Beszélgetés Hilarion Alfejev püspökkel „Máté passió” című művének bemutatója kapcsán

– Püspök úr 2006-ban írta a Máté passiót. Hogyan született a mű? Azt olvastam, hogy Ön Bécs és Budapest között autózva kapta az ihletet. Valóban így történt?
– Valóban így történt. Egy alkalommal, augusztus 19-én Bécsből Budapestre tartottam; aznap egyházközségemben, Bécsben, az Úr színeváltozását ünnepeltük. Másnap pedig, amikor Budapesten voltam, Szent István magyar király ünnepét ültük meg, rendkívüli ünnepélyességgel, amely a magyar nép egészének ünnepe. Mintha egy mennyei sugallatot kaptam volna: egyszer csak a fejemben – mint egy kész, teljes zenemű – összeállt a Máté passió. Az alapvető gondolat, amely a mű megszületését elindította, az volt, hogy a zene nyelvének segítségével a jövendő hallgató számára átadjam azt a lelki érzést, amelyet átél az ortodox keresztény hívő, amikor a nagyhét folyamán imádsággal kíséri Urunk Jézus Krisztus kínszenvedéseit.

Amikor Szent István napján megtartottam a szent liturgiát, másnap visszaindultam Bécsbe, és mondhatni, hogy egymás után jöttek a zenei tételek, amelyek azután bekerültek a Máté passióba, és ezek alkotják a mű egészét.

– Milyen lélekkel, milyen szándékkal nyújtja át a hallgatóságnak ezt a művet?
– Szerettem volna érzékeltetni, hogy mit is élnek át az ortodox keresztények, amikor a nagyhét folyamán Krisztus szenvedésének nagy titkát élik meg, együtt, mindannyian. A kínszenvedések, amelyekről az ortodox egyház a nagyhéten elmélkedik, amelyeket a szertartásokban újra és újra felidéz, arra szolgálnak, hogy lássuk meg azt, hogy a kereszten a megváltó Isten, Jézus Krisztus szenvedett értünk, emberekért. Az ortodox keresztény nagyheti szertartások soha nem érzelmileg szeretnének valamit kiváltani az emberből, hanem inkább arra vezetnek rá, hogy az egészet lelkileg éljük át. A szenvedéstörténet mögött lássuk meg azt az isteni üdvtervet, amely értünk itt a földön megvalósult. Az ortodox ikonfestő mindig úgy ábrázolja a kereszten függő Megváltót, hogy már visszaadta a lelkét az Atyának. Soha nem ábrázolja a szenvedés közepette. Azért nem, mert ehhez a nagy titokhoz olyan nagy alázattal, oly nagy istenfélelemmel közelít, hogy nem meri a maga korlátolt, véges lehetőségeivel, festékek segítségével megjeleníteni a szenvedés nagy titkát. Mindig a már meghalt Urat festi meg a kereszten. Azt, aki már visszaadta a lelkét az Atyának.

Még egy fontos teológiai gondolat: a nagyhét szövegeiben, amelyek a kínszenvedésekről és a kereszthalálról szólnak, mindig ott van már a feltámadás gondolata is. Bármilyen szöveget veszünk is, a himnuszköltő mindig előrevetíti, hogy a kereszthalált a dicsőséges feltámadás követi. A Máté passió – amely most elhangzik Budapesten – sem azért íródott, hogy egyfajta kiáltás legyen. Nem valamiféle érzelemdús műről van szó. Bachra tekintettem, az ő művét vettem alapvető műnek, amely engem ihletett. Nem annyira zenei szempontból, inkább az az érzelmi visszafogottság, intimitás hatott rám, ami a Bach-művet jellemzi. A passió, amelyet megírtam nem annyira egyfajta Bach-átirat, sokkal inkább annak a szellemiségnek, lelkiségnek a továbbélése, amelyet Johann Sebastian Bach oly fenségesen, oly magasztosan tudott a hallgatóságnak saját művében átadni.

– Korábban említette, hogy a magyar himnusz is megihlette, és egyik dallamát belekomponálta a Máté passióba.
– Amikor különböző helyeken, különböző állami ünnepeken, vagy pedig meghívásra, a katolikus egyház által rendezett szertartáson veszek részt, és ott felhangzik a magyar himnusz, mindig nagy tisztelettel és nagy lelki átéléssel hallgatom. Fenséges, csodálatos műnek tartom; főként azért, mert imádság, amelyhez nincs fogható más népek himnuszai között.

A Máté passió egyik dallama a magyar himnusz dallamtöredékét tükrözi, kihallható belőle a magyar himnusz egy dallamtöredéke. Ezt máshol a világban a hallgatóság talán nem érzékelte, hiszen Oroszországban, Olaszországban, Kanadában és Ausztráliában nyílván nem ismerik olyan jól a magyar himnuszt, mint a magyar hallgatók, akik a Máté passió hallgatása közben, ha figyelmesek, és a fülüket, úgymond, ráállítják erre, akkor valóban kihallhatják a műből a magyar himnusz bizonyos dallamát.

A dallam, amit felhasználtam a magyar himnuszból, nem tudatosan jött, hanem, mint sok más zeneszerző, hangokat hallottam én is, amikor a művet komponáltam; és ilyenkor a zeneszerző nehezen tesz különbséget aközött, hogy mi az, amit már hallott valahol és, úgymond, felhasznál újra a művében, és mi az, amit teljesen magától, a maga elméjéből született dallam.

– Püspök úr, úgy tudom, Ön zenészcsaládban született, zenésznek készült. Hogyan lett végül mégis szerzetes pap?
– Nem zenészcsaládból való vagyok, inkább arról beszélhetnék, hogy a szüleim azt szerették volna, hogy zenész legyek. Elvégeztem a konzervatóriumot, de 15 éves korom körül már éreztem, hogy nem a zene az, amivel foglalkoznom kell; elhívást éreztem az egyházi szolgálatra. Húszévesen szerzetes lettem, közel húsz éven át nem foglalkoztam a zenével, egészen negyvenéves koromig, amikor újra feléledt bennem a vágy, hogy zenével foglalkozzam. Számomra is ismeretlen, titokzatos módon: azt éreztem, hogy újra foglalkoznom kell a zenével.

Ám a zenével most nincs időm napi szinten foglalkozni, hiszen alapvetően a püspöki szolgálat köt le, így a zenéhez mostanában időről időre térek vissza; és amikor ihletet kapok, foglalkozom vele.

– Az ortodox egyházak liturgiája, a szent liturgia, zeneileg is óriási élmény. Honnan ez a semmi mással össze nem hasonlítható hangzás?
– Az ortodox egyház rendkívül nagy szeretettel és hűséggel őrzi a hagyományait, amelyek sok-sok évszázadon át alakultak ki. Ilyen szempontból az ortodox zene egy katedrálishoz hasonlítató, amelyet építői hosszú évszázadokig építettek, és ezért e magasztosság, e fennköltség mindenkor megjelenik az ortodox zenében. Az ortodox liturgia pedig egy nagyon összetett, nagyon mély misztérium, amelyben azt láthatjuk, hogy a templomban a kórus fennkölten, magasztosan énekel; a templom tele van szebbnél szebb ikonokkal; a papság a liturgia folyamán különböző mozgásokat végez; és e nagy és fenséges misztérium részesei a hívek, akik imádságukkal részt vesznek az ortodox liturgián.

Hogy miért ilyen fennkölt és miért ilyen szépséges az ortodox zene, ez azért lehet, mert ez Istenhez szól, a mi Urunkhoz, a Teremtőhöz, akinek – ha az ember átadja mindenét, a zenei tudását, a zenei tehetségét, akkor – maga Isten is segít abban, hogy ezt a tehetséget még jobban kiteljesítse, még jobban elmélyítse.

– Hogyan készülnek az ortodox egyházban Jézus Krisztus megváltó halálára?
– A nagyböjt folyamán az ortodox keresztények szigorúan böjtölnek, csak gyümölcsöt, zöldséget és böjtös ételt fogyasztanak; így készülnek testileg Krisztus feltámadására, a Húsvétra. De nem a testi böjt a legfontosabb, hanem az a belső felkészülés, amelynek során lelkileg tartunk böjtöt, tehát összeszedettebben imádkozunk, többet vagyunk a templomban. Isten segítségét kérjük ahhoz, hogy a nagyböjtöt méltó módon éljük meg, és méltó módon jussunk el a húsvét ünnepéhez.

A nagyböjt alatt a bűnbánat időszakát éljük meg. A szó maga, amely a görögben úgy hangzik, hogy metanoia, nem jelent mást, mint az elme, a szellem gyökeres megváltoztatását az ember részéről. Éppen ezért a nagyböjt lényege, hogy a keresztény hívő megharcolja ezt a szellemi küzdelmet; megváltoztassa hozzáállását a lelkiélethez, elmélyültebbé tegye, átgondoltabbá tegye azt; és folyamatosan a bűnbánat légkörében éljen, hogy Isten kegyelméből, Isten segítségével levetkőzze bűneit, a hibáit, a gyengeségeit; és igyekezzen a bűneitől minden erejével megtisztulni.

A magyar katolikusoknak kívánok bőséges áldást és kegyelmet Istentől. Kívánom, hogy átélhessék a nagyhét nagy titkát; nagy lelki örömmel készülhessenek és fogadhassák Krisztus Urunk feltámadását, a szent Húsvétot!

A Máté passió előadása április 8-án 19 órakor kezdődik a Szent István-bazilikában. A belépés díjtalan!

* * *

Hilarion püspök 2003 és 2009 között Bécs püspökeként a Magyar Ortodox Egyházmegye kormányzó püspöke volt. Március 31-én az Orosz Ortodox Egyház Szent Szinódusa a hat éves magyarországi püspöki szolgálat után Moszkvába helyezte át, és a Külső Egyházi Kapcsolatok Osztályának élére nevezte ki.

A teljes interjú Hilarion Alfejev orosz ortodox püspökkel a Magyar Katolikus Rádió „Magvetés” című műsorában hangzott el április 6-án. A szerkesztő Zimányi Ágnes.