Orosz pátriárka-választás: kölcsönös sárdobálás

Ahogy közeledik az egyházfő megválasztásának napja, a folyamat egyre inkább emlékeztet a világi választásokra: a legesélyesebb jelöltek hívei kölcsönös sárdobálással foglalkoznak, és a választási testület összetétele is heves vitákra és bírálatokra ad okot.

Nem utolsósorban ezek az előzmények indokolták, hogy Kirill metropolita, aki közvetlenül II. Alekszij halála után átmenetileg az egyház vezetője lett, a szinódus ülését felhasználja arra, hogy kinyilvánítsa: alaptalanok az ortodox egyház állítólagos elárulásáról szóló, mostanában újra felhangzó rágalmak.

Kirill szerint azok terjesztenek ilyeneket, akik ellenzik, hogy az orosz egyház részt vegyen az Egyházak Világtanácsának munkájában, és/vagy közeledjen más keresztény vallásokhoz. Hangsúlyozta, hogy ő maga kritikusan szemléli a világtanácsot, és az orosz egyház tagságában egyaránt lát kedvező és negatív vonásokat. Mindazonáltal az orosz ortodoxok jelenléte nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a világtanács ne közeledjen "vészesen a mai protestantizmus szélsőségesen liberális szárnyához".

A legesélyesebbnek az egyházfő tisztségére Kirill metropolitát, a külkapcsolatok osztályának vezetőjét, valamint Kliment metropolitát, a patriarkátusi hivatal vezetőjét tartják. Úgy tudni, Kirill, aki 62 évesen a legfiatalabb a szent szinódus tagjai között, az egyház korszerűsítése mellett lép fel, míg Kliment a konzervatív irányzat követője.

Újra felszínre került a kilencvenes évek nagy botránya is, amelynek lényege az volt, hogy Borisz Jelcin elnök idején II. Alekszij kérésére az egyház állami engedélyt kapott dohányáru és szeszesitalok vámmentes behozatalára. Az árut a világi kereskedelemben értékesítették, ami nyilván az egyház állami támogatásának a szerepét töltötte be a pénzhiányos időszakban. A botrányos történetet manapság sokan Kirill számlájára írják, még "dohányos metropolitának" is gúnyolják, de az orosz lapok emlékeztettek rá, hogy valójában éppenséggel Kliment metropolita kezelte a dolgot.

A Kommerszant című újság egyébként a napokban úgy vélte: a túlságosan kiéleződő választási harc azt eredményezheti, hogy a két esélyes jelölt úgymond kioltja egymás esélyeit, és valaki más lesz az egyházfő. A szóba jöhető személyek idősek, és az ortodoxok átmeneti megoldást látnak majd bármelyikük személyében, valamint annak jelét, hogy az egyház elhalasztotta a Kirill és Kliment közötti ideológiai harc kimenetelének eldöntését. Ebben az esetben a következő választásra jelentősen megnő a jóval fiatalabb generációhoz tartozók esélye - írta a lap.

A Moszkovszkij Komszomolec című lap emlékeztetetett arra, hogy az egyházfő megválasztásában világi személyek is részt vesznek, majd megállapította: a jelenlét státuszszimbólummá vált, valahogy úgy, hogy "Rolls Royce-on járok, a születésnapomon Madonna lép fel, a legdrágább és legdivatosabb üdülőhelyekre hordom a lányokat, és egyházfőt választok". Így a világi személyek között gazdag cirkuszigazgatók, dúsgazdag üzletemberek, parlamenti képviselők, kormányzók feleségei ülnek majd, vagyis az egyháznak nem sikerült elérnie, hogy erkölcsileg feddhetetlen emberek szavazzanak.

A moszkvai Megváltó Krisztus templomban vasárnap, január 25-én kezdődik az új pátriárka megválasztásának procedúrája, mégpedig a főpapok testületének tanácskozásával. A tisztségre bárki számításba jöhet, aki 40 évesnél idősebb főpap, a legmagasabb teológiai végzettséggel és elegendő egyházi irányítási tapasztalattal bír, jó hírnévnek örvend, élvezi a főpapok, a klérus és a hívők bizalmát.

Magának a választásnak nincsenek szabályai: a múlt században volt rá példa, hogy három esélyes jelölt közül kockavetéssel választottak, volt, hogy csak egyetlen jelöltről szavaztak, II. Alekszijt pedig a főpapok jelöltjei közül titkos szavazással tették meg egyházfővé.

A Vesztyi orosz hírtelevízió teljes egészében közvetíti a választási procedúrát.