„Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban!”

Létrehozás: 2011. június 28., 08:24 Legutolsó módosítás: 2011. június 29., 08:35

Riskóné Fazekas Márta, a magyarországi Lepramisszió igazgatója Indiában és Thaiföldön járt. Az alábbiakban beszámolóját adjuk közre. Imádkozzunk fontos szolgálatukért! Szöveg és fotó: Riskóné Fazekas Márta

Megrendítő – Leprabeteg asszony a kalkuttai kórházban.

„Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban!”

(Mahatma Gandhi)

A Lepramisszió Jézus parancsának engedelmeskedve a leprabetegek gyógyítása, rehabilitálása, oktatása, evangélizálása által akar a változás eszközévé lenni legnyomorultabb embertársaink életében.

A közelmúltban két különböző fázisában láthattam meg missziónk szolgálatvégzését: az indiai Kalkuttában a jelen nyomasztó valóságát és a hangosan kiáltó szükséget, (Indiában él a világ leprabetegeinek 80 százaléka!), Thaiföldön pedig azt az eredményt, ami a Lepramisszió több, mint százéves munkája során Isten kegyelméből végbement a betegek, s rajtuk keresztül a tágabb közösség életében is.

A thaiföldi Chiang Mai-ban került sor június elején a Nemzetközi Lepramisszió háromnapos nagygyűlésére. Ezen magyarországi missziónkból Kapi Zoltán elnök is részt vett. A nagygyűlést többnapos különféle értekezletek és képzések követték, melyen már csak „egy ember: egy ország” – a tagországok igazgatói dolgoztunk, ötvenen. A félnapos lelki felkészülés vezetésére engem kértek fel. Az igazgatói értekezletek nagyon „sűrűek”, hiszen a tagországokban folyó érdemi munka itt érlelődik ki, a szakmai szempontokat ezeken cseréljük ki.

Mivel a városban lepramissziós központ is működik 1908 óta, ezt is meglátogattuk. Thaiföld azon kevés ország közé tartozik, ahol a gyógyítás mellett az életszínvonal emelkedésével lassan megszűnik a leprabetegség, mivel az a nyomor velejárója. A Lepramisszió szolgálata is átalakult itt: szinte már csak rehabilitálásra és oktatási programokra vonatkozik. Csodálatos volt látni, hogy a hajdani betegek nemcsak testileg gyógyultak meg az évtizedek során, hanem sok közülük keresztyénné lett, sőt komoly belmissziót is folytatnak környezetükben! Saját gyülekezetükből széleskörűen megszervezve végzik lelkipásztorukkal és munkatársakkal a városi prostituáltak, drogélvező fiatalok, börtönlakók, de az „egészségesek” evangélizálását is! Megrendítő volt hallani, hogy milyen sóvárgással várják a szolgálatukat, és nem a volt csonka-bonka leprásokat látják bennük, hanem a segítséget! A chiang mai lepramissziós kórházból áldások áradnak az évtizedek során, mely által életek születnek újjá a buddhista városban! Ez az a végcél, ahová a Lepramisszió mindenütt el szeretne érkezni! Legyen áldott érte Isten!

Thaiföldről továbbmenve lehetőségem volt a kalkuttai lepramissziós kórház meglátogatására is. Kalkutta még indiai mértékkel mérve is megrendítő. Elővárosokkal együtt kb. 15 millió lakosának a hivatalos statisztikák szerint 25 százaléka nyomornegyedekben él! De nem is tudják a számát azoknak, akik még a nyomornegyedekbe sem jutnak be, hanem az utcán születnek, tengődnek és halnak meg. Szívszakasztó, megrendítő, feldolgozhatatlan az emberi szenvedések mértéke. Nem lehet kikerülni, meg nem látni, ott van mindenütt az elképzelhetetlen mélység, és szenvedés. Nem véletlen, hogy a Lepramisszió kórháza Teréz anya missziójának központjával egy utcában van – igaz, az óriási méretek miatt 7 kilométerre tőle! A nyomor termeli ki sok egyéb más kór mellett a leprát is!

A leprakórház kapuja előtt már hajnal óta fekszenek a messziről jövő betegek, nincs vége a munkaidőnek, mert jönnek nemcsak leprások, hanem mindenféle betegségben szenvedők. Hatalmas áldozattal végzik szolgálatukat a Lepramisszió orvosai, ápolói, szakemberei, hiszen soha senkinek nem mondják: „téged nem fogadunk.” Rengeteg a leprás. Gyerekek, kamaszok, idősek – sok esetben a háziorvosok nem is ismerik fel a betegséget, hanem egy szomszéd vagy rokon küldi az illetőt. Az indiai állami egészségügy csak gyógyszert ad a leprásoknak. A Lepramisszió kórházaiban azonban a teljes élethez segítségül gyógytornát is kapnak, művégtagot, vagy szemműtétet, sőt plasztikai műtétet is orruk, arcuk helyrehozására. De oktatást, szakmát is ad kezükbe a misszió, további életük rendezése érdekében.

Nagyon sokáig nagyon sok még a Lepramisszió teendője Indiában és más országokban is. De jó volt meglátni Thaiföldön az „alagút végét”, hogy egyszer talán el lehet jutni a „lepra nélküli világhoz”, ahogyan missziói célkitűzésként ezt valljuk.

A kalkuttai és chiang mai lepramissziós munkáról szóló képes összeállítást szívesen mutatom be gyülekezetekben, közösségekben.