Szibériába telepítik a külföldön élő orosz ortodoxokat

Létrehozás: 2011. január 13., 08:57 Legutolsó módosítás: 2011. január 13., 09:30

Moszkva többek között az orosz ortodox egyház reformellenes, ún. régi hívőivel szeretné benépesíteni Szibériát, amelyet a jelek szerint örömmel vesznek birtokukba a szovjetek által szinte teljesen kiirtott ág még életben levő tagjai. Forrás: Spiegel Online, mult-kor.hu

Az orosz kormány 2007-ben indította el az orosz etnikumú, külföldre szakadt ortodoxok hazatelepítési programját, amely a szinte lakatlan terület benépesítését célozza. A számokból ítélve kijelenthető: Moszkvának mindenkire szüksége van. A Kreml 200 ezer főt próbál Szibériába csalogatni 2012-ig, azonban eleddig mindössze 20 ezren fogadták el az orosz kormány ajánlatát. A 70 éves Fjodor Kilin és felesége, Tatjana tavaly például Uruguay fővárosát, a szubtrópikus Montevideót cserélte le a mínusz negyven fokos hidegre.

Fjodor és Tatjana mélyen vallásos szülei a húszas években vándoroltak ki Oroszországból, s előbb Kína északi részébe, aztán Hongkongba, majd Dél-Amerikába mentek. A párnak tizenkét gyermeke, ötvenkilenc unokája és negyvenhárom dédunokája van; a családból kéttucatnyian hagyták ott Uruguayt és tértek vissza szülőfalujukba, Dersuba, amelynek lakossága a család érkezése előtt tíz fő alá csökkent, de ezzel egy csapásra megduplázódott. Az utazás végeztével a család hátradőlhet, ünnepelheti az orosz örökség visszaszerzését, s ugyan távolabb került a civilizációtól, de közelebb Istenhez. „Minél kevesebb az ember, annál erősebb a hit” – nyilatkozta lakonikusan Fjodor.

Dersutól nyolc órás repülőútra van Moszkva, a kínai határ ellenben mindössze 150 kilométerre húzódik. A New Jersey állam méretű területen 20 ezer ember osztozkodik, a szomszéd, Alexander kétórás autóutat tett meg, hogy felkeresse ismerőseit. „Ateista vagyok, de lenyűgöz a vallásosságuk. A száműzetés sokkal inkább orosszá tette őket, mint minket, akik itt maradtunk” – mondta el Alexander.

Amikor Nikon pátriárka 1653-ban megreformálta az orosz ortodox egyházat, sokan azt az ördög munkájának tartották. Egy részük elszakadt, s továbbra is a régi rítus szerint gyakorolta hitét – annak ellenére, hogy papjaikat felakasztották, templomaikat pedig felégették. A régi hívők között ma már csak néhány ezren élnek, szétszórva a nagyvilágban. Józanságuk és szigorú szokásaik vonzóvá teszik őket egy olyan országban, amely – húsz évvel birodalmuk széthullása után – még mindig identitását keresi.

A legtöbb orosztól eltérően a régi hívőket nem zavarja, ha olyan távoli, izolált helyen kell élniük, mint Szibéria; sőt, pontosan erre vágynak. A kormányzó felesége melegen üdvözölte a visszatérőket, s a regionális képviselőház elnöke is dicsérő hangot ütött meg a betelepülőkkel szemben. Fjodor elárulta: végig Oroszországra gondolt az Uruguayban töltött évtizedek alatt. Sokáig álmodozott róla, hogy visszatér szülőföldjére, s amikor Moszkva pénzügyi segítséget ajánlott fel, nem habozott, mert tudta: eljött az ő ideje. A régi hívők Belovodye-nak (fehér víz) nevezik az ígéret földjét, Fjodor számára Dersu az a hely, ahonnan csak egy karnyújtásnyira van az Édenkert.

 

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben