Nagyszebeni gyerektábor – Kálvin tízezer gyermeke
Nagyszeben – 2009. szeptember 12-13-án került megszervezésre a Kálvin János szórvány-gyermektábor, a nagy reformátor születésének 500. évfordulója alkalmából. Tekintve, hogy a 2009-es esztendőt az Erdélyi Egyházkerület Közgyűlése Kálvin-évnek nyilvánította ki, ebben az évben számos Kálvin-megemlékező rendezvényt szerveznek. A nagyszebeni azonban kissé rendhagyó volt, hiszen nem a felnőtteknek szólt, hanem elsősorban a gyerekeknek, fiataloknak. Maga a gyermektábor célját így fogalmazhatnánk meg: közelebb hozni Kálvin János életét és munkásságát a gyermekek értelméhez és szívéhez egyaránt. Szöveg: Varró Sándor
A gyerekek csoportja figyelmesen hallgatja az előadást
A gyermektábor résztvevői több helyről érkeztek: Vízakna, Oltszakadát (evangélikus közösség), Szentágota, Bürkös, Holcmány, Mihályfalva, Bólya, Gyulakuta, Déva, Nagyszeben, de medgyesi , segesvári, székelyudvarhelyi, csíkszeredai egyetemista fiatalok is jelen akartak lenni az elhangzó előadáson. Nem kis érdeklődés volt tapasztalható a szülők részéről, akik közül sokan elkísérték gyerekeiket és vissza is maradtak a Kálvin-bemutatón.
Bár Kálvint úgy tartják számon, mint a Református (Kálvinista) egyház hitelveink megalapozóját, mégis kihangsúlyozodott az a tény, hogy Kálvin a keresztyéni élet Biblia szerinti megújulását tanította-szorgalmazta és nem az volt elsődleges célja, hogy egyházszakadást idézzen elő, vagy külön egyházat hozzon létre. Ilyen tekintetben elmondható, hogy egyetemes keresztyén elveket hirdetett, melyek életünk megtisztítására, hitünk megerősítésére, a Szentírás mindenki számára érthetővé tételére összpontosítottak. Ezért a nagyszebeni szórvány-gyermektábor résztvevői között a reformátusok mellett ott voltak unitárius, római-katolikus, magyar evangélikus gyerekek-fiatalok is. Ez részben (nyilván a méreteket figyelembe véve) Kálvin tanításának egyetemes jellegét is példázza.
Bár Kálvinnak Idelette de Bure-al kötött házasságából nem maradtak meg gyermekei (három gyereke korán elhunyt) Kálvin azzal vigasztalta magát, hogy neki az egész keresztyén világban tízezer fia is van. Ilyen tekintetben Kálvin leányai és fiaiként gyűltünk össze nagy elődünk puritán életének és elavulhatatlan munkásságának felidézésére.
Varró Sándor lelkész a gyerekeknek-ifjaknak előadást tartott Kálvin János életéről és munkásságáról. Az előadás főbb mozzanatai képekkel voltak illusztrálva, melyeket egy kivetítővel vetítettünk nagy méretűre.
A hallgatóság együttérzéssel hallgatta, ahogy Kálvin már háromévesen elveszítette édesanyját és a helyébe lépő nevelőanyjától kevés szeretetet kapott. Az iskolások megrettentek a La Marche és Montaigu kollégiumokban átélt vasfegyelem miatt, a bottal és korbáccsal nyomatékosított szigorúságon. Rácsodálkoztak a reggel 4 órától este 9 óráig megszabott szigorú élet- és tanulásmódra. Értékelően ismerték el Kálvin tehetségét és szorgalmát, midőn alig 25 évesen a jogtudományok doktora lett. A fiatal Kálvinnal együtt izgultak, mikor a katonáktól kerestetve, egy kosárban eresztették alá tanítványai a Pelikán nevezetű párizsi vendéglő emeletéről. Jót nevettek, ahogy vincellér ruhában a katonák éberségét kicselezte. Együttéreztek vele, midőn Bázelbe igyekezve, szolgája ellopta minden pénzét, így pénz nélkül és támasz nélkül érkezett az idegen városba. Csodálták szorgalmát és kitartását, ahogy az Institutiot megírta. Szórakoztak azon, ahogy Kálvin rendeletei folytán a kártyásokat kártyafűzérrel, a részegeseket két boroskulaccsal nyakukban a szégyenfához kötötték. Lélegzetvisszafojtva hallgatták mi lesz az éjszakai lövöldözések eredménye majd ragyogó szemmel csodálták Kálvin bátorságát, aki a Szent Péter templom szószékéről erélyesen kijelentette: Kezeimet levághatjátok, de akkor sem kényszeríthettek arra, hogy az úrvacsorát az istenteleneknek kiszolgáltassam. Aggódva hallották, hogy sokszor alig 1-2 órát aludott éjjelente, a többit átdolgozta. Szomorúan nézték, ahogy hívei 1564 tavaszán a legyengült Kálvint már hordágyon kellett vigyék a templomba. Könnyeztek, midőn a halálos ágyán bocsánatot kért presbitereitől, lelkészkollegáitól, barátaitól. Lehangolódtak hallván 1564. május 27-én bekövetkezett haláláról és elcsodálkoztak azon, hogy előzetesen Kálvin jeltelen sírba kérte az eltemetését. Megvigasztalodtak arra a gondolatra, hogy Kálvin gondolatainkban, szíveinkben, keresztyéni életgyakorlatunkban tovább él.
Az összejövetelnek vendégei voltak a holland wommelsi testvérgyülekezet képviselői, akik arról beszéltek a gyermekeknek, hogyan él Kálvin János emléke és tanítása Hollandiában, Wommelsben. Ultje Wiersma és Maalda Eelke a gyermekek érdeklődését azzal keltette fel, hogy határozottan kijelentették: Kálvin János a múlt héten Wommelsben volt. XVI. századi öltözékben, a jól ismert szakállas kinézetével, fegyelmezett és kimért beszédével szólott a wommelsi gyülekezethez. A gyerekek már sejteni kezdték a folytatást, mely eképpen hangzott: Természetesen nem az igazi Kálvinről van szó, hanem egy színészről, aki Kálvin-öltözetben, Kálvin kinézettel, olyan jól alakította a nagyhírű reformátort, hogy mindenki letaglózva nézte-hallgatta és csodálkozott : így nézett ki Kálvin?! Ha nem lett volna Kálvin János, talán mi sem ismertük volna meg soha egymást. Ő tovább él tiszta hitünkben, keresztyén életünkben, gondolatainkban és szívünkben. Mivel most Kálvin gyermektábor folyik itt, így hát bátran mondhatjuk: Kálvin itt van, közöttünk és szívünkben él.
A hallottak és látottak visszakérdezése változatos módon történt meg: bibliai kreszt kellett megoldjanak a gyerekek illetve ifjak, az előadáson vetített képeket kellett helyesen felismerniük és megnevezniük, a kiállítás képeit (Kálvin életének különböző mozzanatai) kellett helyes időrendi sorrendbe helyezniük. A legfigyelmesebbek és legjobban szereplők díjazottak lettek az egyéni majd csoportos vetélkedőkön. Az izgatott gyerekek örömmel vették át a Dicsérő okleveleket, könyveket, tanszereket, társasjátékokat. Emellett mindenki kapott Jelenléti oklevelet, mely emlékül szolgál ezen emlékezetes napok felidézésére. Hisszük, hogy mindenki nyertes lett, olyasmivel gyarapodva, amit a rozsda és a moly nem emészthet meg s melyet szellemi kincsnek nevezünk.
A szellemi éhség csillapítása után a testi éhség megszűntetésére került a sor, a gyülekezet nőszövetségi tagjai finom falatokat kínálván fel a jelenlevőknek.
Az első napi előadások után a gyermekek vasárnap, szeptember 13-án népes gyülekezet előtt mutatták be a hallottakat és tanult énekeket. Ugyancsak a vasárnapi istentisztelet keretében a wommelsi vendégek zsoltárokat énekeltek holland nyelven és egy holland nyelven írodott színes Bibliát adtak át a gyülekezet vallásórás gyerekeinek. A Biblia egyszerű nyelvezettel megírt történeteinek magyar nyelvre fordítása a lelkész feladata lesz, de nagyon jól fel lehet majd használni a képeket, illusztrációkat a történetek vizualizálásához és üzenetük gyermekekhez való közelhozatalához. A pénzbeli adomány, melyet a gyülekezetnek szántak holland testvérgyülekezetünk képviselői egyrészt diakóniai célokra fordítják (idősök, betegek megsegítésére) másrészt az ifjúsági munka támogatását fogja szolgálni.
Az istentiszteleti ünnepséget közös szeretetvendégség követte, melyen gyerekek, fiatalok és felnőtt gyülekezeti tagok egyaránt szívesen látott vendégek voltak.
A tábor megszervezését a Nagyszebeni Református Egyházközség illetve a Communitas Alapítvány támogatta.
A Kálvin rendezvénysorozat következő nagyszebeni mozzanata ezután október 10-én volt, a Gyülekezeti-teremben kiállított rész-kiállítást a nagyszebeni Református Templom Galériában avatták fel a széles nézőközönség számára.
