Nehéz magyarnak lenni, de nem lehetetlen – kerületi tanévnyitót tartott a Kárpátaljai Református Egyház

Emellett fontos az is, hogy a kívülállók lássák, s akik eljöttek szintén, hogy nem vagyunk egyedül, az Úr népe közösséget alkot Kárpátalján.

Az ünnepélyes tanévnyitót az egyházi líceumok bevonulása nyitotta meg, majd Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke a 145. Zsoltár utolsó verseit felolvasva hangsúlyozta: Közel van az Úr!

– A próbatételek lehetőséget adnak arra, hogy hűségünket bizonyítsuk. Ma – bármilyen felekezetű legyen –, aki Krisztusban hisz, és Őt Urának vallja (minden magyar embernek a Kárpát-medencében, Szlovákiában vagy Romániában, akár itt, Ukrajnában) a hűség próbáját állva kell egyenes tartással megvallani hovatartozását – mondta.

Az Úr minden útja igaz, úgy cselekszik, hogy tettei jóságosak maradnak. Nem látjuk még, hogyan fog fordulni sorsunk, de fordulni fog. Mert közel van az Úr mindenkihez, aki hívja. Úgy érzem, a kárpátaljai magyar oktatás helyzete, népünk helyzete és jövője attól függ, hogy most ez a hozzánk közel lévő Isten hall-e imát, alázatos könyörgést, lát-e odaszánt életeket, egyenes gerinceket és hűséges szívű magyar embereket.

’89-ben sokan imádkoztak, hogy ne csak az osztrák-magyar határon kerüljenek le a szögesdrótok, sok magyar család könyörgött: végre legyen szabad vallásgyakorlatunk…

Újra itt az idő a könyörgésre, az igazi imádkozásra. Az utak nehezek, de higgyük el, az Úr kezében vannak! Alázatos szívvel, imádkozó lélekkel, hűséggel szolgáljuk az Úr dicsőségét imádsággal és munkával! – hangzott a felszólítás.

Tóth László, a bereg megyei tanügyi bizottság elnöke köszöntött valamennyi megjelent vendéget, név szerint Dr. Csepregi Andrást, az Oktatás és Kulturális Minisztérium Egyházi Titkárságának vezetőjét, Bacskai Józsefet, a Magyar Köztársaság Beregszászi Konzulátusának főkonzulát, Pető Jánost, a Magyar Köztársaság Beregszászi Konzulátusának konzulát, Gelsei Gábort, az Oktatás és Kulturális Minisztérium Egyházügyi Titkárságának referensét, Dr. Orosz Ildikót, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnökasszonyát, a megyei tanács képviselőjét, Csizmár Bélát, a járási tanács elnökét, Erdei Károlyt, a járási közigazgatási hivatal vezetőjének első helyettesét, Kincs Gábort, Beregszász alpolgármesterét, a járási tanügyi osztály képviseletében Bacskó Tivadart és Berki Károlyt, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség alelnökét.

Dr. Csepregi András, az Oktatás és Kulturális Minisztérium Egyházügyi Titkárságának vezetője köszöntése során három gondolat köré szervezte mondanivalóját: a hit, a munka és a közösség. Elmondta, hogy saját ügyüknek tekintik a kárpátaljai líceumok helyzetét.

Majd hozzátette: szeretnék, ha ez a közösség nemcsak szavakban fejeződne ki, hanem egyre inkább megfogható lenne tettekben is. Az elmúlt évek során valamennyit már meg tudtak mutatni ennek a közösségnek erejéből, mint mondta, imádkozik azért, hogy ez a gyakorlat a későbbiekben is megerősödjön.

Bacskai József, a Magyar Köztársaság Beregszászi Konzulátusának főkonzula a miniszterelnöki hivatal köszöntését tolmácsolta, melyben Zilahi László, a Magyar Köztársaság Miniszterelnöki Hivatalának főigazgató helyettese méltatta a KRE eddig tanúsított „együttműködését, cselekvőképességét, melynek központjában rendületlenül a kárpátaljai magyarság kultúrájának, nyelvének, identitásának megőrzése állt”. Levelében arról biztosította a hallgatóságot, hogy a magyar kormány továbbra is kiemelt fontossággal kezeli a magyar nyelvű oktatást és támogatja azokat az intézményeket, melyek ezt a célt vállalják fel.

Nehéz év kezdődik számunkra, de Isten házából hittel indulhatunk – mondta Dr. Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke. – Azzal a hittel, amely segítette, hogy magyarságunk több, mint ezeregyszáz éve megmaradjon a Kárpát-medencében. Őseinknek sem volt könnyebb a helyzete. Ők sem támaszkodhattak külső, világi hatalmakra, csak az Istenbe vetett hitre. Ez a hit adjon nekünk is erőt ahhoz, hogy túllépjünk a mostani helyzeten! Ahogy Széchenyi mondta: „Bár nehéz magyarnak lenni, de nem lehetetlen”. Legyen ez a következő évben a mi jelmondatunk is!

Héder János, a KRE főjegyzője, a tanügyi bizottság elnöke a kisebbség nyelvét a hűség nyelvének nevezte beszédében. – Hitoktatók, diákok, lelkészek, szülők, akiknek volt bátorságuk gyermeküket gimnáziumba adni, nekünk nincs más lehetőségünk! Nem azért kell magyarul beszélnünk és tanulnunk, mert ez hasznot hoz számunkra, nem azért, mert ez a könnyebbik megoldás, esetleg, mert így könnyebb érvényesülni, vagy, mert érdemes vállalni a konfliktusokat. Azért, mert nem tehetünk mást. Ez a mi valónk. Önmagunkat tagadnánk meg, lelkünket, múltunkat, egyéniségünket, ha erről megfeledkeznénk. Legyen a ti szátokban a magyar nyelv szép szó, hordozza az Isten igéjét, adjon erőt, legyen értelmes, bölcs szó! Erre hív bennünket Isten – fogalmazott a tanügyi bizottság elnöke.

A központi tanévnyitón megzenésített – Bodnár Éva, felvidéki költőnő, Reményik Sándor, Siklósi András, Endrődi Sándor – verseket adott elő a Credo együttes.

Végül Zán Fábián Sándor püspök megköszönte a hitoktatók erőfeszítéseit, amit annak érdekében tesznek, hogy tiszta életre neveljék gyermekeinket. Mert mint mondta, igazi értékeket a tudás csak hittel együtt hordoz, mely nem tesz lázadóvá, de egyenes, küzdő emberré. Köszönetet mondott egyenként a református líceumoknak, mivel nem a terheket, hanem a célt tartva szem előtt új tanévet kezdtek.

Az ünnepi együttlét végén felhangzott nemzeti imádságunk, a Himnusz.