Képzetlen vallási vezetők írják a törvényt
Az egységes egyházi hierarchiával nem rendelkező iszlámban minden vallási vezető jogosult vallási útmutatást, fatvát kiadni. Az egymásnak ellentmondó állásfoglalások azonban zavart keltenek a hívőkben, és nevetségessé teszik az iszlámot - írja Neil MacFarquhar amerikai publicista, A Hezbollah médiarészlege boldog születésnapot kíván című könyv szerzője a Foreign Policyben. Iszlám teológusok ezért a modern technikát hívják segítségül, hogy rendet tegyenek a fatvák dzsungelében és segítsék az ortodox eszmék fennmaradását. Forrás: globusz.net
A fatva arabul vallási útmutatást jelent, az angolban viszont leginkább a Salman Rushdie meggyilkolására felszólító, Homeini ajatollah által kiadott parancsként említik. Pedig a fatvák többsége a mindennapi életvitellel kapcsolatos ártalmatlan útbaigazítás, amely a vallási szempontból helyes viselkedés és etikett szabályaira vonatkozik. A vallási tanácsok gyakran banális kérdésekkel kapcsolatban foglalnak állást: például abban a kérdésben, hogy szabad-e muszlim nőknek kerékpározniuk, vagy viselhetnek-e a férfiak labdarúgás közben rövidnadrágot. Sőt, gyakran kifejezetten nevetségesek a fatvák. Az Outlook India néhány éve összegyűjtötte a legbizarrabb vallási útmutatásokat. Iszlám tudósok egyebek között fatvában mondták ki, hogy ha egy csirke belepiszkít a kútba, 110 liter víz kimerése után a víz tisztának tekintendő. De a tekintélyes iszlám teológusok olyan profán kérdésekben is gyakran foglalnak állást, hogy szabad-e a házastársaknak meztelenül szerelmeskednie (egyiptomi iszlámtudósok szerint csak akkor, ha a házastársak nem néznek egymás nemi szerveire).
Az iszlám szerint mindenki, aki vezető egyházi személyiségnek tekinti magát, jogosult a Korán szemszögéből értelmezni a világ jelenségeit, és a hívőkre nézve kötelező útmutatásokat kibocsátani. Vallásjogi állásfoglalást, fatvát tehát minden iszlám jogtudós és vallási vezető kiadhat. De hogy kötelező parancsnak vagy csak ajánlásnak kell-e tekinteni, arról maguk a jogtudósok is vitatkoznak. Másfelől minden moszlim hívő kérhet fatvát a vallási vezetőktől, ha nem tudja eldönteni, hogy valamely kérdésben mit ír elő a Korán.
Ebből viszont komoly problémák és konfliktusok származhatnak - figyelmeztet MacFarquhar, és felidézi Mohammed El-Dekhatny egyiptomi fényképész esetét, aki munkaügyben Mekkába kellett hogy utazzon. Mivel nem tudta eldönteni, hogy az iszlám szabályival ellentétes-e, hogy egy kolléganőjével együtt utazik autóval, szaúdi teológusok tanácsát kérte. A válasz egyértelmű volt: istenfélő muszlim nem utazhat kolléganőjével egy autóban. A riporter azonban nem nyugodott bele a válaszba, ezért egy másik teológushoz fordult, aki szerint bizonyos feltételek betartása mellett nincs akadálya, hogy együtt utazzanak.
MacFarquhar szerint egyre nagyobb problémát jelent, hogy minden vallási személy, köztük a tanulatlan helyi muszlim imámok is százszámra bocsáthatják ki az ellentmondásos, vagy egyszerűen ostoba fatvákat. Egyiptomban különösen nagy közfelháborodást váltott ki egy vallási vezető döntése, amelynek értelmében egy dolgozó nő csak akkor mentesülhet a munkahelyi fátyolviseléstől, ha ötször mellére veszi és megszoptatja felnőtt férfi munkatársát - így ugyanis az iszlám szokások értelmében a nevelőanyjává válik, és a rokonná vált munkatárs előtt már nem kell eltakarnia a haját.
„Véleményem szerint a fatvák jól rávilágítanak arra, hogy miért rendkívül nehéz reformokat kezdeményezni a Közel-Keleten" - véli MacFarquhar. Az iszlámon belül nincs kialakult hierarchia, így minden vallási vezető saját véleményét tekinti legitimnek és autentikusnak. Mivel a muszlimok - politikusok és magánemberek egyaránt - továbbra is a vallási vezetőkhöz fordulnak tanácsért, aligha valószínű, hogy sor kerülhet az iszlám világ modernizálására. MacFarquhar Szaúd-Arábia példáján mutatja be, hogy a gazdag országban a vallási vezetők mindent megtesznek annak érdekében, hogy a modern, az ortodox, középkori iszlámmal ellentétes életforma minden elemét és újítását ellehetetlenítsék.
Sejk Hálid el-Guindi kairói iszlám teológus a modern technológia segítésével igyekszik megreformálni a kaotikus állapotokat. Azt szeretné elérni, hogy a fatva kibocsátása előtt a képzeleten vallási vezetők is tanult teológusoktól kérjenek tanácsot. El-Guindi kollégáival telefonos tanácsadó szolgálatot is létrehozott, hogy a vallási előírások tekintetében bizonytalan hívek közvetlenül hozzájuk fordulhassanak hiteles útbaigazításért. A telefonálók 90 százaléka nő, és a kérdések harmada szexuális témájú. A modern technikát használó teológusok azonban egyáltalán nem reformer szelleműek: fatváik a szigorú iszlám ortodoxia szellemében fogannak. Ugyanúgy iszlámellenesnek minősítik az önkielégítést és éppúgy halálos bűnnek ítélik a homoszexualitást, mint a tanulatlan vidéki imámok. Az iszlám tradicionalisták még a modern technikát is a vallási ortodoxia szolgálatába állítják.
