„A változatlan ige Istennél van, az emberi szó és a forma változik” – a norvég lutheránusok új fordítású Bibliájukat ünneplik
Azokban a napokban, amikor a híradások főcímei az Euró-zóna válságától és szkepticizmussal teli kiút-kereséstől hangosak, Norvégiában teljesen másról írnak az újságok, mást hallunk a híradóban: szinte kivétel nélkül minden médium címlapjára a Biblia került. Szöveg és fotó: Buday Barnabás
Nem, ez nem tévedés; 2011. október vége van, és valóban Európa egy országában járunk. A norvégok annak ellenére ünnepelnek, és másra figyelnek, hogy ők is szembesülnek (nyilvánvalóan eltérő érintettségük arányában) a világon mindenütt érezhető gazdasági nehézségekkel.
Ünnepelnek, hiszen egy hosszú, több mint 10 éves folyamat eredményeképpen a napokban jelent meg új fordítású Bibliájuk. A helyi sajátosságoknak megfelelően a Bibliát az eredeti héber és görög nyelvből mindkét norvég nyelvre, a dán befolyás idejéből származó bokmal-ra, és a magyar nyelvújítással egy időben „újjászületett”, régebbi eredetű irodalmi nyelvre, a nynorsk-ra (újnorvég) is lefordította a számos költőből, bibliatudósból, teológusból és nyelvészből álló munkacsoport.
Norvégia közel 5 millió lakosával, a kontinens peremén, és az Európai Unión kívül viszonylagos izoláltságban él, és virágzik. Erőforrásaik lehetővé teszik számukra azt, amiről a legtöbb európai kis nemzet csak álmodni mer: exportra illetve hazai gyártásra alapozott erős gazdaság és pénzpiac, hatékony (a külföldi munkavállalókat kevésbé befogadó) munkapiac. Ez is mutatja, hogy Norvégiában jól működik a központosított állam – odáig menően, hogy több mint 450 éve az állam tartja el a lakosság jelenleg 80 százalékát lefedő (lutheránus) egyházat is.
Ha nekünk nem is, de ebben a környezetben természetes, hogy a norvég lutheránusok a közeli jövőben szeretnének az államtól messzebbre kerülni. Ennek legfőbb oka, hogy püspökeiket (így az állam és egyház viszonyát is szimbolizáló elnök-püspököt is) és espereseiket jelenleg a felelős minisztérium jelöli ki. A függetlenség elérése azonban itt sem egyszerű: az aktuális munkáspárti kormány ugyan könnyen hozzájárult az ezzel járó törvénymódosításhoz, de feltételül szabta többek közt Norvégia keresztény államként való definiálásának az Alkotmányból való törlését, az elnök-püspök szerepének megerősítését, és az egyéb egyházakkal való bánásmód azonosságának biztosítását. Tehát előreláthatólag Európa egyik legbiztosabb bázissal és fenntartási háttérrel rendelkező lutheránus egyháza sok változás elé nézhet az elkövetkező egy-két évben, amelyek megítélése nem egyértelműen pozitív sem az egyházi vezetők, sem a laikusok által.
A reformáció gondolatával összekapcsolódó ünneplés így a 11 kerület lelkészeinek konventjén különös megvilágításba került; az Isten ígéretének és szavának változatlan örökérvényűsége – kontrasztban az emberi szó és a forma változó mivoltával – többször és több értelemben előkerült a találkozó folyamán – nem véletlen, hogy az új fordítások is az eredeti szöveg tartalmának visszaadására koncentrálnak.
„A változó forma és az új fordítások egyik előnye, hogy elektronikusan is olvasható teljes terjedelmében a Bibliánk” – mondta Ingeborg Midtomme püspökasszony az ünnepi konventen. A fordítás munkacsoportjának vezetője illusztrációként okostelefonján mutatta be, hogyan olvashatja bárki és bárhol nap-mint-nap a Bibliát.
Az ünneplésbe a gyülekezetek is bekapcsolódtak, az egyik legérdekesebb kezdeményezés a Molde-i „suburban” ifjúsági gyülekezeté volt: a gyülekezeti tagok megszakítás nélkül olvasták végig a Biblia könyveit, majd a felolvasók között sorsolással új Bibliákat sorsoltak ki a szervezők.
