„Fontosabb az, hogy Jézus Krisztus a Földre jött, mint az, hogy az ember eljutott a Holdra!”
Az Apollo-űrprogramok legénységei 385.000 kilométer hosszú útjaikon gyakran elveszítették a kapcsolatot a földi irányítóközponttal. A Hold sötét oldalán ugyanis nem volt rádióösszeköttetés és ilyenkor az űrhajósok saját elbeszéléseiből tudni, hogy mindannyian extrém egyedüllétet és félelmet éreztek. Azok akik ráléptek a Hold felszínére szinte eksztatikus érzésekkel élték át azt, és valamiféle mély lelki békét nyertek. De milyen lelkülettel indultak útnak, mit éreztek a Holdon, a világűrben és mi történt az űrhajósokkal hazatérésük után? Erre keresett választ a cikk. Gerhard Lenz (epd) – Fordította: Bolla Zsuzsanna.
Misztikus élményekről is érkeztek tudósítások, az egyik űrhajós például az ablakon kinézve, Apolló oldalánál egy ismeretlen tárgyat látott elrepülni, ami nyitott könyvre emlékeztette őt.
1968. december 24-én, a további manőverezések előkészítése végett, három űrhajós kerülte meg a Holdat. Az Apollo 8 repülése azonban azért maradt emlékezetes, mert Bill Anders űrhajós főműsoridőben pár mondatot idézett a bibliai teremtéstörténetből: „Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet… és Isten látta, hogy ez jó… Boldog karácsonyt, Isten áldjon mindenkit – benneteket, ott a jó öreg Földön!”
A NASA azonban számos kritikát kapott emiatt, szemükre hányták, hogy mint kormányzati szervnek semleges világnézetet kell tükrözniük, ezért aztán megtiltották az asztronautáknak, hogy magukkal vigyék az űrbe Bibliájukat vagy vallásos tartalmú üzeneteket küldjenek a nézőknek.
Az Apollo 15 pilótáját, James B. Irwint ez nem gátolta meg abban, hogy 1971-ben a Hold felszínén ugrálva ne idézzen a 121. Zsoltárból: „Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségen tőle jön…” aztán gyorsan hozzátette: „mármint Houstontól, ahonnan csomó információt kapunk.”
Az US-Air-Force leggyorsabb pilótája egyébként saját bevallása szerint épp ez után az utazása után lett mélyen hívő kereszténnyé. 1972-ben otthagyta a NASA-t és megalapította az evangélikus-diakóniai High-Flight-Alapítványt és világszerte előadásokat tartott az embereknek Istenről.
„Fontosabb az, hogy Jézus Krisztus a Földre jött, mint az, hogy az ember eljutott a Holdra!” – hangzott hitvallása.
A keresztény dalszerző, Siegfried Fietz 1980-ban készített egy úgynevezett Űr Szimfóniát Irwin számára és több missziós turnéra is elkísérte őt. Irwinnek azonban szívproblémái lettek és 1991-ben egy előadássorozaton, Glenwood Springsben halt meg. Utolsó kérése az volt testvérei felé, hogy folytassák örökségét és terjesszék az evangéliumot.
Sok űrhajós azonban visszatérése után nem tudta, mihez kezdjen átélt élményeivel. Többen gazdasági vagy politikai karriert futottak be, mások azonban elveszítették a talajt a lábuk alól. Hősök voltak, aztán nem tudtak az elvárásoknak megfelelni és vagy családi életük ment tönkre, vagy saját maguk is az alkohol, vagy az anyagiak fogságába kerültek.
Edwin Aldrin korábban alkoholproblémákkal és depresszióval küzdött. Neil Armstrong teljesen visszavonultan él, Alan Bean élményeit holdraszállásokról készült giccses képekben élte ki. Edgar Mitchell kinyilatkoztatási élményeiről beszélt, amelyeket a holdutazása során élt át, aztán quantum-holográfiával kezdett foglalkozni és most már az ufók létezésében hisz. Charles Duke sörkereskedő lett, aztán feleségével együtt megtért és ezzel saját házasságát is megmentette.
