Lüdemann megint botrányt kavart új könyvével – Hamisítványok az újszövetségi levelek?

— Felvéve: , , , ,
Létrehozás: 2010. augusztus 30., 15:40 Legutolsó módosítás: 2010. augusztus 30., 15:58

Göttingen – Gerd Lüdemann Az Újszövetség legdurvább hamisítása című könyvében újra magára haragította a kegyes Biblia-olvasókat. A vitatott göttingeni teológus szerint ugyanis az újszövetségi levelek legtöbbjének szerzője nem az, akit a Bibliában megadnak. Forrás: evangelisch.de, evangelikus.hu

A teológus szerint az Újszövetség 27 könyvéből csak hét valódi, három talán igazi, a többi pedig anonimitás és valótlan szövegek keverékéből áll – írta Lüdemann, aki a kilencvenes években kezdte megkérdőjelezni a keresztény hit alapját, a Bibliát. Legújabb könyvében, amely szeptemberben jelenik meg Németországban a Thesszalonikai levélről, nem kevesebbet állít, mint hogy ez a becsapás nem véletlen műve, hanem a legnagyobb tudatossággal történt.

A szerzők, akik gyakran egyházi vezetők voltak, írásaikban ugyan valamiféle valóságethoszt ecsetelnek, de mégsem a teljes igazságot közvetítik – írta a teológus.

Az 1983 óta Göttingenben tanító professzort kritikai nézetei miatt már egyszer kiutasították az egyetemről, illetve 1998 áthelyezték a korai kereszténység irodalma és története szakra. Lüdemann ugyan megfellebbezte a döntést, de 2009-ben a világi bíróság visszautasította kérelmét.

Lüdemann bibliakritikája hosszú tradícióra épül, hiszen a tudósok már évszázadok óta nagyító alatt vizsgálják a Szentírást. A központi kérdés mindig ugyanaz: Vajon a Biblia Isten szava-e vagy csak egy kegyes költemény? A Bibliát vajon Istentől kiválasztott emberek írták, vagy pedig egészen egyszerűen csak olyan tollforgatók, akik évezredek Isten-tapasztalataiból egy mítikus elbeszélésláncolatot hoztak létre?

A 18. században például Hermann Samuel Reimarus (1699-1768) arra a következtetésre jutott, hogy a négy evangelista szövegei olyan messze állnak egymástól, hogy a világ egyetlen bíróságán sem állná meg vallomásuk a helyét.

David Friedrich Straußt (1808-1874) például a Biblia széttörőjének tartották, akiért Jézus élete című könyvében történetietlennek állította be Jézus történetét és az Újszövetséget.

Lüdemann is erre a történeti bibliakritikára alapítja nézeteit és úgy tartja, hogy a Jézusról kialakított kép a hívő gyülekezet által, róla kialakított képpel egyezik meg. Az evangéliumok által leírt jézusi szavak és tettek keresztényekre, szemtanúkra vezethetőek vissza, akik utólag rakták az Úr szájába a szavakat és a tetteket is. Hogy ezek a szövegek valódiak-e vagy sem, nagy jelentőséggel bír. A keresztény üzenet központi üzenetei – hogy például Isten emberré lett – ezeken a szövegeken alapulnak.

Az Újszövetség leveleinek kutatása is hasonló eredményhez vezetett – állítja a tudós:

„Ahogyan a késői keresztények kitalálták Jézus szavait és tettei, úgy nem zavartatták magukat akkor sem, amikor az apostolok nevével kellett visszaélniük és mondatokat fabrikálniuk tőlük. Ezek valóságtartalma ráadásul még az irodalmi manipulációk miatt is erősen megkérdőjelezhető. Ezek a dokumentumok is hemzsegnek a valótlan szerzőktől” – írta a Lüdemann.

De nem csak az Újszövetséget varázsolták át. A kutatók szerint az Ószövetséget is hasonlóképpen rakták össze: Mózes öt könyvét is számos forrásra lehet visszavezetni és az Ézsaiás könyve is legalább három szerzőtől származik.

Az egyházak azonban úgy vélik, hogy a hit ellen nincsen érv. A Biblia valóságtartalma a mindennapokban mutatkozik meg, hiszen vígaszt ad a szenvedésben és a Németországi Egyesült Evangélikus-Lutheránus Egyház katekizmusában ezért így is vallanak róla: „Ezért is írták a Bibliát szerzők”.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben