Kálvin születésnapját ünnepelték a nagyszebeniek

Örömmel állapította meg, hogy kolozsvári, nagyszebeni egyetemisták is jelen vannak az ünnepségen, ugyanakkor az Octavian Goga Főgimnázium magyar tagozatos diákjai közül is sokan eljöttek. Ez alkalommal vendégül tudhattuk a Ősz Sándor Előd egyházkerületi lelkész-levéltárost, Szabó Mihályt, az Erdélyi Református Egyházkerület internetes rendszergazdáját, akinek a lelkipásztor meg is köszönte a Nagyszebenből érkező cikkek, híradások gyors internetes lapra kerülését, a Polgári Magyar Művelődési Egyesület tiszteletbeli elnökét Kalmár Zoltánt, kedves feleségével Kalmár Krauss Lilivel(a Nagyszebeni Magyar Amatőr Színjátszócsoport rendezőjével) együtt, Serfőző Leventét, a Nagyszebeni Magyar Kulturális Iroda elnökét.

A köszöntő beszéd után a Vecsei Ibolya karvezető által vezetett Hozsánna énekkar Kálvin-korabeli zsoltárokkal vezetett be abba a korszakba, amelyben Kálvin élt és munkálkodott.

Ősz Sándor Előd egyházkerületi lelkész-levéltáros a Jeremiás 16,6 igeverssel vezette fel a témát. Ennek alapján azon üzenetet fogalmazta meg, hogy a múltba tekintés fontos arra, hogy megtaláljuk a jövendőbe vezető utakat. Akkor is fontos, ha ezek az útirányok nem mindig voltak helyesek, hiszen ezáltal tudjuk meg, hogy mely utakon nem szabad járni. Úgy a pozitív, mint a negatív példákból nekünk tanulni lehet és kell is.

A vetítéses előadás során Ősz Sándor Előd felhívta a figyelmet arra, hogy a szebeniek különösképpen büszkék kell legyenek arra,hogy az egyetlen magyar akiről tudjuk, hogy személyesen találkozott Kálvinnal, Belényesi Gergely, 1555-ben a nagyszebeni magyar gyülekezet lelkipásztora volt.

Kálvin műve élő és ható, hiszen a gyülekezet vasárnapról-vasárnapra találkozik a Kálvin által írott Bűnvalló imádsággal és úrvacsoraosztási alkalmakkor a Kálvin ágendás beszédével. Ezt pontozta az előadó a következőkkel:

„Az 1929-32-es liturgiai reform során megszületett homiliás és sákramentumos istentiszteleti rendtartás alapját Kálvin strassburgi és genfi liturgiája képezte. Mai napig az Erdélyi Református Egyház az egyetlen a magyar egyháztestek közül, ahol vasárnapról-vasárnapra elhangzik Kálvin bűnvalló imája. Szintén erdélyi sajátosság, hogy az úrvacsora szereztetési Igéjének magyarázata is általában Kálvin ágendás beszéde alapján hangzik. Ez az első magyar református igazán kálvinista liturgia.”

Ősz Sándor Előd elmondta, hogy kutatásai során mindezidáig 38 szebeni Kálvin-kötetet talált a Brukental-múzeum levéltárában, s rövid idővel ezelőtt fedeződött fel a 39-ik a Nagyszebeni Református Egyházközség könyvtárában. Ez egy Kálvin prédikációs kötet és a nagyszebeni gyülekezet első lelkipásztora Benkő Ferenc adományozta az egyházközségnek.

A Hozsánna énekkar által énekelt zsoltárokkal kapcsolatosan az előadó megjegyezte, hogy ezek a puritánizmus hatására honosodtak meg a magyar református egyházban, innen gyűrűztek tovább a szomszédos népek, elsősorban a szlovákok és román reformátusok énekkincsébe. A 17. század végéről több kéziratos román zsoltárfordítást  ismerünk Erdélyből.

A genfi reformáció egyik legerősebb és legmarkánsabb hozadéka, hogy a 17. század közepe óta  Béza Tódor (Kálvin genfi utódja) zsoltárait éneklik az erdélyi templomokban. 1596-ban Szenczi Molnár Albert zsoltáríró találkozott Béza Tódorral Genfben és állítólag Kálvinról is beszéltek. Az 1607-ben kiadott Psalterium Hungaricum genfi ihletésű. A római-katolikus egyház liturgiájába is több genfi zsoltár bekerült. Temetéseiken mai napig felhangzik a 42. zsoltár dallama. Ha az erdélyi egyház valamiben kálvinista, abban bizonyos, hogy genfi zsoltárt énekel.

Varró Sándor, helybéli lelkész a Kálvin-tárlat üzenetét tolmácsolta a hallgatóságnak. A kiállítás megpróbálja Kálvin életét és munkásságát visszaadni kronologikus sorrendben. A tárlat anyaga nagyon széles skálájú forrásanyagból inspirálódott: Kálvin-könyvek illusztrációiból, folyóiratok és újságok felnagyított képeiből, internet-hálozatról. Olyan is volt, hogy ugyanazt a képet két-háromszor is kinyomtattuk, midőn a kiállítás összeállása közben jobb és jobb változataira bukkantunk.

A kiállítás az 1517 október 31-es momentum megörökítésével indul, midőn Luther Márton kiszegezte a 95 tételt a wittenbergi vártemplom kapujára és ezzel elindította a reformációt. Lényeges megjegyezni azt, hogy Luther nem akart egy új egyházat, új vallást létrehozni. Az ő erőfeszítései és törekvései a középkor egyházának a megújítására irányultak. Az egyházi vezetőség vaskalapossága, reformoktól, újítástól való elzárkozása, majd később az egyházból való kizárása (pápai átokbulla) eredményezték azt, hogy a reformáció nem a középkori egyház megújításával valósította meg reformtörekvéseit, hanem egy új egyház megalakításával érvényesítette azokat.

A kiállítás dinamizmusát a dinamikus életképek adják: A kollégiumi élet mozgalmassága, Párizsból való menekülés, Fárel erőszakos fenyegetése Kálvin megnyerésére, Kálvin és Fárel kiűzetése Genfből vagy Kálvin bocsánatkérése a halálos ágyon.A tárlat figyelembe veszi a színek összjátékát és hatását: általában azok a képek, amelyek Kálvin életében megrázkodtatásokat vagy válságokat jelentettek fehér-feketében vannak nyomtatva (Kálvin és Farel Genfből való kiűzetése, a libertinusok kitámadják Kálvint), míg azok melyek örömöt, lelkesedést fejeznek ki, színesben vannak visszadva (noyoni szülőháza, hűséges felesége-Idelette de Bure, a genfi Szent Péter székesegyház, ahol Kálvin szolgált, Institució fedőlapja) Emellett a fekete passepartout nagyon jól kiemeli a fehér hátterű képeket és ezek mondanivalóját.

A képek gondolati egységekbe tömörülnek. Eképpen több gondolati egység különböztethető meg: Kálvin gyermekkora, iskolái, az Institució előállása, első majd második genfi szolgálata, családja, Kálvin utolsó napjai. Az utolsó rész a 2009-es év Kálvin-eseményeinek, rendezvényei bemutatásának van szánva. Itt jelenítődnek meg a Kálvin-bélygek, Kálvin-érmék, Liviu Mocan román szobrászművész Kálvin tiszteletére rendezett genfi kiállítása, Kálvin-konferenciák fotói.

A tárlat megszervezésében a Nagyszebeni Magyar Kulturális Iroda is partnerséget vállalt, midőn a képrámák felerészét a Kulturális Iroda biztosította. Emellett közvetítő szerepet vállalt a vasárnapi előadás Nagyszebenbe hozatalában.

Egyébként a kiállításnak nagyon jó visszhangja van, hiszen még ki sem volt állítva és már három helyre el van kérve: Brassó, Kőhalom illetve Vízaknára.

Egyik római-katolikus testvérnőnk fájlalta azt, hogy nem jött több katolikus hívő a tartalmas és építő Kálvin-előadásra. Amit hallottunk már történelem. Kálvin (hatásában-szerző megjegyzése) magyar történelmünk része, kiemelkedő személyisége. Emellett Méliusz Juhász Péter, Szenczi Molnár Albert oly rendkívüli egyéniségei magyar történelmünknek, akikre büszkék lehetünk. Ezen személyiségek több tiszteletet és ráfigyelést érdemelnek a római-katolikusok részéről is.

A szombati előadás után Varró Sándor hangsúlyozta, hogy mi nem a római-katolikusok ellen vagyunk kálvinisták és nem az ortodox, vagy unitáriusok ellenében vagyunk kálvinisták, hanem mi magunkért, saját hitbeli meggyőződésünkből vagyunk azok. Tiszteljük más felekezetű testvéreink hitbeli meggyőződését és ugyanúgy elvárjuk ezen tiszteletet részükről is. Különös öröm és megtiszteltetés az, hogy a mai napon más felekezetű testvéreink is tisztelegtek Kálvin emléke előtt.

Vasárnap, október 11-én istentisztelettel kezdődött az ünnepség. Az igei üzenet az 5 Mózes 6,4-5 versein keresztül bontakozott ki. A lelkipásztor kihangsúlyozta: Isten szól az igehirdetésen, énekeken, istenes verseken, Urat dicsőítő zeneszámokon keresztül. Mindezek szívünk, életünk teljes Istennek való odaszánására ösztönöznek. Maga Kálvin pecsétje is egy lángoló szív, melyet két kézzel Isten felé nyújt: Szívemet égőáldozatul Istennek szentelem. A semper reformandi (szüntelen reformáció) elv azt is kell jelentse: nem feledjük el reformátoraink életművét és tanítását. Szüntelen Isten képére újuljunk meg, a Szentírás üzenetét aktualizáljuk, a mának szóló mondanivalóját keressük. Teljes szívünkből, teljes lelkünkből és teljes erőnkből szeressük és szolgáljuk az Urat.

Az istentiszteletet követően Puskás Győző marosvásárhelyi színművész Isten kezében című előadását hallgattuk. A versek szerzői: Ady Endre, Reményik Sándor, Túrmezei Erzsébet. Az Amicus Christi együttes oly zeneszámokkal gyönyörködtette lelkünket mint: Mi Atyánk, Itt állok Jézusom, A szívemet átadom én vagy Mily fenséges a kegyelem.

A vasárnapi előadás köszönő beszédében Varró Sándor így fogalmazott: versbe és énekbe öntött Evangéliumot hallottunk, gyakorlatilag egy második prédikációt. A Krisztus barátai (Amicus Christi) a mi barátaink is. Kiérződött, hogy itt nemcsak tehetség és professzionalizmus volt, hanem szív és lélek is. Ez megfogta és meghatotta  a gyülekezetet. Nem csoda hát, hogy egyik gyülekezeti tag így fejezte ki az előadás után érzelmeit: Mintha teljes hitéletemet hallottam volna vissza versekbe öntve: vívódásaimat, válságaimat, a miértek sokaságát, Isten hozzám lehajló kezét.

Az istentiszteleti keret utáni kötetlenebb beszélgetésben Puskás Győző elmondta: amikor az összeállítás elkészült 2-3 előadást terveztek. Azóta már a negyvenedik előadást is megtartották, nagyon sok református templomban is felléptek, s még mindig igény van a további előadásokra. Szerinte magyar irodalmunk egyik leggazdagabb és legkifejezőbb az istenes versek szempontjából, ezért érthetetlen, hogy 90 után, midőn a lehetőség is megnyílt rá, mégis olyan kevés ilyen jellegű összeállítás született. Leszámítva a gyülekezetek által szervezett ünnepi műsorokat, alig bukkanunk művészek, színészek, hivatásos zenészek Istendicsérő összeállítására. Talán ezt az űrt próbálta egy kissé pótolni az Isten kezében című összeállítás.S hogy mennyire igény van rá, jelzi az a sok előadás, mely mindig telt ház előtt zajlik. Sőt újra és újra kérik az előadás megismétlését.

Megvallóm kissé tartogattam attól, hogyan fogják fogadni a komikus pályafutásom után (a Hahota marosvásárhelyi színtársulat oszlopos tagja - szerző megjegyzése) az Istenes verseket – osztotta meg aggályait Puskás Győző. Az előbbinek teljesen más felvezetése és lecsapodása van míg az istenes versek komoly hangvételű, mélyen a lélekhez szólók. De a közönség megértette, hogy ott szín(észet)ből itt pedig szívből beszélek.

Mikor a lelkész felemlítette, hogy sokakat a lélek mélyéig meghatott az előadás, Puskás Győző elmondta: Én is mindig feltöltődöm egy-egy előadás közben. Hiszen aki másokat felüdít, maga is felüdül.

Ugyancsak az ebédnél tudtuk meg, hogy az Amicus Christi a 90-es évek elején alakult. Többszöri sikeres fellépés után többen az együttesből kivándoroltak az anyaországba vagy még távolabbra. Meg kellett várni eképpen egy új nemzedék felcseperedését. Jelenleg három család alkotja az együttest, a szülők és ifjak énekelnek, hangszeren játszanak, a legfiatalabbja CD-ket árusít.

Az Isten kezében című verses-énekes összeállítást valószínűsítetten újra elő fogják adni Nagyszebenben, az Ars Hungarica kulturális rendezvénysorozat keretében, a Római-katolikus Szentháromság(főtéri) templomban.

Eképpen ért véget a négy napos Kálvin-rendezvénysorozat Nagyszebenben. Ennek első két napja szeptember 12-13-án zajlott a gyerekek számára szánt Kálvin szórványgyermektáborral majd kiteljesedett október 10-11-én a felnőtteket megszólító Kálvin-napokkal és annak rendezvényeivel. Nagyszeben, legalább erre az időszakra, valóban a Kálvin városa lett. A Kálviné, akinek 500 éves születési évfordulója alkalmából őszinte szívvel kívánjuk: Isten éltessen Kálvin! Éljen bennünk állhatatosságod, áldozatkészséged, töretlen hited. Életpéldád és műveid által közöttünk, szívünkben élsz. Hallassék az ötszáz Éljen! s még ötszáz évig éljen!