A néprajz keresztény erkölcsi tiszta forrás – Andrásfalvi Bertalan előadása
Veszprém – Néprajz – a jövő tudománya címmel tartott előadást a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége veszprémi szervezetében Andrásfalvi Bertalan néprajzkutató, volt művelődési és közoktatási miniszter. Forrás: Magyar Kurír / Toldi Éva
A néprajz a jövő tudománya? Nem ellentmondás ez, amikor a néprajz a hagyományokkal foglalkozik? – vetette fel az előadó. Hogy lesz a hagyományból a jövő tudománya? Kifejtette, hogy a néphagyomány nem más, mint a tapasztalatok gyűjteménye. Nagyon ősi, jó tapasztalatok gyűjteménye, a keresztény erkölcsi tiszta forrásnak olyan lelki mélyrétegeit tárja fel, amely élni segít, élni tanít a világban; olyan alapvető lelki szükségletekre hívja fel figyelmet, amelyeket a racionalitás bálványa miatt mára már elfelejtettünk, de amelyek nélkül nem lehet élni ma sem; s azok a népek, amelyek ezeket elvesztették, már nincsenek is. Ilyen alapvető erkölcsi hagyománynak számít például a közösség összetartó ereje, a közösségi gondoskodás, megtartó erejű ember- és istenkapcsolat, ember és természetkapcsolat.
Max Webert, a híres szociológust idézte, aki szerint ott kezdődik a modern európai kultúra, a tőkés rendszer kultúrája, ahol az emberek már nem a hagyományok alapján, hanem racionális meggondolások alapján elégítik ki szükségleteiket. Ez az elv azonban szerencsére csak a felsőbb osztályok gondolkodásmódját járta át, mutatott rá, s a perifériákon megmaradt a hagyomány.
Az ősi etikát, amely e népeket összefogta a népéletben, a magyar néphagyományban is sorra felfedezhetjük – mutatott rá Andrásfalvi Bertalan. Példaként az erőszak visszaszorítását, a versengésnek a társadalomból való kitiltását emelte ki, amely még a játékban is érvényes. Nem véletlen, hogy az őstársadalomban nincs verseny, mert a verseny megrontja az emberi kapcsolatokat, s az halálos csapás a közösségre. A népi játékban tanulja meg a gyerek azt, hogyha lemond az önös igényéről, elfogadja a játékszabályokat, akkor sokkal nagyobb örömben részesül: a közösség ölelő, gondoskodó szeretetében. A magyar paraszti közösségekben a megszerzett anyagi javakból örömmel juttattak egymásnak az emberek.
A magyar néphagyományban is tehát számos vonása fedezhető fel annak az „őskinyilatkoztatásnak”, amelyet az evangélium is megfogalmaz szavakban és írásban. Fennmaradásunknak, emberségünknek csakis ezen ősi, örök erkölcsi elvekhez való visszatérés lehet a jövője, amelyhez meg kell találnunk a modern eszközöket, új utakat.
