Buda legnagyobb középkori temetőjére bukkantak

A Budavári Nagyboldogasszony (Mátyás)-templom rekonstrukciójához kapcsolódva 2005 óta végeznek régészeti feltárásokat a templom körül. A több éve zajló ásatások során először a templom északi oldalán húzódó temetőt tárták fel – ahol mintegy 160 sírt találtak –, majd a déli oldalon folytattak kutatásokat, végül a keleti oldalon kezdték meg a vizsgálatokat a tervek szerinti csatorna nyomvonalán.
Nyékhelyi Dorottya, a feltárási munkálatokat vezető régész elmondta: írásos feljegyzésekből tudták, hogy a templom körül temető volt. A munkálatok során nagy épségben találták meg az itt fekvő budai polgárokat, akik XIII–XVI. század között temetkeztek ide, s minden bizonnyal a plébániához tartozó hívek voltak. A sűrű és intenzív temetkezési helyen koporsós és textilbe csavart maradványokat egyaránt találtak, valamint együttes temetéseket is feltártak. 
Itt most több évszázad lenyomatát láthatjuk – ismertette Nyékhelyi Dorottya. Ez a 6-8 sírrétegrend azt jelenti, hogy több évszázadon keresztül temetkeztek ide. Csakúgy mint napjainkban, a rátemetésnek a középkorban is volt egy időhatára, ezt a budai jogkönyv is szabályozta. A temetkezések teljes rétegrendje az újkori bolygatások miatt sajnos nem tárható fel, így a legutolsó rátemetések ideje nem meghatározható. Összességében eddig több mint 600 mar adványt regisztráltak, de számos bolygatott sírra is bukkantak, ahol nem sikerült egyénre szólóan megállapítani, hogy egy-egy csonttöredék kihez tartozik.