Wojtyla pápa boldoggáavatása példa nélküli esemény

II. János Pál boldoggáavatása, amelyet utóda vezet majd halálának liturgikus évfordulóján, történelmi, napjainkig példa nélküli esemény. A középkorba kell visszanyúlnunk, hogy ehhez hasonló esetet találjunk, de azok vonatkozásai nem hasonlíthatók XVI. Benedek döntéséhez: az utóbbi tíz évszázadban egyik pápa sem emelte közvetlen elődjét az oltár tiszteletére – írja vezércikkében Gian Maria Vian, a L’Osservatore Romano igazgatója a lengyel pápa boldoggáavatására vonatkozóan.

Karol Wojtyla Isten hiteles szolgája: ifjúkorától utolsó leheletéig tanúságot tett Krisztus iránti szenvedélyes szeretetéről. „Sokan, katolikusok és nem keresztények ezt felismerték már példamutató élete során is; ezt a szeretetet igazolja lelki hagyatéka, melyet pápaságának utolsó éveiben több részletben írt; ezért történt, hogy utóda 2008. április 25-én, kevesebb mint egy hónappal a halála után feloldotta a szenttéavatási eljárás kezdetére vonatkozó előírásokat, majd úgy döntött, hogy ő maga fogja vezetni az ünnepi szertartást azért, hogy bemutassa a  világnak II. János Pál életszentségének példáját." 

Karol Wojtyla boldoggáavatása „egy nagy pápa és egy nagy ember elismerése, jól ismertem őt” – mondta Elio Toaff nyugalmazott római rabbi, aki az egyik fő alakja volt II. János Pál római zsinagógában tett történelmi látogatásának 1986. április 13-án. Toaff rabbi, akiről Wojtyla pápa nagy hálával emlékezik lelki hagyatékában, örömét kifejezi a lengyel egyházfő boldoggáavatása miatt, még akkor is – tette hozzá, ha az „a katolikus egyház belső ügye”. Karol Wojtyla és Elio Toaff 1981 februárjában találkoztak először egy római plébánia lelkipásztori látogatása alkalmával, amikor a pápa és a rabbi között magánbeszélgetésre is sor került a plébánia melletti épületben.

A hír közzététele az Ifjúsági Világtalálkozó előkészületén rendkívüli örömet váltott ki, melyet Stanislaw Rylko bíboros, a Világiak Pápai Tanácsának elnöke – aki egykor szemtanúja volt a világtalálkozó megszületésének –, így foglal össze: „Nagyon örülök, és meg vagyok hatódva a hírtől, főleg amiatt, hogy éppen most tudtuk meg, a következő Ifjúsági Világtalálkozó előkészülete során. Karol Wojtyla mindig a fiatalok barátjának tartotta magát, de ő igényes barát volt, és az elhatározása, hogy összehívja a fiatalokat a világ minden részéről, ma is érvényes az internet és a közösségi oldalak korszakában. A találkozó létrehozása valóban prófétai volt részéről, az árral szembe ment, és óriási gyümölcsöket hozott. Az életszentség gyümölcseit.”

„Karol Wojtyla boldoggáavatása rendkívülien örömteli esemény lesz, mert hívők és nem hívők egyaránt nagyon szerették őt – nyilatkozta José Saraiva Martins bíboros, aki a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa volt 1998-tól II. János Pál haláláig. „Főleg rendkívül erős hite gyakorolt nagy hatást sokakra.” A szenttéavatási eljárásokban a csoda jelentőségével kapcsolatban így fogalmazott: „Ha csoda történik annak közbenjárására, akit kérünk, azt jelenti, hogy az illető ember és Isten közösségben vannak, ez pedig életszentség”.

A bíborost sok személyes emlék fűzi Wojtyla pápához. „Előfordult, hogy a munkámmal kapcsolatos dolgok miatt a pápa meghívott ebédre. Mielőtt az asztalhoz ültünk volna, vendégeivel együtt a magánkápolnájába ment. Ezekben a pillanatokban különösen mély imába tudott merülni, akár néhány rövid perce is teljesen magával tudta őt ragadni az Istennel való kapcsolata. Ez már önmagában az életszentségéről tett nyilvánvaló tanúságot.”

„A Szent Péter téren visszhangzó kiáltás, hogy ’legyen szent azonnal’, megfertőzte az egész világot, és ez most beteljesedik – kommentálta a boldoggáavatás hírét Salvatore Martinez, a Karizmatikus Megújulás olaszországi elnöke. – Isten népe szíve mélyén már szentnek tartotta őt. Életével és szolgálatával megmutatta számunkra az életszentség útját, olyan életszentséget, mely minden ember számára lehetséges. A globalizáció korában, a két évezred határán II. János Pál rendkívüli tanúságot tett az egyház szentségéről és az egyházban való életszentségről.” Majd háláját fejezte ki, amiért az egykori pápa „segített megérteni, hogy a Szentlélektől kapott és minden hívőnek adott karizmák megélése nagyon jó utat jelentenek a megszentelődéshez.”