Négy apostol legkorábbi arcmásait fedezték fel Rómában

Létrehozás: 2010. június 23., 10:34 Legutolsó módosítás: 2010. június 23., 10:35

Róma – Négy apostol – Szent Péter, Szent András, Szent János, valamint Szent Pál – legkorábbi „arcmását” fedezték fel és tisztították meg a legkorszerűbb lézertechnika segítségével a római Szent Pál-székesegyház közelében lévő Szent Tekla-katakombában, a kétéves restaurálás eredményeiről keddi sajtótájékoztatójukon számoltak be a szakemberek. Forrás: MTI

A falfestmények az ókori Róma falain kívül húzódó Szent Tekla-katakombában valamikor a IV. század végén, vagy az V. század elején készültek. A régészek meggyőződése szerint ezek az ábrázolások szolgáltak mintaként a későbbi korok művészei számára Jézus legbefolyásosabb követőinek megfestésében.

„Ezek a négy apostol első ismert arcmásai" – hangsúlyozta a római katakombákban folyó régészeti feltárásokat irányító Fabrizio Bisconti professzor.

A freskók létéről már korábban is tudomása volt a régészeknek, ám az ábrázolások részletei kétéves restaurálásnak köszönhetően kerültek napvilágra. A projekt során, amelyet a Vatikán 60 ezer euróval (16,7 millió forinttal) finanszírozott, első ízben alkalmazták a katakombákban a legmodernebb lézertechnikát a festmények megtisztítására.
 
Ennek köszönhetően fedezték fel Jézus eredeti 12 apostola közül háromnak – Szent Péternek, Szent Andrásnak és Szent Jánosnak – az ikonját, valamint Szent Pálét, aki Krisztus halála után szegődött követőéül.

A festményeken ugyanazok a jellegzetességek fedezhetők fel, amelyek a későbbi ikonok sajátosságai voltak. Így Szent Pál ragyás, ráncos, kopaszodó, hegyes-szakállú arcmása láttán a szakemberek azt feltételezik, hogy ez az ábrázolás „szabványként" szolgálhatott a későbbi ikonfestők számára.

A négy, egyenként 50 centiméter átmérőjű kör, bennük az apostolok arcmásával egy olyan római nemesasszony földalatti sírkamrájának plafonját díszíti, aki a feltételezések szerint a IV. század végén tért át a kereszténységre.

Fabrizio Bisconti magyarázata szerint a korábbi festményeken az apostolokat csoportosan, aprócska fejjel, nehezen kivehető arcvonásokkal ábrázolták. „A korai római keresztény közösségek történetének szempontjából nagyon fontos felfedezésről van szó” – emelte ki Bisconti professzor. A sírkamrában lévő kétszer kétméteres freskókon az elmúlt ezerhétszáz év során kalcium-karbonát vastag rétege rakódott le a magas páratartalomnak és légmozgás hiányának „köszönhetően".

„Sok időt emésztettek fel a komplex vizsgálatok, amelyek eredményeként döntöttük el, hogy milyen eljárást alkalmazunk" – hangsúlyozta a restaurálást irányító Barbara Mazzei. Magyarázata szerint a lézert egyfajta optikai „szikéként" alkalmazták, amely segítségével leválasztották a lerakódást anélkül, hogy kárt okoztak volna a festményekben.

Az eljárásnak köszönhetően a korábban foltos, homályos ábrázolások életre keltek, s immár tisztán kivehetők a Szent Pál homlokát barázdáló ráncok, s előtűnt Szent Péter szakálla is. Sokkal tisztábbak és élénkebb színben ragyognak más bibliai jelenetek is, olyanok, mint például Lázár feltámasztása, vagy az, amelyen Ábrahám fiát, Izsákot készül feláldozni.

„A katakombákban lévő falfestmények általában nagyon haloványak. A Szent Tekla-katakombában a színpompás falfestmények okoztak meglepetést, s minél tovább haladunk a munkával, annál több meglepetés ér minket” – jegyezte meg Barbara Mazzei.

 

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben