Lepecsételt korsót tártak fel Kumránban

A korsó tartalmát egy nemzetközi kutatócsoport elemezte, amely vizsgálati eredményeiről az Archaeometry című szaklapban számolt be. Mint a szerzők kiemelték tanulmányukban, nagy ritkaságnak számít egy érintetlen ókori tárolóedény előkerülése. A felfedezés egyedülálló lehetőséget biztosított a korsó tartalmának elemzésére – olvasható a The Archaeology News Network régészeti oldalon.

Az edényt 2004-ben tárták fel mindössze 50 méterre Kumrántól, egy olyan lakatlan helyen, amely egykoron mezőgazdasági terület lehetett. A korsó mellett az ásatások során állati csontok, valamint cserépedény-töredékek kerültek napvilágra. Amikor kinyitották a korsót és kamerát eresztettek le az edény belsejébe, kiderült, hogy az alját három centiméteres üledékréteg borítja. Az ezt követő vegyelemzések kimutatták, hogy az edény gipszet tartalmaz, valamint kis mennyiségben faszenet is találtak. Utóbbi radiokarbonos vizsgálata során kiderült, hogy a faszenet valamikor Kr.e. 100 és Kr.u. 15 között használhatták, vagyis abban a periódusban, amikor Kumrán lakott volt.

Miután kiderítették, hogy a korsó nem tartalmaz más anyagokat, a kutatókat az a kérdés kezdte el foglalkoztatni, hogy Kumrán lakói miért pecsételtek le egy gipszet tartalmazó korsót. A legkézenfekvőbb magyarázat szerint a kumrániak korsókban szállították a gipszet, amelyet burkolóanyagként vagy a víztárolók, vízvezetékek szigetelésére használtak. Az is előfordulhatott, hogy a gipsz segítségével csupán az adott korsót „szigetelték", amelyet vízhordásra, vagy egyéb folyadék tárolására használhattak.

A Kumrán-hegység egyik barlangjában 1947-ben fedezték fel a holt-tengeri tekercsek első darabjait. A későbbiek során több mint 900 tekercs került elő. Kezdetben a tudósok azt feltételezték, hogy a tekercsek szerzői az esszénus közösség tagjai voltak, az utóbbi időben viszont olyan nézetek láttak napvilágot, hogy a Kumrán-hegységben a Hasmóneus-dinasztia (Kr. e. 141 - Kr. e. 37 ) idején előretolt katonai állás lehetett.

„Kumrán nem volt alkalmas arra, hogy ellenálljon egy ellenséges támadásnak, viszont kiválóan megfelelt arra, hogy innen ellenőrizzék a szárazföldi és vízi közlekedést a Holt-tenger partvidékén" – hangsúlyozzák ezzel kapcsolatban Juval Peleg és Jitzak Magen izraeli régészek. Kutatásaik szerint a hasmóneus katonák Kr.e. 63 táján, a rómaiak megérkezése után hagyták el Kumránt. Ezt követően a civil népesség telepedett itt le, amely fazekassággal foglalkozott. Az izraeli régészek szerint a tekercsek nem a helyszínen íródtak, hanem Kr.u. 70 táján, amikor kitört a felkelés a rómaiak ellen, a Jeruzsálemből elmenekülők hozták a kéziratokat magukkal. „Kumrán volt a végső menedékük" – hangsúlyozta Juval Peleg.

Robert Cargill, a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem (UCLA) kutatója ugyan egyetért azzal, hogy a barlangok katonai megfigyelőállások voltak kezdetben, ám a helyszínen tintatartók is előkerültek. „Valakik valamiket írtak Kumránban" – jegyezte meg az amerikai kutató, hozzátéve, hogy Kr.e. 70-ben, a rómaiak érkezése előtt a barlangok lakói gondosan elrejtették a tekercseket, majd elmenekültek.