Mit mondott a pápa az AIDS-ről és az óvszerekről?
Immár hagyomány, hogy amikor a pápa repülővel indul lelkipásztori látogatásra, az úton újságírók utaznak vele és kérdéseket tesznek fel neki. A France2 újságírója az AIDS terjedéséről és a katolikus egyház álláspontjáról kérdezte a Szentatyát. Válasza és véleményének bírálata világszerte az újságok címlapjára került. Az alábbiakban a Szentszék honlapjára is felkerült kérdéssorozatból idézzük a pápa konkrétan elhangzott szavait e témában. Forrás: Magyar Kurír
Philippe Vaseyras: Szentatya, a sok probléma között, amely Afrikát gyötri, ott van az AIDS terjedése is. A katolikus Egyház álláspontját az AIDS elleni küzdelemmel kapcsolatban sokszor nem tartják realisztikusnak és hatékonynak. Ezzel a témával is foglalkozik majd utazása során?
XVI. Benedek: Én inkább az ellenkezőjét állítanám ennek. Úgy gondolom, hogy az AIDS elleni harcban a leghatékonyabb, a leginkább jelenlévő éppen a Katolikus Egyház – mozgalmai és különböző közösségei révén. Gondolok itt például a Sant’Egidio közösségre, amely sokat tesz az AIDS elleni küzdelemért látható és nem látható módon, gondolok a kamilliánusokra és mindazokra a nővérekre, akik a betegek szolgálatában állnak. Úgy mondanám, hogy az AIDS problémáját nem lehet csak reklámszlogenekkel elintézni. Ha nincsen benne lelkület, ha az afrikaiak nem segítenek egymáson, nem lehet megmenekülni ettől a problémától az óvszerek osztogatásával, sőt, az a veszély forog fenn, hogy csak növeljük a problémát. A megoldást csak egy kettős elkötelezettség révén találhatjuk meg. Egyrészt emberibbé kell tennünk a szexualitást, vagyis lelki és emberi értelemben elő kell segítenünk a megújulást, ami magában hordozza az egymás iránti magatartás új módját, másrészt igazi barátsággal kell közelítenünk a beteg emberekhez is, áldozatok és személyes lemondás árán is, hogy mellettük álljunk. Ezek azok a tényezők, amelyek segítséget jelentenek és látható előrelépést hozhatnak. Ezért állítom, hogy kettős az erőfeszítésünk, amellyel belülről szeretnénk megerősíteni az embereket: hogy erőt adjunk nekik a helyes magatartásra a saját és más ember testével való kapcsolatban, valamint annak képessége, hogy együtt szenvedünk a szenvedőkkel, velük maradunk a megpróbáltatás időszakában. Úgy gondolom, hogy ez a helyes válasz, és az Egyház ezt is teszi, s ezzel nagyban és jelentősen hozzájárul a helyzet megoldásához. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik ezt teszik.
