Visszavonul Walter Kasper bíboros
Róma – „Véget ért szolgálatom, amit 11 évig végeztem, mint a Keresztény Egység Elősegítésének Pápai Tanácsának elnöke, ami meghatározta az életemet – mondta Walter Kasper bíboros. – Vegyes érzéseim vannak. Egyrészt 77 évesen nyugdíjba menni teljesen normális, sőt üdítő. Másrészt itt hagyok egy munkát, amit lelkesedéssel végeztem, és ami igen fontos a jövő egyházának. Az ökumené nem valamiféle extra luxus, hanem szerves alkotórésze az egyháznak.” Forrás: Magyar Kurír
A bíboros egy június 25-én tartott sajtótájékoztatón beszélt erről az újságíróknak.
De hol tartunk ma? – tette föl a kérdést. Walter Kasper mindenekelőtt leszögezte, hogy a dokumentumok ugyan fontosak, de nem lényegesek a párbeszédhez. Mint mondta, a dokumentumok halott papírok volnának személyes kapcsolatok, kölcsönös tisztelet és bizalom, meg barátság nélkül.
Ha az ilyen kapcsolat hiányzik, nem lehetséges semmilyen gyümölcsöző párbeszéd, ami mindig az élet párbeszéde. Az ökumenét nem az íróasztalnál csinálják. A párbeszéd az egyház életének integráns része.
Az élő ökumené lelke a spirituális ökumenizmus – tette hozzá a Keresztény Egység Elősegítésének Pápai Tanácsának leköszönő elnöke. – Az egyház egységét nem lehet megtervezni és legyártani.” A bíboros az ökumenét egy olyan, láthatatlan kolostorhoz hasonlította, amiben az emberek úgy élnek és imádkoznak, hogy szét vannak szóródva a földön, de mégis az imában egyesülnek. Nem egy mély, erős egyházi közösség-e ez? – tette fel a kérdést a leköszönő kardinális.
Walter Kasper fölidézte, hogy milyen rendkívül nehéz volt a kezdet a kopt, a szír, az örmény és az etióp ortodox egyházzal, és ehhez képest mégis sikerült egyezségre jutni velük, ami a Szentlélek csodája. A 2000-res, ortodox egyházakkal folytatott Baltimore-i találkozót a bíboros hibának minősítette, „a legrosszabb ökumenével kapcsolatos élmény”-nek. Ezután öt évbe telt, míg figyelmes tárgyalásokon új alapokra helyezték a kapcsolatokat, és ez vezetett a ravennai találkozóhoz, ami nagyszerű, váratlan fordulatot hozott. A kardinális ráirányította a figyelmet arra is, hogy nagyban hozzájárult az ökumenéhez, hogy II. János Pál temetésén és XVI. Benedek beiktatásán jelen voltak a keleti egyházak delegációi is.
Majd áttérve a protestáns egyházakra a bíboros emlékeztetett a nemrégen kiadott „Learatni a gyümölcsöket” című dokumentumra. Végül megjegyezte, hogy reménnyel eltelve hagyja el hivatalát. Nem emberi optimizmusról van szó, hanem keresztény reményről – hangsúlyozta. Az új nemzedékek már új szemmel nézik ezt az ökumenikus párbeszédet, és ez teszi lehetővé, hogy túllépjenek a szakadáson – írja a SIR.
