Négyszáz éves a legnépszerűbb angol bibliafordítás

Se szeri, se száma a bibliaolvasási maratonoknak, hangversenyeknek és kvízjátékoknak az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban, ahol így emlékeznek meg arról, hogy éppen 400 évvel ezelőtt, 1611-ben látott napvilágot a Biblia legnépszerűbb fordítása, az Angliában Authorised Version (Jóváhagyott Változat) elnevezéssel illetett, úgynevezett King James Biblia. A jeles ünnepet még maga II. Erzsébet királynő is megemlítette tavaly novemberben, mondván, a fordítás óriási hatással volt az egyház és a nemzet életére.

Legyen ön is milliárdos!

Tény, hogy ez a változat minden idők legnagyobb példányszámban kinyomtatott, legkelendőbb és legolvasottabb könyve. Különböző becslések szerint eddig 2,5−6 milliárd Bibliát adtak el a világban (ebből egymilliárd lehetett King James-változat), a második legfelkapottabb könyv Mao Cetung idézetgyűjteménye és a Korán – e két műből nagyjából 800-800 milliót adhattak el a mai napig. A legutolsó Harry Potter-regényből „csupán” 44 millió példány fogyott.
Érdekes módon nem ez volt az első angol fordítású Biblia, sőt a maga korában még csak nem is ez volt a legnépszerűbb változat. Attól válhatott mégis a legkelendőbbé, hogy nyelvezete, az akkor legfrissebb bibliai kutatások eredményeinek felhasználása – no meg a reneszánsz és a reformáció gondolattermékenyítő hatása – megsokszorozta a jelentőségét. Persze az sem elhanyagolható tény, hogy a nyomdatechnika feltalálásával épp jókor került ki a fordítóműhelyből.

Tágra nyílt szemek

A XVI. században számos angol nyelvű bibliafordítás született, némelyiknek Erasmus, másoknak Luther fordítása volt az alapja. A Jóváhagyott Változat nagyrészt a sok évtizeddel korábban William Tyndale által lefordított Bibliára épült, igaz, Tyndale a maga korában kevés dicséretet kapott érte. A derék papot megérintette a reformáció szele, ezért nem törődött a bibliafordítási tilalommal – akkoriban csak latinul volt ildomos a szent szövegeket böngészni. Tyndale nem nyugodott bele ebbe; 1526-ban Luther Márton hazájában és Antverpenben végezte el a fordítási munkálatokat, mi több, gyapotbálákba csomagolva Angliába csempészte kinyomtatott művét. A korra jellemző büntetést nem kerülhette el: eretnekség miatt kivégezték, megfojtották, majd testét nyilvánosan elégették. Utolsó szavaival állítólag azért könyörgött, hogy „az Úr nyissa meg Anglia királyának szemét”. S lőn: néhány hónappal később Henrik király elrendelte, hogy ne csak latin, hanem angol nyelvű bibliák (is) kerüljenek birodalma minden templomába.

Káromlásra méltó?

Shakespeare 31 ezer szót használt, a King James Biblia beérte 12 ezerrel, ám meghonosított sok száz idiómát is, amit a mai napig használnak a köznyelvben. A fordításon félszáz (egytől egyig anglikán) tudós hat bizottságban dolgozott. A cél szerény volt: „Nem kívánunk új fordítást készíteni, sem egy rossz helyébe jót ültetni, hanem egy jó fordítást szeretnénk jobbá tenni, illetve sok jó fordításból egy leginkább jót.” Kevesen tudják, hogy 1611-ben egyszerre két kópia is megjelent, az egyikben hím-, a másikban nőnemű névmást használtak. Méghozzá egy mai fejjel talán érthetetlen bibliai „apróság” miatt. Ruth könyvének harmadik fejezetében a 15. versben ugyanis a komoly tudósok nem tudták eldönteni, Ruth avagy Boáz ment be a városba, ezért a névmást egyszer így, egyszer úgy írták.

Nem mindenki volt elégedett az új verzióval. A kor legelismertebb hebraistája, Hugh Broughton, akit heves vérmérséklete miatt kihagytak a bizottságból, 1611-ben azzal búcsúztatta el az új bibliafordítást, hogy „inkább tépessenek szét vad lovakkal, semhogy e káromlásra méltó új fordítást valaha is ráerőltessék az angol népre”. Eleinte nem is King James Bibliának hívták, a XVII−XVIII. században még többnyire „a Jakab király uralkodásának kezdetén elkészített angol fordításként” utaltak rá. Ekkoriban e fordítással kapcsolatban Jakab királyt csupán a pontosabb kormeghatározás miatt emlegették, a King James elnevezés a XIX. század elején ragadt rá. 1666 óta (a katolikusok által a mai napig használt, ám a protestánsok által elutasított) úgynevezett apokrif könyvek nélkül nyomják a King James Bibliát, és 1982 óta jelenik meg a modernizált nyelvezetű King James Biblia is.

Isten nem angol

A King James Bibliával kapcsolatos ünnepségek idén májusban érik el a tetőpontot, a megemlékezésekhez Washington is csatlakozik, annak ellenére, hogy Jakab király Bibliája jóval idősebb az Amerikai Egyesült Államoknál. Az első amerikai telepesek nem is ezt, hanem még az 1560-as Genfi Bibliát használták, ezt akkoriban kis formátumban is előállították – a többi Biblia ugyanis meglehetősen nagyméretű volt. Kisebbfajta csodaként is értékelhető, hogy a XVII. század végére ők is megbarátkoztak a gyűlölt anglikán óhaza Jóváhagyott Változatával. Olyannyira, hogy az ünnepségre készülő amerikaiak honlapján ez olvasható: „jóllehet nem állítható, hogy Isten angol volna, vitathatatlan tény, Ő maga gondoskodott arról, hogy az angolul beszélő népek mindenütt a világon megismerhessék Őt.” 

Legalább ezer amerikai gyülekezetben a King James Bibliát tartják a legszentebbnek. Közös nyilatkozatuk szerint ez a fordítás „őrzi Isten saját szavait, méghozzá abban a formában, amelyben Ő maga óhajtja azokat megjeleníteni eme utolsó napok egyetemes nyelvén: angolul.”
Keserű szájízzel ébredhetnek rá a fanatikus King James-hívők, hogy az általuk forgatott Jóváhagyott Változat nem ugyanaz, mint ami 1611-ben kikerült a nyomdákból. A legzavaróbbak talán azok az értelemmódosító elütések lehettek, amelyekkel néhány XVII. századi nyomatban találkozhattak a kegyes olvasók: „Thou shalt commit adultery” (Paráználkodj!) szerepelt a Tízparancsolatban, míg Jézus azt mondta volna, hogy „the unrighteous shalt inherit the kingdom”; („az igazságtalanok öröklik Isten Országát”). Ma már az oxfordi Benjamin Blayney 1769-es változatát nyomják „eredetiként”. A kizárólag a Jóváhagyott Változatban „hívők” (King James Only mozgalom) szerint a King James-fordításhoz egyenesen Isten őrizte meg a megfelelő kéziratokat – a többi fordításhoz meg nyilván nem. Az igazán fundamentalista King James-hívők pedig nem kevesebbet állítanak, mint azt, hogy féltett kincsük Isten új kinyilatkoztatása, ez volna az a standard, amelyből újra kellene fordítani a Bibliát minden nyelvre. Mi több, a King James Biblia alapján kellene a héber és a görög eredeti hibáit, félreérthetőségeit korrigálni.