Hogyan ne veszítsük el a hitünket a szentmisén? – Hazánkba látogat Nicola Bux

A bemutatót a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Gyakorlati Teológia Tanszéke rendezi 2011. november 11-én, pénteken 17 órakor az intézmény dísztermében. Don Nicola Bux másnap, november 12-én reggel 8 órakor magánmisét celebrál a római rítus rendkívüli formájában a Belvárosi Nagyboldogasszony-főplébániatemplom egyik mellékoltáránál.

Nicola Bux a Bari-Bitontói Főegyházmegye papja, Bari városában a S. Giuseppe-templom igazgatója, az ottani Ökumenikus Teológiai Intézetben az összehasonlító liturgia, az Apuliai Teológiai Karon pedig a szentségteológia professzora. 1947-ben született Bariban. Teológiai tanulmányait Rómában végezte; 1975-ben szentelték pappá. Ezután Jeruzsálemben folytatott kutatásokat az Ecumenical Institute és a Studium Biblicum Franciscanum keretében. Tanított a jeruzsálemi Studio Teologico S. Salvatore intézetben és a római Szent Anzelm Egyetem Pápai Liturgikus Intézetében. Hosszabb időt töltött a kelet-európai ortodox és a közel-keleti iszlám országokban. 1989-ben Franco Cardini történész professzorral és David M. Jaeger OFM atyával együtt alapítója volt a Europe–Near East Center nevű nemzetközi kutatóintézetnek.

Don Bux a kutatás és a tanítás mellett évtizedek óta igen aktívan részt vesz az olasz egyház és teológia életében. Egyházmegyéjében és az apuliai régióban sokat fáradozott a liturgia, az egyházzene és az egyházművészet zsinat utáni megújításán, többek között Don Lugi Giussanival, a Comunione e Liberazione mozgalom alapítójával együttműködésben. Ennél is fontosabb azonban, hogy régi kollégája és személyes barátja Joseph Ratzinger bíborosnak – egyrészt mint az általa alapított Communio folyóirat tudományos tanácsadója, másrészt mint a Római Kúria számos intézményének munkatársa. Don Bux jelenleg négy vatikáni dikasztériumban tölt be konzultori állást: a Hittani Kongregációban és a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjában, ahová még II. János Pál állította őt, valamint az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregációban és a Pápai Liturgikus Ünneplések Hivatalában, ahová már XVI. Benedek nevezte ki. Ebbéli minőségében Don Bux számos előadást tartott és interjút adott a liturgia gyakorlati kérdéseiről, különös tekintettel a 2007 óta rendkívüli formaként elismert hagyományos római rítusra. Részt vett az oxfordi CIEL-konferencián is.

A magyar fordításban most megjelenő két kis könyvet Don Bux az olasz Piemme kiadónál publikálta. Az előszót mindkettőhöz Vittorio Messori írta, akit a magyar olvasó is jól ismerhet a Joseph Ratzinger bíborossal és II. János Pál pápával készített interjúköteteiről.

Az első kötet, a La riforma di Benedetto XVI (XVI. Benedek reformja) 2008-ban, egy évvel a Summorum Pontificum motu proprio után látott napvilágot, és részben az ennek nyomán keltett polémiákra ad választ. A könyv témája XVI. Benedek pápa reformja, amelynek egyik kiemelt területe a szent liturgia. A szerző rámutat: a Szentatya gyakran félreértelmezett szándéka a régi római rítus felszabadításával kapcsolatban nem nosztalgikus visszalépés egy letűnt kor világába, hanem a szükséges egyensúly megteremtését célozza hagyomány és újítás között.

A másik munka, a 2010-ben kiadott Come andare alla messa e non perdere la fede (Hogy menjünk úgy a misére, hogy ne veszítsük el a hitet) – amint provokatív címe is mutatja – gyakorlati szempontból közelít az egyház mai kulcskérdéséhez: a liturgia és a hit kapcsolatához. Ebben a könyvben Don Bux az általa kitűnően ismert keleti liturgiák fényében mutatja be a szentmisét a római rítus mindkét formájában, s a történelmi, teológiai és lelkiségi vonatkozások feltárásával segíti hozzá az olvasót, hogy képes legyen ráismerni az egyház egyazon hitére a szentmiseünneplések megannyi formájában.