Wulff vagy Gauck – Ki lesz a német államfő?

Mint ahogyan arról honlapunkon mi is beszámoltunk, május végén azonnali hatállyal lemondott tisztségéről Horst Köhler német államfő. A politikus Afganisztánnal kapcsolatos, vitatott kijelentése miatt döntött így. Nem sokkal a bejelentés előtt a kancellár és a külügyminiszter is megpróbálta lebeszélni Köhlert a távozásról, de nem jártak sikerrel. Az államfői tisztséget azóta ideiglenesen a Bundesrat elnöke tölti be. A német államfő a legmagasabb közjogi tisztség Németországban, de – hasonlóan Magyarországhoz – az elnöknek főleg reprezentatív szerepe van, hivatali ideje öt évig tart.

Horst Köhler államfő lemondása után először Ursula von der Leyen munkaügyi miniszter számított favoritnak. Angela Merkel, valamint Guido Westerwelle és Horst Seehofer viszont Christian Wulff alsó-szászországi miniszterelnököt szemelte ki.

Most azonban azt írja a Süddeutsche Zeitung is, hogy ha a pártpolitika nem lenne olyan fontos, Angela Merkel német kancellár talán szívesen látná a független Joachim Gauckot a következő német államfőként. Lehet valami ebben a véleményben, írja az origo.hu. Gauck ugyanúgy az egykori NDK-ból származik, ahogy Merkel. Gauck lelkész, Merkel pedig egy lelkész lánya. Gauck 70. születésnapján pedig Merkel az ünnepeltet méltatva azt mondta, „néhány dologban kötődnek egymáshoz, ilyen például az állandó szabadság vágya". Gauck azonban nem a kormánypártok jelöltje, hanem az ellenzéké.

Wulff vele szemben kereken 20 évvel fiatalabb és a most folyó Futball Világbajnokság 2010 idején sajátosan a dél-afrikai népi hősök felé orientálódik: „Mandela példakép számomra a politikai vezetésben, amikor a pásztor hátulról vezeti a juhokat és figyel arra, hogy egyetlen bárány se vesszen el, de ennek ellenére mégis meghatározza azt az irányt, amerre menni kell” – mondta a fekete-sárga koalíció jelöltje a Focus magazinnak.

Az alsószász szeretne a Németországban jelenleg honos politikai stílustól is szabadulni: „Nem csak a tartalmak fontosak, hanem a forma is”. Van egyfajta tendencia, amely az egyszerűsítés, a rövidítés, az emocionalizálás és a botrány felé halad – kritizált Wulff és őszinteséget követelt kollégáitól. „Az emberek vágyódnak arra, hogy tiszta bort kapjanak a poharaikba és vágyódnak az iránymutatásra is, hogy a politikusok a döntéseiket jól meg tudják alapozni és aztán azt véghez is vigyék.”

Míg Gauckot az interneten (blogokban, fórumokban) egyértelműen favoritként kezelik, addig Wulff ma egy élő videchatben áll majd a polgárok kérdései elé. Az érdeklődők már facebook oldalaikon is véleményt nyilváníthattak velük szemben. Egyesek Wulffnak beírták, hogy mondjon le a mégmérettetésről, hiszen az nagyságának jele lenne.

Gauck a hétvégén teológiai és poltikai karrierje gyökereihez tért vissza – Rostockba. A Német Akadémiai Cserediák szolgálat ösztöndíjasai előtt előtt tartott előadásában szülővárosa egyetemén az NDK polgári mozgalmainak nagy napjaira emlékezett: „Amikor mi voltunk a nép erősek voltunk” – mondta a korábbi evangélikus lelkész és polgárjogi harcos, amikor a rendszerváltás korára emlékezett.

Gauck jelenleg Németországot egy átmeneti társadalomként látja, amelyben két csoportosulás áll szemben egymással. Egyik oldalon azok az emberek vannak, akik a hatalmason táborába léptek be, az egyik keleti kisember például németországot kormányozza (célzás Merkelre). A másik oldaon áll egy nagy csoport, akik a politikai és gazdasági hatalmat még nem kapták meg. Ők a vezetettek és az önmagunk általi szerepvállalás köztes formájában vannak.

„1989-90 büszkesége már nem él bennünk” – panaszkodott a lelkes demokrata Gauck. De magáról azt mondja, hogy mindig is bátorítani tudta az embereket, hogy ne hagyják, hogy a félelem irányítsa őket. „A félelemre reagálni lehetne, miközben az ember menekül vagy megáll. Én az állás, a talponmaradás mellett vagyok.”

Gauck hétvégi beszéde elején vallott jelöltségéről. Elmondta, hogy tudja, az esélyei a többségi viszonyok miatt „átláthatóak és elhatároltak”, de mégis a bíztatás hullámait éli át. Az Unió és az FDP, akik a többséget képviselik, elgondolkodtak róla, szóval meglátja, mi lesz.

Az origo.hu szerint míg Gauck tehát színes, karakteres emberként jelenik meg a német médiában, Wulff pártpolitikusként tűnik fel, sőt sokan tulajdonságok nélküli emberként aposztrofálják. Az általános vélekedés szerint gyakorlott közéleti szereplőként valószínűleg nem fog súlyos hibákat elkövetni, ha elfoglalja az államfői széket, de az is valószínű, hogy személye nem lesz túlságosan lelkesítő.

A németek mindenesetre Gauckot támogatják, lehetőség szerint akár tükröt is állíthatna a regnáló koalícióval szemben, mint aki az elégedetleneket képviseli.

Joachim Gauck neve közismert Németországban, ő volt az NDK-s állambiztonsági szolgálat, a Stasi múltjának feltárására létrehozott archívum első vezetője. (Vezetője után az intézményt éveken át Gauck-hivatalnak hívták, a 2000-ben bekövetkezett vezetőváltás után keresztelte át a sajtó Birthler-hivatalra). Gauck 1940-ben született Rostockban, apját 1951-ben állítólagos kémkedés miatt szibériai munkatáborba küldték. Gauck később azt mondta, ez irányította a politika felé.

Eredetileg újságíró akart lenni, de nem volt tagja az FDJ-nak, a párt ifjúsági mozgalmának, ezért nem vették fel germanisztika szakra. Gauck ehelyett teológiát tanult, és később lelkészként dolgozott. A rendszerváltás idején az Új Fórum nevű polgári mozgalom egyik alapítója, majd képviselője volt.

Christian Wulff 1959-ben született Osnabrückben. A szülei válása után az anyjával maradt, és akkor is gondozta, amikor anyján elhatalmasodott a sclerosis multiplex nevű betegség. Már diákként politizált, és meg is maradt ezen a pályán. Kétszer – 1994-ben és 1998-ban – elveszítette az alsó-szászországi választásokat, mindkét alkalommal Gerhard Schröder későbbi kancellár ellen. Végül 2003-ban nyert Schröder utódja ellen, azóta ő a tartomány miniszterelnöke.