Megtartották a Válóháló tábort Békésszentandráson

— Felvéve: , ,
Létrehozás: 2010. szeptember 21., 11:08 Legutolsó módosítás: 2010. szeptember 21., 11:10

Békésszentandrás – 2010. július végén tartották meg a Válóháló tábort Békésszentandráson, amelyen mintegy 35 felnőtt és 15 gyerek vett részt. A résztvevők ezalatt az egy hét alatt nagyon mély lelki tanítást kaptak dr. Veres Sándortól, feleségétől Judittól, Dányi Zoltántól, Ronnie Stevenstől. Az áhítatokat dr. Dobos Ágoston, Horváth István és Paksy Sándor tartották. Délutánonként különböző szabadidős programokon lehetett részt venni, amit gyerekek és felnőttek egyaránt élveztek. Szöveg: Paksy Sándor / valohalo.hu

A táborban készült többi fotó az alábbi linken található:                                                            http://picasaweb.google.hu/105660833531452651762  

A következőkben egy résztvevő szemszögéből kaphatnak ízelítőt a táborról:

A nyár elején az Úr maga elé rendelte az angyalseregét és szózatot intézett hozzájuk:

– Kedveseim, a Földön kezdődik a nyár, a táborozások időszaka. Menjetek, figyeljétek meg hogyan viselkednek ott a keresztyének, a gyermekek, a kamaszok, az ifjak, a családok, a szinglik és az elváltak. Semmi ne kerülje el a figyelmeteket, mert a nyár végeztével visszavárlak benneteket a beszámolóval. – szólt az Úr kedvesen, de ellentmondást nem tűrően.

Az angyalok boldogan mentek megfigyelni a táborozó gyermekeket, a kamaszokat, az ifjakat, a családokat, még a szingliket is, de az elváltakat senki sem akarta vállalni. Utolsónak maradt Andriell angyal – akit nem a talpraesettségéért szerettek a Mennyben –, s már-már azt hitte, hogy az Úr nem vette őt észre, amikor a jól ismert kedves, de határozott hang megszólalt.

– Andriell, menj a Föld egyik gyönyörű pontjára, amit Békésszentandrásnak hívnak, s figyeld meg ott az elváltakat! Szeretem őket, kíváncsi vagyok ők mit gondolnak rólam, szeretnek-e engem! A Te beszámolódat várom a legjobban!

A következő pillanatban Andriell már egyedül volt s nagyon szerencsétlennek érezte magát.

– Az elváltak szomorúak, sőt keserűek, folyton panaszkodnak, szidják a volt házastársukat, vagy magukat. Hiszen akkor is ott voltam, amikor összeomlott az életük, ott zokogtak az életük romjain, majd belehaltak kínjaikba. Nem akarok sírást, panaszt hallgatni ilyen szép időben és helyen!!! Én vagyok a teremtés nagy vesztese”, – gondolta, de már Békésszentandrás határában járt, s különös hangok zökkentették ki az önsajnálatból.

Vidám beszélgetést, szívből jövő kacagást hallott. Kicsit később Istent dicsőítő éneket, amelyet zeneszerszámok kísértek. Ilyen szép hegedű- és gitárjátékot Andriell csak a Mennyben hallott. Azután csend lett, imádság, áhítat hangfoszlányait ismerte fel, amit nevetés szakított meg. A hangok a református templomból jöttek.

– Az nem lehet, mert a templomban az elváltak vannak. Ha ezek tényleg az én embereim akkor,… majd lekopik róluk ez a máz, megnézem őket holnap is – gondolta s másnap újra visszatért. Az elváltak másnap korán keltek, Istennel kezdték a napot, majd reggeli tornáztak, ettek, áhítatot tartottak, s énekeltek, sokat énekeltek. A zenészek egyre szebben játszottak. Mindenkinek ragyogott az arca, senkin sem látszott a szomorúság árnyéka sem.

– Na majd az előadás lerántja róluk a leplet, az majd felidézi a fájó múltat s arcukra fagy a nevetésük. – dörzsölte volna a tenyerét, de azonnal el is szégyellte magát, s azért nagyon figyelt tovább. Az előadás komoly volt, szíven talált sokakat. Andriell elgondolkodott arcokat látott, de szomorút egyet sem. Már szinte nem is csodálkozott, amikor délben az ebédlő felszabadult, vidáman ismerkedő, beszélgető emberekkel telt meg. A délutáni szabadfoglalkozás is a vidámság tere lett. Voltak akik kirándultak, voltak akik úsztak a holt-Kőrősben, voltak akik sétáltak és beszélgettek, mások a közös vacsorát készítették elő. Vacsora után, esti áhítatot tartottak, majd játszottak. Szinte mindenki fájó hassal ment a szállására, de nem a vacsora okozta a hasfájást, hanem a sok nevetés.

A másnap, a harmadnap és mindennap ugyanígy telt a hazautazásig. Csak az változott, hogy a 35 felnőtt és 15 gyermek egyre jobban megismerte és megszerette egymást. Andriell nem is sejtette, hogy egy hét alatt ilyen sok előadás és áhítat mellett lehet még lovagolni, lovaskocsizni, arborétumba látogatni, uszodába menni, duzzasztót nézni, kenuzni, játszani, szabadtéri istentiszteletet tartani, bográcsozni.

A nyár végeztével Andriell jelentést tett az Úrnak: – Uram, a keresztyén elváltak szeretnek Téged és szeretik egymást. Nehezen teszik túl magukat a váláson, de Tőled várnak mindent, a maguk és a gyermekeik gyógyulását. Mellesleg ilyen vidám és boldog keresztyéneket ritkán látok, akik ilyen őszintén figyelnének egymásra és Rád Uram. Kérlek, áld meg és őrizd meg utadon őket a gyermekeikkel együtt! Köszönöm, hogy közöttük lehettem!

*****

Október 8-tól Budapesten összesen 6 kerületben, illetve Budakeszin és Szigetszentmiklóson indulnak az őszi csoportok, ahova hívőket és nem hívőket egyaránt szeretettel várnak a Válóháló szakemberei.

Érdeklődni lehet Paksy Sándornál:

20/886-3321, paksysandor@gmail.com

Honlap: www.valohalo.hu

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben