Klímacsúcs: mert nincs másik bolygónk
A december 7-e és 18-a közötti ENSZ-klímaértekezletnek eredetileg az lett volna a feladata, hogy tető alá hozzon egy új egyezményt, amely 2012 után korlátozta volna az üvegházhatású gázok kibocsátását. Az előkészítő tárgyalások azonban ráérősen folytak, így csak egy keretmegállapodás várható. Forrás: mixonline.hu
Hogyan tovább – ez itt a kérdés?
A klímaváltozás egészen addig kezelhető, amíg a hőmérsékletemelkedés átlagosan nem haladja meg a 2 Celsius fokot. Amíg e határon belül marad a felmelegedés, addig radikális változás nem áll be az éghajlatban, a Föld nagyjából hasonló képet mutat. Ha azonban a 2 fokot túllépi az emelkedés, akkor kezelhetetlenné válik a klímaváltozás. A1 koppenhágai klímakonferencia az utolsó esély arra, hogy az országok - 192 nemzet - még időben megállapodjanak a szükséges lépésekről.
A mikéntben és az egyes országok részvételében azonban már nem egyeznek a vélemények. A kibocsátás csökkentése akkor lenne megfelelő, ha a fejlett országok 2020-ig 40 százalékkal fognák vissza a szén-dioxid mennyiségét, a fejlődőek pedig segítséget kapnának a 30 százalékos csökkentéshez.
A fejlődő országok blokkja hangsúlyozza, hogy a mai felmelegedésért a gazdag országok felelnek, és ők vannak legelőnyösebb helyzetben a felmelegedés okozta problémák kezelésében is. A fejlődők követelik, hogy a gazdag országok 2020-ra 40 százalékkal csökkentsék széndioxid-kibocsátásukat 1990-hez képest.
A fejlődők nem hajlandók maguk jogilag kötelező CO2-csökkentési vállalást tenni, azzal érvelve, hogy joguk van kilábalni a szegénységből az olcsó fosszilis tüzelőanyag felhasználásával. Segélyeket kérnek a klímavédelmük megerősítésére. Azt követelik, hogy a gazdagok a GDP-jük 1 százalékát ajánlják fel, ez mintegy 400 milliárd dollár (270 milliárd euró) évente.
Kína a fő termelő
Kína a világ legnagyobb CO2-termelője. A világ összes széndioxid-kibocsátásának 21 százalékát adja Kína. (A második az Egyesült Államok 20 százalékkal.) Peking eddig annyit ígért, hogy önkéntes alapon 40-45 százalékkal csökkenti gazdasága karbonintenzitását - az egységnyi GDP-re jutó CO2-kibocsátást - 2020-ra a 2005-ös szinthez képest. Az ígéret nem a kibocsátás csökkentését jelenti, hanem a növekedés ütemének mérséklését.
- Kína széndioxid-kibocsátása csak 2030 és 2040 között fog tetőzni - jelentette be a pekingi tudományügyi miniszter, Van Kang. A kínai miniszter szerint ma még nem lehet pontosabban prognosztizálni, hogy a 30-as évek elején, közepén vagy végén kezdődik-e el a kibocsátás csökkenése.- Ez függ a kínai gazdasági növekedéstől, az urbanizálódástól és műszaki-tudományos fejlődéstől - mondta Van Kang.
A kínai tudományügyi miniszter a brit lapnak nyilatkozva kiemelte, hogy Koppenhágában nem a széndioxid-kibocsátásról kellene megállapodni, hanem arról, hogy mennyi pénzt adnak a gazdag országok a fejlődőknek klímavédelemre.
Mert minket is érint!
Az Európai Unió és azon belül is Magyarország azt vállalja, hogy 2020-ig az 1990-es kibocsátási szinthez képest 20 százalékkal csökkenti az emissziót, de ha sikerül egy világméretű egyezményt tető alá hozni, akkor akár 30-cal is. Oroszország és Japán 25-25 százalékot vállalt, az Egyesült Államok azonban a 2005-ös kibocsátási szinthez képest csökkentene 17 százalékkal, ami az 1990-eshez képest mindössze 4 százalékot jelent.
Elsősorban a gyerekeinek és unokáinak lesz fontos. A klímaváltozás természeti sokszínűségre gyakorolt hatása szempontjából például Magyarország a világ egyik legsérülékenyebb országa az ENSZ Klímaváltozási Kormányközi Testületének 2007-es jelentése szerint. A globális felmelegedés üteménél a magyarországi átlaghőmérséklet emelkedése majdnem másfélszer gyorsabb, intenzívebb lesz a téli csapadékhullás, hevesebbek a folyóáradások, gyakoriak a hőhullámok. Hamarosan szicíliai klímánk lesz, évente átlag 37 igazán forró nappal. Tenni ellene, talán még nem késő.
