A keresztény civilizáció értékeinek védelmében szövetségesek vagyunk – Hilarion Alfejev metropolita a katolikus–ortodox együttműködésről

Létrehozás: 2010. szeptember 21., 15:00 Legutolsó módosítás: 2010. szeptember 21., 15:02

Budapest – Hilarion Alfejev metropolitát, a Moszkvai Pátriárkátus Külügyi Osztályának vezetőjét szeptember 20-án, hétfőn délelőtt fogadta Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek, a CCEE és az MKPK elnöke. Hilarion metropolita a látogatásának aktualitásáról, a két egyház közötti együttműködésről, a Szentatya és Kirill pátriárka esetleges találkozójáról és a magyarországi ortodoxok helyzetéről beszélt az újságíróknak. Forrás: Magyar Kurír

A Magyar Kurír kérdésére elmondta, hat éven át szolgált Magyarországon mint ortodox püspök. Szolgálatának évei alatt többször találkozott Erdő Péter bíborossal, és amikor tavaly tavasszal megbízást kapott arra, hogy a Moszkvai Pátriárkátus külügyi osztályát vezesse, ez a kapcsolat nem szakadt meg.

A környező világ részéről egyre újabb és újabb kihívások érkeznek, ezért új lapok nyílnak a katolikus és ortodox egyház közötti kapcsolatok erősítésében. A két egyház párbeszéde már nem korlátozódhat csupán azoknak a dogmatikai különbségeknek a megtárgyalására, amelyek az elmúlt ezer év alatt alakultak ki. Nem szabad megvárni, amíg az egyházak között lévő minden félreértés, különbség tisztázódik: az emberekhez már most el kell vinni Krisztus üzenetét – hangsúlyozta a metropolita. „Az Erdő Péter bíboros és a közöttem lezajlott délelőtti beszélgetés témája éppen az volt, hogy hogyan tegyük ezt. Ez a téma, vagyis hogy a világ kérdéseire hogyan lehet választ adni a hit tanításával, XVI. Benedek pápa egyik fő témája is. Azt gondolom, hogy a mégannyira nagy és erős katolikus egyház sem tud egyedül ezzel a feladattal megbirkózni. Mindenképpen szükség van az egyházak együttműködésére, és ebben az együttműködésben a legfontosabb szövetségese a katolikus egyháznak az ortodox egyház” – fogalmazott a metropolita.

„Az együttműködés konkrét formáit segítendő, a bíboros úrral már korábban létrehoztunk egy ortodox–katolikus fórumot – emlékeztetett. Ez a fórum kétévente egyszer ül össze, és fő feladata az, hogy a mai, értékválsággal küzdő Európában állást foglaljon az aktuális társadalmi kérdésekben.” E fórumnak keretében egy alkalommal éppen az egyik legfontosabbról, a családról, a családi értékek megőrzéséről tárgyaltak. A mai szekularizált világ ugyanis pontosan azt támadja, ami a társadalom alapsejtje: a család intézményét. A „világnézetileg semleges” oktatás jegyében nem tanítják meg azt az embereknek, hogy hogyan kell létrehozni és megőrizni egy szilárd alapokon álló családmodellt. Ehelyett csak a biztonságos szexre tanítják őket. A mai szekularizált világ sajnos nem úgy tekint a férfi és nő kapcsolatára, mint olyan szövetségre, amely egy életre szól, és amelyből sok gyermek születik, ami biztosítja az emberiség fennmaradását, hanem egyfajta a szexuális igényeket kielégítő kapcsolatra. Ezt az igényt elégítik ki a mai tömegtájékoztatási eszközök is. A műsorok, a filmek egy teljesen más modellt sugároznak az embereknek. Az jelenik meg, hogy a házasságok felbomlanak; most már egyre inkább teret kap az egyneműek szerelmének, együttélésének bemutatása.

Az egyházak – így a katolikus és az ortodox egyház – hagyományos, konzervatív értékrenden alapuló világnézetet képviselnek és hirdetnek a világban, ellenállva ezeknek a kihívásoknak.

Arra a kérdésre, hogy napirenden van-e a Szentatya és Kirill pátriárka találkozója, a metropolita úgy fogalmazott: reméli, hogy ez a találkozó létrejön, de e pillanatban még nem lehet megmondani, hogy mikor és hol. Ahhoz, hogy egy ilyen találkozó létrejöhessen, mindkét részről igen komoly munkát kell végezni. Ha ez eredménnyel zárul, a találkozó létrejöhet.

Zeneszerzői munkásságát egyelőre fel kell függesztenie – mondta egy kérdésre válaszolva, hiszen a mostani, a külügyi osztály élén betöltött pozíciója, teljes embert kíván. „Ahhoz, hogy az ember egy zeneművet megalkosson, nemcsak idő kell, amivel én nem rendelkezem, hanem „szabad fej, szabad elme is”, ami csak az alkotással foglalkozik. Kell 2–3 hét ahhoz, hogy az ember át tudjon állni a művészi tevékenységre, megfeledkezzen arról, hogy milyen aktuális problémák foglalkoztatják az egyházat, és csak azzal foglalkozzon, hogy a zeneszerzésben elmélyüljön. Vagyis félre kell tenni azokat a kérdéseket, hogy mikor is találkozik majd egymással a pápa és a moszkvai pátriárka, és csak Beethovennel, Schuberttel és a partitúrákkal kell foglalkozni. Erre most nincsen időm és lehetőségem. Most azzal foglalkozom, hogy egyházaink kapcsolata elmélyüljön, és el tudjuk vinni az egyház üzenetét az emberekhez” – fogalmazott.

A magyarországi ortodox egyház helyzetéről, a magyar ortodoxia jövőjéről szólva Hilarion érsek elmondta: az ortodoxia Magyarország történelmének és jelenének is szerves része. Az ortodox hit nemcsak a görögöké, a szerbeké vagy az oroszoké, hanem a magyar identitású ortodoxoké is. A Petőfi téri ortodox templomban a szent liturgiát 90%-ban magyar nyelven végzik. A metropolita meglátása szerint a magyar ortodoxia jövője nagymértékben függ attól, hogy ez a magyar identitású ortodox közösség a jövőben hogyan tud majd fejlődni. A tapasztalat azt mutatja, hogy a második és harmadik generációs ortodox hívők, akik más országból érkeztek, egy idő után jobban beszélik az adott ország nyelvét, mint a sajátjukat. Fontos azonban, hogy ha el is veszítik az orosz nyelvet, ne veszítsék el az ortodox hitüket. A magyar ajkú ortodoxiának igenis van reményteli jövője Magyarországon – mondta.

Arra a kérdésre, hogy hogyan folytatódjék tovább a katolikus–ortodox párbeszéd, Hilarion érsek így válaszolt: „Együtt kell működnünk a párbeszédben, és bátran kell beszélnünk mindazokról a különbségekről, amelyek még elválasztanak bennünket. Nem szabad olyan illúziókba ringatnunk magunkat, mintha ezek a különbségek nem léteznének. Miközben egymással párbeszédben vagyunk, megtanuljuk azt is, hogy a másikat hogyan fogadjuk el. Abban, hogy Európában hogyan védjük meg a keresztény civilizáció értékeit, nagyon jól együtt tudunk működni, talán még jobban is, mint a teológiai párbeszéd területén. Ez megtanít bennünket arra, hogy úgy tekintsünk egymásra, mint Krisztusban testvérekre, egészen addig, amíg megvalósul az egyházaink közötti teljes egység a Szent Eucharisztiában.”

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben