„A kövek fognak kiáltani” – Megemlékezés szeptember 11-ről
„A kövek fognak kiáltani” – Lukács evangéliumában mondta ezt Jézus. Megsiratta Jeruzsálemet és azt prófétálta, hogy a szorongató ellenség nem hagy majd követ kövön. Néhány évtizeddel Jézus működése nyomán be is következett a tragédia, hiszen a szent várost földig rombolták. Forrás: Kossuth Rádió – Vasárnapi Újság, 2011. szeptember 11. Szöveg: Dr. Fabiny Tamás
A kövek valóban tudnak kiáltani. Akinek van füle a hallásra, az megérti például Latinovits Zoltán balatonszemesi sírkövének sikolyát, vagy Michelangelo Piétájának kőbe zárt fájdalmát. Harsányan kiált a kő, ha épül egy templom, viszont annál panaszosabban, ha omladozik. Meghallhatjuk kifordított temetői keresztek sírását, elpusztított zsinagógák jajveszékelését. Hallottuk a kövek kiáltását akkor is, amikor több mint húsz éve őrült eszme készült Erdély falvainak lerombolására. A magyar nép zivataros századaira számtalanszor volt érvényes a „vár állott, most kőhalom; / Kedv s öröm röpkedtek, / Halálhörgés, siralom / Zajlik már helyettek” megrendítő valósága. A történelem minden romboló katasztrófájáról értesülve emlékezetbe kel idéznünk Jézus szavait és szavakat már nem is találó sírását.
Különösen is érvényes ez 2001. szeptember 11-re, amikor eszelős terroristák az elrabolt utasszállító repülőgépeket New York ikertornyainak irányították. Az összedőlt épületek kövei tíz év után is kiáltanak, és panaszosan vádolnak.
Vádolják mindazokat, akik végletesen kiforgatnak egy eszmét, és vallási, valamint politikai fanatizmusból gyilkolnak. Vádolják azokat is, akik közönyösen szemlélik, vagy éppen tudatosan gerjesztik emberek, népek és vallások szembenállást. Vádolják azokat is, akik a globalizáció bűvkörében nem vesznek tudomást a menthetetlenül elszegényedőkről és leszakadókról. Vádolják azokat, akik naponta hajtanak végre környezetükben kisebb-nagyobb merényleteket, szétrobbantva családokat, megingatva az értékek pilléreit. Vádolják minden vallás fanatikusait, akik az eszmévé silányított hit nevében törekednek hódításra.
Ama döbbenetes szeptemberi kedden megtapasztaltuk, mit jelent, ha a kövek kiáltanak. Halljuk azonban meg Jézus itt elmondott többi szavát is. Mert ő a folytatásban a békességre vezető útról és a meglátogatás idejének felismeréséről szól. A kettő összefügg. Isten az ilyen szörnyű tragédiákkal is arra figyelmeztet minket, hogy ha nem térünk meg, mindannyian elpusztulunk. A valóságos és jelképes romhalmaz tetején is felismerhetjük a békességre vezető utat. A hétköznapokban ez azt jelenti, hogy jobban megbecsüljük magunk és mások egészségét, forróbban ragaszkodunk szeretteinkhez, jól élünk a ki tudja, mennyire szabott kegyelmi idővel, tudatosabban olvassuk Isten igéjét és élünk az imádság lehetőségével.
