Egy vak fiú adott orgonakoncertet az ódon templomban

— Felvéve: , , ,
Létrehozás: 2009. július 06., 12:41 Legutolsó módosítás: 2009. július 06., 12:44

Szolnok – Gyönyörű orgonaszó szűrődött ki a minap a szolnoki Belvárosi Nagytemplom ódon falai mögül. A csodás dallamokat egy tizennégy éves, nem látó bajai fiú, Péterfay Ferenctől csalta ki a hangszerből, aki egy hármasikerpár legidősebb tagja. Forrás: szoljon.hu

Egy vak fiú adott orgonakoncertet az ódon templomban

A kép illusztráció.

— Az életem a zene, hallás után tudok játszani minden darabot, legutóbb például egy Chopin-etüdöt zongoráztam el így — mondta Péterfay Fecó, akit anyukája kísért el Szolnokra. — Egy jóbarátunk szolnoki, tőle kérdeztem, hogy van-e itt a városban olyan templom, ahol lehet orgonán játszani. Nagy örömömre lehetőséget kaptam, hogy kipróbáljam az itt található hangszert. Otthon Baján elektomos orgonán tanulok az iskolában, alkalmanként lehetőségem van kipróbálni a templomi orgonát, melynek egészen más hangzása van, mint amelyiken minden nap gyakorlok.

Fecó elmesélte, hogy a zongoraiskola első két évét egy esztendő leforgása alatt végezte el (2003-2004-ben), Ábrahám Éva tanárnőtől szolfézst, Kántor Erika tanárnőtől zongorát tanult, nagyon sokat köszönhet nekik, több versenyen lettek elsők testvérével, Dórival.
— Orgonálni egy éve tanulok Kosoczki Tamás tanár úrtól, aki pontos „i”-vel írja a nevét — segített nekem, meg sem várva a kérdést, hogyan írja a nevét az oktató. — Ünnepségeken, városi rendezvényeken mindig fellépünk a húgommal, Dóri énekversenyeket is nyert, országos bronzminősítést kapott. Nem csak a zenét szeretem, hanem az angolt, matematikát, történelmet is, jelenleg a bajai Újvárosi Művelődési Központ ötödik osztályát végeztem, kitűnő tanuló vagyok, mindenképpen szeretnék leérettségizni.

— Fecó hármasikreim közül a legidősebb, húga, Dóri és öccse, Zoltán is nagyon tehetségesek a zene világában — vette át a szót édesanyjuk, Irénke. — Nagyon nehéz helyzetből indultunk, Fecónak sajnos féloldali agyvérzése volt, melynek következtében a beszéd- és  mozgáscentuma sérült. Hármójuk közül ő és Dóri nem lát, Zolinak az egyik szeme jó. — Bár senki nem foglalkozott a zenével korábban a családban, úgy gondoltam, hogy jó hatással lenne a gyerekekre, ha hangszeren tanulnának. Elsőként Dóri kezdett el zenét tanulni négy éves korában, tőle is sokat tanultak testvérei. A fiúk gitároznak is, Zoli ezen kívül zenekarban dobol. Mindannyian tudnak Braille-kottát olvasni, írni, ami nagy eredmény. Dóri egy hónap leforgása alatt tanulta meg mindazt, amit a konzervatóriumban négy évig tanítanak. A gyerekek szeretnének majd a konzervatóriumba járni, viszont ezt csak magántanulóként tudnák megtenni, amiért fizetnünk kell.

— Szeretnénk majd én is felvételizni a budapesti Szent István Zeneművészeti Szakközépiskolába, Dórihoz hasonlóan, aki idén tesz póbát. Számomra rendkívül sokat jelent a zene, egész életemet betöltik a dallamok — mondta a tehetséges fiú. — Addig is örülnék egy felnőtt harmónikának, és egy nem látók számára készült telefonnak — jegyezte meg egy huncut mosoly kíséretében. — Minden zeneszerző művét szeretem játszani, kedvenceim most Beethoven, Bach darabjai. Legközelebb októberben lépünk fel egy kalocsai zongoraversenyen a testvéremmel, Dóri felvételije mellett jelenleg erre is készülünk — mondta búcsúzóul Fecó, sietve, hogy leülhessen végre az orgonához.

Győztesei lettek az országos zongoraversenynek

Dóri és Fecó négykezes zongorajátékukkal, megyei válogatókon keresztül jutottak az országos döntőig, ahol első helyezést értek el Haydn: Ökörmenüett című és Rahmanyinov: Orosz polka című darabjával. Előtte az Országos Bartók verseny nívódíjasai lettek. Fecó Bartók: Perpetum Mobile és egy Mendelssohn darabbal, Dóri az Egy kis légy című zeneszámmal és Schumann: Magányos virágok című darabjával lépett fel akkor.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben