Mindenki megdöbbent a lengyel tragédián – Az evangélikus zsinatot berekesztették
Varsó – Dariusz Bruncz a varsói Szentháromság Gyülekezet tagja, újságíró, sajtóreferens, a Lengyel Ökumenikus Hírügynökség tudósítója. Éppen egy zsinati ülésen volt, amikor érkezett a tragikus hír: lezuhant egy repülőgép, amelyen többek között a lengyel elnök, Kaczynski ült. A megrendülést és döbbenetet szavakba nem lehet önteni, ami most egész Lengyelországon ül. Forrás: evangelisch.de, evangelikus.hu
„Eleinte csodálkoztunk és kételkedtünk – írja az újságíró a német evangelisch.de-nek írt cikkében. – Aztán gyorsan a rádöbbenés és a mély gyász kerített bennünket hatalmába. Sok ismerősöm felhívott és érdeklődtek, hátha én pontosabb információkat tudok a tragédiáról és végül kiderülhet, hogy az egész csak egy rossz vicc. Barátaim a varsói Lutheránus Centrum zsinati üléstermében, már tudták, hogy nem térfa ez az egész. Az ülést be is rekesztették. A drámai jelentések árama egyre gyorsabban ért hozzánk és végül tudtuk: senki sem élte túl a szerencsétlenséget.”
Dariusz Bruncz aztán így folytatja: „Halott az államelnök és felesége, sok parlamenti képviselő és a kormány tagjai. Állami intézmények képviselői és sok egyházi személyiség, köztük számos római-katolikus tábori püspök, lengyel-ortodox tábori lelkész és Adam Pilch az evangélikus-lutheránus Mennybemenetel-templom lelkésze is a halottak között van. Sok halott, a kétségbeesés egyre nagyobb.
Az embernek az az érzése, mintha az egész ország lélegzetét visszafojtotta volna és nemsokára kiáltani fog. Az emberek spontán az elnöki palotához futnak, ahol már számos ember áll és imádkozik. Néhányan sírnak, és gyertyákat gyújtanak, virágokat helyeznek a földre.
Vannak képek, amiket gyerekek rajzoltak. Internetes képeket is kiraknak Lech Kaczynskiről és feleségéről. Kedvesen mosolyognak egymásra. Mindenütt a lelki összeomlás jelei. Valaki a nemzeti zászlóval jön és némán megálla a gyertyák és virágok előtt.” – emlékezik az újságíró, aki leírja, hogy bár sokan meghaltak már repülőgépbalesetben, ilyen körülmények között, Katynnal kapcsolatban azonban a lengyelek úgy érzik, hogy valami átok ül rajtuk. Újra csak halottak, ennyi halott.
A zsinat bezárja ülését. Nyilatkozatot adnak ki. A püspökök is írnak egy pásztorlevelet. A római-katolikus Keresztelő János-katedrálisban az érsek misét celebrál. Ökumenikus vendégek is elmennek ide. Több ezer ember álla templom előtt és a mellette lévő tereken. Annak ellenére, hogy már éjszaka, az embertömegek a belvárosba mennek. Az elnöki palota mellett már mozdulni is alig lehet.
„Tovább megyek innen – írta Dariusz Bruncz. – Az evangélikus-lutheránus Szentháromság-templom az ismeretlen katona sírja mellett áll, ahol szintén sok ember gyűlik össze. Felhívom a gyülekezeti lelkészemet és javaslom, nyissák ki a templomot, mivel sok ember jár arra és talán akadnak, akik szeretnének a csendben imádkozni. A templomot kinyitják. Az első gyászolók bemennek és imádkoznak. Kevesen vannak közöttük evangélikusok. A templomban csak két gyertya ég, az egyik a katyni gyilkosság áldozatainak emléktáblája előtt, a másik az oltáron, egy kereszt és a feltámadott Krisztus képe mellett. Az ember felkiáltanak: Uram! MIÉRT? Az emberek csendben imádkoznak, s velük együtt én is. Megpróbálom az értelmetlen értelmét kifürkészni, de nem legy. Egyedül nem tudok imádkozni. Kinyitom az evangélikus énekeskönyvet és elimádkozom dr. Martin Luther imádságát és a 90. Zsoltár verseit: „Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre. Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó, Isten!”
