A kommunista diktatúra és a katolikus sajtó volt a témája a MAKÚSZ tanulmányi napjának
A Kádár-rendszer egyházpolitikája és Páter Kiss Szaléz mártíriuma volt a témája a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége (MAKÚSZ) őszi tanulmányi napjának november 21-én, szombaton a 11. kerületi Szent Imre Házban. Utóbbiról Máthé Zsuzsanna történész, előbbiről pedig Rosdy Pál, az Új Ember nyugalmazott újságírója tartott előadást. Forrás: Magyar Kurír
Rosdy Pál Arató László lapkiadó-újságíróval együtt örökös tagságról szóló oklevelet is kapott. A MAKÚSZ Nívódíját Neumayer Katalin, a MAKÚSZ elnökségi tagja, a Magyar Kurír főszerkesztője vehette át. Az ígéretes, tehetséges pályakezdők számára alapított Sinkó Ferenc-díjat pedig idén Pion Istvánnak, a Magyar Hírlap szerkesztő-újságírójának ítélték oda.
Páter Kiss László Szaléz ferences szerzetes 1904-ben született, 1937 tavaszától az amerikai New Brunswick plébános volt. Miután hazatért, Debrecenben lett házfőnök és plébános. A németekkel szembeni kiállása miatt kis híján a Gestapo áldozata lett. Egy áthelyezés azonban ekkor még megmentette. Így került Gyöngyösre, ahol a teológusok magisztere és a ferences Hittudományi Főiskola pasztorális tanszékének tanára lett.
A háború után megalakította a katolikus valláserkölcsi alapon működő, autonóm ifjúsági szervezetek csúcsszervezetét, a Keresztény Demokratikus Ifjúsági Munkaközösséget, a KEDIM-et. A szervezetet már 1945 nyarán támadások érték, különösen, hogy a baloldali MADISZ (a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség) tagsága folyamatosan csökkent. Kiss Szalézt már ekkor beidézték kihallgatásra a gyöngyösi rendőr-főkapitányságra, ekkor azonban még elengedték.
A KEDIM sikerei egyre erősebb ellenszenvet váltottak ki a baloldalon, ráadásul tartani lehetett attól, hogy a dinamikusan fejlődő mozgalom, élén a tettre kész páterrel, országos szinten is tényezővé válik. Páter Kiss Szaléz, aki ráadásul tagja, majd alelnöke lett a helyi Kisgazdapártnak, egyre nagyobb veszélyt jelentett a kommunista pártra. A páter elnémítása rövidesen tehát elsőrendű feladattá vált. Ehhez jött kapóra néhány gyöngyösi fiatal bosszúhadjárata a városban garázdálkodó orosz katonák ellen.
1946. április 28-án, Húsvét vasárnapján Kiss Szalézt több tucat fiatallal együtt elhurcolták. A Kiss Szaléz elleni fellépéshez az szolgált ürügyül, hogy néhány fiatal fiú szovjet katonák ellen merényleteket követett el 1945-46 folyamán Gyöngyösön és környékén. Már az áldozatok számát illetően sem volt azonban megegyezés.
Kiss Szalézt először az Andrássy út 60-ban kezdték vallatni. A vallatás során kegyetlenül, válogatott módon kínozták, amellyel még a nyilasok vallatási módszereit is felülmúlták. Végül aztán a szovjet katonai bíróság golyó általi halálra ítélte Kiss Szalézt, valamint Kizmann Ottót, Bodnár Lászlót és Kiss Sándort. A bíróság még magyarul sem tudott, az ítéletet mutogatással hozták a vádlottak tudomására. Az öt halálra ítélten kívül a többi vádlott 7-10 év kényszermunkára ítéltetett amelyet Szovjetunióban kellett letölteniük.
Kiss Szaléz további sorsáról semmit sem tudunk. Egyesek szerint a pátert 3 társával együtt 1947 márciusában Sopronkőhidán agyonlőtték, mások azonban látni vélték egy Szovjetunió-beli szénbányában. Biztosat ma sem lehet tudni, a sírja ismeretlen.
A Wikipédia szócikke itt olvasható Kiss Szalézről.
