készült egy fotó. Keresztapám gondterhelten ment haza, majd a következő napokban is sokat töprengett a két család viszonyán. 

Aztán folytatódtak a családlátogatások, azok végén az immár elmaradhatatlan fényképezéssel.

A közeli városban járván hamarosan előhívatta a filmet. A fekete-fehér felvételeket átnézve először bosszúsan nyugtázta magában, hogy két kép egymásra exponálódott. Nagy ritkán előfordult vele korábban is, hogy elfelejtette továbbtekerni a filmet. Kisvártatva megállapította, hogy éppen a Bodnárék és a Rétiék kapujában készült két felvétel csúszott egybe. Figyelmesebben megnézve a képet, és elakadt a lélegzete. A fotón a két család együtt állt. Bodnárné valósággal átölelte testvérét, Kálmánt, és az egyik család kisfia a másik leányának lábához kuporodott. 

És lássatok csodát, megbékélt a két haragban levő család.

Keresztapám ezt elmondta egy prédikációjában.

Egy talán tízéves kisfiúban mély nyomokat hagyott ez a történet.

Negyven év után, íme, továbbadom.

És nagyon szeretnék egy ilyen öreg, hagyományos fényképezőgépet. Hátha egyszer én is elfelejteném továbbtekerni, és ma is megtörténne a csoda, hogy ős ellenségek megbékélnek egymással.