Megtartották a katolikus papok szüleinek találkozóját Debrecenben
Debrecen – A Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegye a papság évében több program alkalmával kiemelten foglalkozott a papi hivatás kérdésével. Bosák Nándor, az egyházmegye főpásztora papok szüleit hívta meg április 24-én a debreceni Szent Anna-székesegyházba. A találkozóval fontosnak tartotta kiemelni, hogy a szülők is részesei a papi hivatásnak, hiszen gyermekeik révén hozzájárultak az egyház küldtetéséhez. A rendezvény lehetőséget adott arra is, hogy a szülők találkozhassanak és megoszthassák egymással feladatuk során felmerült nehézségeiket, örömeiket. Forrás: Magyar Kurír / Kovács Ágnes
A találkozó Babály András nyírbátori plébános elmélkedésével kezdődött. Tanításában a szeretet iskolájának, az adás, az elfogadás fokozatait taglalta. Ennek csúcsa az elengedés művészete. Amikor az ember begyakorolta az ajándékozást, az ajándék elfogadását, akkor teljesedik ki benne a szeretet. A papok, szerzetesek szüleinek élete is akkor válik teljessé, ha el tudják engedni gyermeküket, a Jóistennek adva őt. Segíteniük kell fiaikat abban is, hogy ne feledkezzenek meg gyermeki lelkülettel, alázattal szüntelenül rácsodálkozni az Isten alkotta csodálatos világra.
Az elmélkedés után hálaadó szentmisére gyűltek össze a találkozó résztvevői. Bosák Nándor debrecen–nyíregyházi püspök homíliájában a Szűzanya életéből emelt ki néhány mozzanatot: Máté evangéliumában Jézus nemzettségtábláját olvasva, a Mária származására utaló meghatározás – „József volt a férje Máriának, akitől született Jézus” (Mt 1,16) – kiemeli jegyesét is, azt a családot, amely körülveszi. A papi szolgálat tehát nem egy emberről szól, hanem a szülőkről, a rokonokról, a település vagy akár a nemzet gondolkodásáról.
A főpásztor három szentírási jelenettel szemléltette Mária szerepét: amikor Mária és József megtalálták a 12 éves Jézust a jeruzsálemi templomban, Máriának meg kellett értenie, hogy Jézus nemcsak az ő gyermeke, hanem a Mennyei Atya gyermeke, kiválasztottja is. A szülőknek, ha nehéz is, de fel kell nőniük ahhoz a lelkülethez, hogy gyermekük olyan ajándék, akit tovább kell adni. A másik történet, ahol Jézus kérdéssel válaszol tanítványainak édesanyja érkezésére – „Ki az anyám s kik a rokonaim? Aztán kitárta tanítványai felé karját, s így szólt: Ezek az anyám és testvéreim! Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám” (Mt 12,48) – arra hívja fel a figyelmünket, hogy Mária anyai, szülői szerepét bölcsen és igaz szeretettel tudta gyakorolni, sohasem akart fia fölé kerekedni, de mindig mellé tudott állni. Az evangéliumok nem beszélnek sokat Máriáról, de amikor szükség volt rá, mindig jelen volt.
Bosák Nándor püspök végül arra a két szentírási részre utal, amikor Mária együtt imádkozik az apostolokkal, a Szentlélek eljövetelét várva; valamint a kánai menyegzőre, ahol Mária tényleges közbenjáró, szószóló volt. Kérte a szülőket, rokonokat, hogy ők is imádkozzanak papjaikkal papjaikért. Ahogyan a Szűzanya az egész Egyház édesanyja lett, úgy minden papszülő minden papnak az édesanyja, és így minden papért szóljon a fohászuk – zárta gondolatait a főpásztor.
